Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz elmúlt időszakban egyre kevesebbet lehetett hallani az Ukrajna feltétlen megsegítését célul kitűző együttműködésről. A Hajlandók Koalíciója lassan, de biztosan sorvadni látszik Keir Starmer korábbi brit miniszterelnök lemondása és Emmanuel Macron utolsó elnöki ciklusa után.
Az orosz–ukrán háborúhoz való hozzáállás a nyugati féltekén viszonylag egyszerűnek mondható: Oroszország nem győzhet, Ukrajnát pedig erkölcsi kötelesség megsegíteni. Ezen elvek mentén, 2024 novemberében London és Párizs vezetésével megalakult a Hajlandók Koalíciója. Az együttműködés a második évforduló végéhez közeledve kifulladni látszik.
A nyugati társadalmakban szinte vitán felül áll, hogy Ukrajnát segíteni kell. Ezt az álláspontot képviselik az európai vezetők is, még ha ez veszélyeket is tartogat. Donald Trump amerikai elnök érkezése a Fehér Házba azonban óriási felfordulást okozott.
A korábbi elnökkel, Joe Bidennel ellentétben ugyanis Trump mást gondolt a konfliktusról, és máshogy is kívánta kezelni. Ez azonban megrémítette Brüsszelt, Londont és Párizst is.
Európa baloldali vezetői többé már nem számíthattak Washington támogatására, politikai arcvesztés nélkül pedig ezen a ponton már nehéz lett volna az ukránok támogatását beszüntetni, akár csak visszafogni is. Ezt érzékelte Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök is, akik életre hívták a Hajlandók Koalícióját.
Európa számára azonban egy másik probléma is égető, mégpedig a saját képviseletének hiánya. Abban ugyanis konszenzus volt és van az európai vezetők között, hogy Moszkvával nem lehet tárgyalni, még akkor is, ha erre pont Macron tett kísérletet néhányszor. Az is világos volt, hogy Trump ezt a kimondatlan szabályt nem fogja követni, és egyeztetni fog Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a konfliktus lezárásáról.
A Hajlandók Koalíciója tehát egyszerre tűzte ki célul Ukrajna támogatását, és deklarálta, hogy kész megvédeni Ukrajnát egy esetleges békekötés után.
2025 márciusára már felállt a koalíció, amely összefogta azokat, akik részt akartak venni a biztonsági garanciák nyújtásában. Ezzel azonban már induláskor is akadtak problémák, hiszen a békefenntartók küldése egyrészt megosztó kérdés még az Ukrajnát támogató társadalmakban is, másrészről pedig közel sem az látszik, hogy Európa elég lenne a garanciák biztosításához az Egyesült Államok nélkül.
A Hajlandók Koalíciója cselekvést ígért
2025. március 2-án Londonban találkoztak az európai vezetők, hogy Ukrajnáról tárgyaljanak. Ennek a találkozónak a végén Keir Starmer és Emmanuel Macron bejelentette, hogy hivatalosan is létrejött a „hajlandó országok koalíciója”. Az esemény különlegessége, hogy nem sokkal Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fiaskóval felérő washingtoni megbeszélése után történt.
Ezen a ponton az együttműködésben részt vevő országok nekiláttak egy békemegállapodás kidolgozásának, miután reális veszély volt rá, hogy az amerikai–orosz tárgyalások mellett Európa semmilyen képviseletet nem kap, Ukrajna pedig esetlegesen belekényszerül egy kedvezőtlen békébe. Végül sikerült egy béketervezetet megfogalmazni, amelyben deklarálták:
- Ukrajna területi integritása sérthetetlen,
- egy ideiglenes tűzszüneti megállapodás részeként nem oldhattak fel szankciókat Oroszország ellen,
- a szankciók esetleges enyhítését pedig a békemegállapodás elérésétől kellene függővé tenni.
Augusztusban végül sor került arra, amelytől Párizsban, Brüsszelben és Kijevben is féltek, Donald Trump személyesen találkozott Alaszkában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Szeptemberben Macron már be is jelentette, hogy 26 nemzet hivatalosan is ígéretet tett rá, hogy katonákkal is hozzájárulnak egy békefenntartó kontingens kiállításához.
Az elmúlás árnyéka
Napjainkban azonban egyre kevesebbet hallani a Hajlandók Koalíciójáról. Emmnauel Macron francia elnök többé már nem indulhat a választáson, 2027-ben pedig lejár a mandátuma. Keir Starmer belpolitikai téren óriási vereséget szenvedett, a brit gazdaság gyengélkedése és az elégtelen lépések miatt pedig végül távoznia kellett a Downing Streetről. Ugyan Andy Burnham beiktatása után szinte azonnal biztosította Zelenszkijt arról, hogy az Egyesült Királyság továbbra is támogatja Ukrajnát, az erre létrejött szövetség közös terveiről azonban nem beszélt.
Macron ugyan továbbra is élharcosa Ukrajna támogatásának, azonban jelen pillanatban a belpolitika egyértelmű prioritást élvez. Ha Marine le Pen és a Nemzeti Tömörülés kerül ugyanis hatalomra, akkor Franciaország alapjaiban változhat meg,
a regnáló elnök pedig érezhetően félti politikai örökségét.
A tárgyalások pedig, amelyek korábban aggodalommal töltötték el az európai vezetőt, szépen lassan megakadtak, miután Ukrajna és Oroszország sem akar lemondani maximalista követeléseiről.. A katonai csapatok küldése továbbra is megosztó, London és Párizs pedig jelenleg mással van elfoglalva, ahogy az Egyesült Államok is.
A kialakult vezetői vákuum azonban nem tartható fenn sokáig, a koalícióban részt vevők geopolitikai és külpolitikai érdekei pedig az eltelt idő alatt változhatnak.
