Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA volt francia miniszterelnök kilencvenhét évet élt, ez idő alatt pedig számtalan szerepben tűnt fel. Édouard Balladur még Charles de Gaulle alatt csatlakozott Georges Pompidou miniszterelnök stábjához, később pedig egészen a kormányfői posztig menetelt.

Fotó: PHILIPPE LOPEZ / AFP
Az örmény bevándorló gyökerekkel rendelkező Balladur korán kezdte karrierjét, elsőként pedig Pompidou idején államtanácsnokként csatlakozott a miniszterelnök hivatalához. A turbulens években azonban aktívan részt vett a társadalmi reformokban is. Az 1968 májusában kezdődött egyetemi diáklázadások, majd a későbbi általános sztrájk idején a később köztársasági elnökké választott jobboldali politikussal, Jacques Chirackal együtt részt vett a szakszervezetek és a kormány között aláírt Grenelle-megállapodások kidolgozásában.
Az országos politikába csak az 1980-as években, a szocialista párti Francois Mitterrand köztársasági elnöksége idején tért vissza Jacques Chirac biztatására.
Nem sokkal később már a kabinetben is helyet kapott, mint államminiszter, majd pedig mint pénzügyi- és privatizációs miniszter tevékenykedett. Miután 1988-ban François Mitterrand-t újraválasztották a kormány lemondott. Az öt évvel későbbi választáson azonban a jobboldal ismét előretört, ekkor pedig már Édouard Balladurt bízta meg a kormányalakítással Mitterand elnök. Később aztán aktív rivalizálás alakult ki Jacques Chirac és közte, miután előbbit elnöknek választották.
Habár egy darabig együtt dolgozott korábbi mentorával, azonban a következő választáson már ellene indult, a második fordulóban azonban alul maradt.
Innen pedig már nem is tért vissza, miután hivatalosan is bejelentette távozását a politikából. Habár később kampányfinanszírozási botrányba keveredett, azonban az illetékes bíróság felmentette az ügyben. A jelenlegi köztársasági elnök, Emmanuel Macron a halálhírére reagálva az X-en azt írta, hogy „Balladurnek a szívében volt Franciaország, amit megfontoltan és odaadóan szolgált”. Sébastien Lecornu miniszterelnök szerint „reformista szellemű államférfi volt, aki a politikai családtagjai közül nagyon sokak számára példakép marad”.
Egykori költségvetési minisztere, a később köztársasági elnöki posztot is betöltő Nicolas Sarkozy szintén példaképének, továbbá a barátjának és a mentorának nevezte.