Ez az egyszerűsített, lényegileg primitív ábrázolásmód azt is bemutatja, hogy a holokauszt annyira eltávolított egymástól embert és embert, hogy adott térben és időben az egyik menthetetlenül áldozatként, a másik pedig eleve gyilkosként jelent meg. Spiegelman nem jár messze az igazságtól, mikor némi túlzással élve azt mondja: az egérlyuk és a macskaalom jelképezte létsíkok között nem volt átjárás.


A szikár, szálkás vonalakkal megrajzolt képek önmagukban is baljós, szorongással és félelemmel teli hangulatot teremtenek. A képkockákra pillantva azonnal átérezhetővé válik a kisegerek mindennapjainak esetlegessége, láthatóvá válik a létbizonytalanságban szerzett rutin, körvonalazódnak azok a területek, melyeket a haláltáborok szakítottak ki Európából. Spiegelman beszámolója pontos és kegyetlen, a Maus esetében ne a hagyományos képregény-technikákra gondoljunk. Itt a történetet a vizuális tartalom nem színesíti, még csak nem is kiegészíti: a képek szerepe elsősorban az, hogy drasztikusabbá és nyomasztóbbá - azaz életszerűbbé -tegyék egy holokauszt-túlélő elbeszélését.


A képregény narrációja egyértelműen a posztmodernt idézi: változik az elbeszélő személye, több nézőpontból tárul fel a történet, sőt gyakoriak a tér- és idősík-váltások is. Spiegelman egy avatott regényíró magabiztosságával vázolja, hogy Auschwitz öröksége nemcsak a túlélőket, hanem azok leszármazottait is kísérti, hogy a végső megoldás rémálma azok életét is megcsonkíthatja, akik jóval a második világháború után születtek.


Az önéletrajzi elemeket is felvonultató beszámolót Spiegelman apja, Vladek szájába adja, az ő visszaemlékezésein keresztül tárul fel Birkenau haláltábora. Közben azonban a Vladek és Artie - az alkotó alteregója - közötti feszült és keserűségtől sem mentes viszonyra is fény derül, sőt Spiegelman még a képregény hatására elért ismertség visszáságairól is számot ad: egéralakja a holokauszt-ipar kapcsán kesereg azon, hogy az emberiség még történetének egyik legnagyobb tragédiáját is képes dollárokra váltani.


A merész ábrázolásmód mellett a Maus irodalmi érdemeit sem lehet tehát elvitatni, a szokatlanul erős vizuális és prózai tartalom egy olyan fúziós alkotást hozott létre, melyhez hasonló a mai napig nem született. A képregény magyar nyelven történő megjelentetése tehát nemcsak méltó megemlékezés Auschwitz áldozatairól, hanem egy egykor hazánkban is népszerű művészeti forma felélesztésére tett kísérlet is.

Krich Balázs