Én szeretlek téged

Most úgy tűnik, ameddig lesznek bölcsészlányok, addig lesz Kispál is. Amíg lesz Kispál, addig lesznek új lemezek is, és mindegyiken legalább három számban szó lesz felhőkről. Az Én szeretlek téged - ha jól számoljuk, a tizenkettedik - afféle válogatás a zenekar legkedvesebb stílusaiból, kedvenc szavaiból és hajlításaiból. Nyerjen három cédét!

"Úgy érezzük, hogy még sosem lett ennyire egységes lemezünk, amely hangszerelésében-hangzásában, szövegeiben, borítójával ennyire egy irányba húzna. Azon igyekeztünk, hogy magunkat is meglepjük, mi mindent tudunk találni, ami szép" - írja a frontember a tizenkettedik Kispál-lemezről. Mondjuk, a szép dolgok keresésében az új anyag fényében sem a legjobbak, de az biztos - bár a piacot nézve némileg meglepő -, hogy senki sem csinálja jobban a Kispál-soundot, mint ők.

Vannak persze újdonságok is, mint például a lemez rögzítésének körülményei: az Én, szeretlek, téged-et házi körülmények között rögzítették. Üres nyaralókban, koncert előtt-után a koncerthelyszíneken (Csongrádi Művelődési Központ, JATE Klub) és persze a próbahelyen: Pécs szélén, Patacson, saját eszközökkel. Aztán ott van a lemezborító is: vitathatatlanul az eddigi legszebb. Sőt, ami tényleg újdonság: két számot nem Lovasival vettek fel: az első dalt Csík János, a róla elnevezett zenekar prímása énekli, a Vackolj belém-et pedig a szerző Leskovics Gábor (Lecsó a Pál Utcai Fiúkból). Sőt, itt-ott megjelennek a posztbölcsész lét képei is:

"Itt van, elvált,
meztelenül kifestjük a szobáját"

Mindezektől függetlenül felesleges azon aggódnunk, hogy első számú alternatív zenekarunk eltévedt volna az új utak keresése közben.

"Biztos, ronda lennék, hogy soha ne legyek boldog,
vagy azt hinném, szarul szopok, vagy azt hogy vannak dolgok,
amik nem jó, ha nincsenek meg."

Hogy stílusban maradjunk: Lovasi András továbbra is olyan, mintha egy házibuli másnapján már a harmadik utolsó cigit szívná el, ami után már tényleg muszáj lesz elkezdeni a takarítást. Az új lemez pontosan az, amire számítottunk, egy új Kispál-lemez. Tele a megszokott szimbólumokkal, csajozással, az elveszett fiatalkor siratásával, némi letargiával, cigifüst-könnyedségű vidámsággal, magányosan megélt családi jelenetekkel, kukival és puncival (illetve - mivel már idősebbek vagyunk: pinával és pöccsel).

Nincs ezen sok cifráznivaló: az Én, szeretlek, téged egy tipikus Kispál-lemez. Aki eddig szerette őket, az új anyagot is szeretni fogja, aki nem, annak nincs sok esélye az elcsábulásra.