Bokaszaggató dzsessz Szegeden

2005.05.25. 18:24

Pat Metheny és Herbie Hancock után még mindig tartogat meglepetéseket az idei koncertszezon: július 22-én George Benson, a kortárs dzsessz egyik legsokoldalúbb figurája lép fel a szegedi Dóm tér színpadán. Ez pedig bizony szabadtéri koncertet jelent, sőt, jó eséllyel azt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen volt az ősdzsessz lüktetése az ötvenes években.

George Benson közel negyven éve tartó népszerűségének titka tulajdonképpen egyáltalán nem annyira bonyolult, mint várnánk: a legendás dzsessz- és ritmusgitárost csupán azért isteníti egyszerre a széles közönség és a szakma, mert bármit el tud játszani, méghozzá egyenletesen magas színvonalon. Ezt persze sok crossover zenészről el lehet mondani, Benson esetében azonban kivételesen széles a spektrum: a swingtől kezdve a rhythm and blueson át a hardbopig bezárólag minden műfajban otthonosan mozog, sőt hosszú karrierje során azt is megengedhette magának, ami még a legnagyobbak között is ritkaság: a hetvenes évek közepén egy diszkólemez erejéig a pop világába is belekóstolt úgy, hogy közben addigi rajongóit sem veszítette el.

Az 1976-ban kiadott Breezin' (Benson első lemeze, amely multinacionális kiadónál jelent meg) felett egyáltalán nem kell szemet hunyni, sőt a diszkó történetében akár mérföldkőként is megjelölhető az album, hiszen a rhythm and blues főként ennek a lemeznek a nyomán kezdett beszivárogni a popzenébe. A This Masquarade című szám még az összesített Billboard-lista első tíz helyezése közé is bekerült, de említhetnénk a Quincy Jones felügyeletével készült Gimme' The Night-ot is, mely nemcsak a korabeli diszkóknak és a mostani nosztalgiaműsoroknak lett kötelező himnusza, hiszen az elektronikus műfajok hangmintaként a mai napig továbbhasznosítják Benson vokáljait.

Sikeres kiugrásai ellenére Benson elsősorban mégis gitáros maradt, ezen a hangszeren pedig utolérhetetlen: a Breezin'-ért kapott első Grammy-díját még hét további követte, melyeket többségében mint dzsessz- és ritmusgitáros érdemelt ki.

Billie Holiday-hez, Count Basie-hez, Aretha Franklinhez, Bob Dylanhez és Bruce Springsteenhez hasonlóan George Benson is a legendás tehetségkutató, John Hammond felfedezettje volt, bár már találkozásuk előtt is számtalan lemezt készített a Hammond orgonista (a névazonosság csak véletlen, a legendás hangszert Laurens Hammond fejlesztette ki 1935-ben) Brother Jack McDuffal és bandájával.

Ez az időszak egyébként Benson zenei fejlődésében az egyik legfontosabb periódus volt, ahogy ő maga fogalmazott egyszer: "Jack rengeteg dologra megtanított. A legtöbb standard, amit együtt játszottunk, táncolható volt, és ez segített megértenem, hogy az emberek tulajdonképpen mit is keresnek a zenében. A dzsessz akkor volt hatalmas durranás, amikor még táncolható volt. Az intellektuális vonal csak később érkezett - az érettebb, kifinomult hangzást Charlie Parker és a többiek hozták meg. Persze ez sem rossz, odavagyok érte. De a szívem mélyén azt szeretem, amikor az emberek lerúgják a cipőjüket, és őrjöngeni kezdenek."

Mindez remekül összefoglalja George Benson ars poeticáját, amely legutóbbi lemezén is könnyen érzékelhető: a 2004-ben megjelent Irreplaceable az R'n'B szcéna fiatalabb képviselőinek közreműködésével készült - ez azonban egyáltalán nem konzumzenét jelent, hiszen a lemez producere az a Joshua Thompson volt, aki korábban Aretha Franklinnek is írt dalokat.

Nehéz tehát meghatározni, hogy mit várhatunk Benson első magyarországi koncertjétől, hiszen a zenész maga is úgy vallja, hogy a kiszámíthatlanság jellemzi legjobban zenéjét. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy bonyolult és virtuóz gitártémák helyett elsősorban lendületes, magával ragadó ritmusokat hallunk majd.

George Benson, Szeged, Dóm tér, július 22. Jegyek: 4900 - 15 900 Ft

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK