Már csak néhány óra a csatlakozásig

Történelmi pillanat előtt állunk, illik ilyenkor mondani, de az uniós csatlakozás kapcsán oly gyakran emlegetett frázisok és hívószavak önmagukban nem sokat érnek, ha nincs személyes emlékünk, amelyhez köthetjük őket.

Félre tehát a nagy szavakkal, uniós polgárságunk első óráiban menjünk inkább koncertre, buliba, tartsunk egy görbe estét, rúgjuk ki úgy igazán a ház oldalát.

A szórakozási lehetőségeket tekintve kicsit olyan ez a májusi csatlakozási ünnepsorozat, mint egy korán jött Szilveszter: nemcsak a főváros, az egész ország felbolydul teljesen. S mint az óév búcsúztatásával, az idei május elsejével is az a gond, hogy az embernek muszáj jól éreznie magát. És úgy persze nem megy.

Annyiban viszont mégis különbözik az előttünk álló hétvége bármely Szilvesztertől, hogy Budapest - és mellette számtalan vidéki város is - úgy ünnepel, ahogy az egy igazi európai metropoliszhoz illik: kultúrával, művészetekkel, zenével, tánccal, étellel, itallal.

Érdemes tehát - ha egyelőre csak egy hétvégére is - kipróbálni, hogy milyen érzés európaiként mulatni a saját hazánkban. Hogy ez a kivételesen gazdag programsorozat csak az ünnepi eseménynek a kötelező velejárója, vagy valós felzárkózásunk egyik ismérve, majd kiderül hétfőtől. Addig azonban élvezzük ki a pár órányi felszabadult európaiságot, és gyűjtsünk minél több olyan emléket, amelyre érdemes lesz emlékeznünk.

KAPCSOLÓDÓ CIKK