Budapest is világváros

2004.09.10. 14:25

Érdekes érzés néha kitekinteni közvetlen lakókörnyezetünkből és feltenni magunknak a kérdést: van-e Budapestnek a Halászbástyán és a Lánchídon túl saját, markáns arculata, amely legalább annyit elárul lakóiról, mint mondjuk a Soho a londoniakról, vagy egykor a Greenich Village New York bohém oldaláról. A hétvégén a Trafóban megtekinthető Budapest Street című kiállítás nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy esztétizálja a lepukkant indusztriális szocreált, sőt mi több, a retro hullámait meglovagolva egyenesen irányadónak kiáltsa ki a mi kutyagumis kolorlokálunkat.

Kérdés persze, hogy mennyire lehetünk büszkék az elmúlt ötven év esztétikai örökségére, mindenesetre a Papp Gábor Zsigmond Budapest Retro című filmjéhez vagy éppen a mostani Budapest Street kiállításhoz hasonló kezdeményezések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szovjet hatású funkcionalitásban a szépet is meglássuk.

A kiállítás azt dolgozza fel, amit az utcák a jelenben rejtenek: az egyedülálló szabadtéri, belső udvaros szórakozóhelyeket, kávézókat, a jellegzetesen pesti parkokat, a biciklis szubkultúrát, mindazt, amivel az - egyébként egyre bővülő - fővárosi underground kizárólag a nyugdíjasokkal hajlandó osztozkodni.

Mindezt a Budapest Street Matu és Bernáthy Zsiga fotó- és szórólapgyűjteményén keresztül tárja elénk, láthatunk kisfilmeket a Balázs Béla és az Inforg Stúdiótól, a drezign.hu prezentálásában megnézhetjük, hogy hányadán áll Budapest az utcai művészetekkel. Egyszóval rengeteg fiatal, feltörekvő művésszel és munkáikkal ismerkedhetünk meg, közben pedig talán a hétköznapok koszos, szutykos Budapestjét is megszeretjük egy kicsit.

Budapest Street, Trafó > DINAMO (IX., Tűzoltó u. 22.), szeptember 10-12., ingyenes.

KAPCSOLÓDÓ CIKK