Limahl összeáll Kim Wilde-dal és Nik Kershaw-val

2004.10.04. 15:05

Emlékszik még Chris Normanre? CC Catchre, Catrina and the Wavesre, Falcóra? Nem néz furcsán, nem hívja a mentőket, hanem távolba révedő szemmel, tétován bólogat, ha azt hallja, hogy Kajagoogoo? Akkor Ön nyitott füllel élte meg a nyolcvanas éveket.

Tavaly december elején jelent meg a 19 dalt tartalmazó Best of Kajagoogoo and Limahl, idén augusztusban pedig kijöttek a White Feathers kibővített verziójával. Szokatlan aktivitás ez egy régen eltűntnek hitt együttestől, pláne akkor, ha hozzávesszük, hogy márciusban egy dupla CD-s válogatáson is szerepeltek CC Catch, Chris Norman és több, régi név mellett.

Here And Now néven fut majd egy turné idén decemberben, melyen a brit közönség újra láthatja egykori bálványait. A december 10-én, Sheffieldben kezdődő miniturné során fellép Kim Wilde, Belinda Carlisle, Nik Kershaw, a Livin' In A Box. 16-án a Wembley arénában bukkannak fel a nyolcvanas évek előadói, így vélhetően a britek is szeretnek nosztalgiázni: elég, ha a visszatérő Duran Duran sikereire gondolunk.

Az 1958-as születésű, három testvér mellett felnőtt Christopher Hamill (innen a Limahl név, pajkos játék a betűkkel) nem mindig énekelt, volt újságkihordó legény, fodrász (a hajzat szokatlan - mi több meglepő - formázása később a saját fejen is jelentkezik), röplaposztogató szakember a spanyol tengerparton, csapos, pincér, majd színész tévéreklámokban és sorozatokban.

16 évesen énekversenyt nyert, musicalekben szerepelt középiskolásként, igazi hírnevet azonban a Kajagoogoo együttes frontembereként szerzett. A Too Shy című daluk világsláger lett, az első lemezükről (White Feathers), melyből több millió fogyott, három dal került fel a brit tízes listákra. Bár itthon is tinilányok százezrei vagdosták ki képeiket az NSZK-ból áthozott, használt, Hans Jürgen és Inge által már átlapozott Bravo-magazinból, sokan írtak szerelmes leveleket nekik, Limahl mégis otthagyta a formációt, szólóban próbálkozott tovább.

Forrás: Red Dot

A nosztalgiacsapat, balról jobbra: Midge Ure, Kim Wilde, Nik Kershaw, Richard Darbyshire, Limahl, Marcus Vere, Belinda Carlisle, Mike Nolan, Anthony Critchlow, Cheryl Baker, Bobby Gee, Shelley Preston

Az Only For Love már a címével is jelezte, hogy nem futurisztikus űrrockra vagy sátánista metálra váltott, ám az igaz nagy dobása a Neverending Story címzenéje volt, mellyel 17 országban került a slágerlisták élére. Dalszerzőként és producerként még dolgozott több előadóval, például Kim Wilde-dal - róla bővebben itt. 1992-es lemezét már csak Németországban és Japánban adták ki. Eztán Limahl főképp a West Enden jeleskedett, több darabban játszott, így egyáltalán nem meglepetés újabb feltűnése a régi színpadokon.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK