Több mint tíz éve működik már a Garbage, ám a zenekar csak most jutott el először Magyarországra. Az együttest az amerikai sztárproducer Butch Vig és a gitáros Steve Marker alapította, hozzájuk csatlakozott egy másik gitáros, Duke Erikson, majd a skót énekesnővel, Shirley Mansonnal lett teljes a felállás. Bár kezdetben Butch Vig neve inkább a produceri munkái miatt volt ismert (például a Nirvana, a Smashing Pumpkins vagy a Sonic Youth lemezeiről), a Garbage hamar sztárzenekarrá vált, milliós eladásokkal és egy sereg modern rockslágerrel. Mielőtt a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadára léptek volna, Butch és Duke válaszoltak az [origo] kérdéseire:

- Gyakorlatilag éveket töltöttetek már turnézással az életetekből. Még mindig jól viselitek a turnézás fáradalmait?

Butch: Nagyon fárasztó dolog, de maga a koncert mindig felvillanyoz bennünket. Így az is, hogy életünkben először itt lehetünk Budapesten. Délután sétáltunk egy kicsit a városban, ebédeltünk, hozzá magyar sört ittunk, és jól éreztük magunkat. Amit láttunk, nagyon tetszett mindannyiunknak: a város, a házak, illetve az is, hogy milyen közvetlenek az emberek. Remélhetőleg ma este is jó hangulatú lesz a koncert.

Duke: Igazából a turné végén érezzük mindig, hogy mennyire fárasztó. Visszaszokni a mindennapi életbe olyan, mintha valami kábítószerről "jönnél le". Legalább két hét kell hozzá, hogy méregtelenítsük a szervezetünket.

- Nemsokára befejezitek a turnét, azt tudjátok már, hogy mit csináltok utána?

Duke: Nincsenek terveink, szeretjük, ha a dolgok mennek a maguk útján, mi pedig azt tesszük, amihez éppen kedvünk van, és nemigen szoktunk egy évnél hosszabb távra tervezni. Szeretnénk minél többet koncertezni és minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Más tervünk nincs.

Forrás: Red Dot

- A Garbage-ot kezdettől fogva amolyan rutinos stúdióprojektnek tekintik. Szerintetek mennyire állja meg a helyét ez a címke?

Duke: Az első lemezünk alapján igaz lehet ez a megjelölés, de nem szabad elfelejteni, hogy a zenekarból ketten is játszottunk már korábban zenekarokban, stúdiót hosszú ideig nem is láttunk. Azóta azonban csináltunk három világ körüli turnét, ugye most zajlik még egy, és sokkal inkább vagyunk egy rendes rockzenekar. Éppen ezért most már nem mondanám, hogy megfelelő lenne ez az elnevezés.

- Az új album, a Bleed Like Me lett az eddigi legrockosabb hangzású lemezetek. Mennyire befolyásolt benneteket az elmúlt évek érezhető rockreneszánsza?

Butch: Amikor új lemezen dolgozunk a stúdióban, akkor nem hallgatunk újabb zenéket. Sőt, napi 12 óra stúdiózás után nekem például egyáltalán semmi kedvem zenét hallgatni, inkább filmet nézek, olvasok vagy csak pihenek. A fő célkitűzésünk az volt, hogy olyan dalokat vegyünk fel, amelyek jól szólaltathatók meg élőben is. Ennek megfelelően a két hangos gitár és a dob dominál, míg az elektronika vagy a programozott alapok inkább háttérbe szorultak. Mivel észrevehetően egyszerűsödött a zenénk az évek folyamán, nincs kizárva, hogy a végén teljesen visszamegyünk az alapokhoz, és csinálunk egy akusztikus blueslemezt. Ki tudja?