Alan McGee, a brit popzene egyik leghíresebb guruja egyebek között arról ismert, hogy rászabadította a világra az Oasist - meg még tucatnyi korszakos jelentőségű zenekart. A Creation volt és a Poptones kiadó jelenlegi főnöke márciusban már a Tarantinos után DJ-ként is bemutatkozott Budapesten, most pedig ősztől nálunk is beindítja híres londoni klubsorozatát, a Death Discót. Erről és sok másról is beszélt az [origo]-nak adott interjújában.

Talán furcsán hangzik, de a brit popzene utóbbi húsz évére egy csendes, a közönség számára ismeretlen skót férfi volt az egyik legnagyobb hatással. Alan McGee fedezte fel ugyanis a brit rockzene legértékesebb kincsei közül az Oasist, a Primal Screamet, a Jesus And Mary Chaint vagy a Super Furry Animalst. Creation nevű kiadója ezeken kívül is számos meghatározó jelentőségű előadót adott a világnak, mígnem McGee az ezredfordulóra kiszállt, és némi szünet után Poptones néven indított új kiadót, melynek a legismertebb zenekara a svéd Hives.

 

McGee DJ-ként is ismert, nevéhez fűződik London egyik legizgalmasabb klubestje, a Death Disco, amely Európában először most nálunk indul be, havi rendszerességgel a Trafó Bár Tangóban. Az idén 44 éves McGee havonta egyszer magával hozza Budapestre az eredeti klub szellemiségét és hangulatát, valamint a külön az ő felkérésére idelátogató zenészbarátait. Első alkalommal kedvenc magyar zenekara, a Londonban dolgozó The Puzzle lesz a vendég, szeptember 10-én. Ebből az apropóból válaszolt az [origo] kérdéseire is:

 

Lemezkiadóként lett sikeres, pedig zenészként is próbálkozott a befutással. Nincs hiányérzete, hogy ez utóbbi végül nem sikerült? 

- Nincs, mert végigjártam a saját utamat. Amúgy sincs értelme utólag sajnálkozni az életünk miatt: azok vagyunk, akik vagyunk. Kiadóként ráadásul lehetőségem nyílt rá, hogy ráerőltessem az ízlésemet egész Nagy-Britanniára.

 

Ami valóban sikerült is. Miért döntött mégis a kilencvenes évek végén a Creation megszüntetése mellet?

- Elegem lett a szervezeti keretekből és egyáltalán az üzleti szempontú gondolkodásból. Amúgy is öt különböző dolgot szerettem volna csinálni egyszerre, melyek közül talán nem voltam mindegyikben annyira jó, mégis, "környezetváltozásra" volt szükségem, mint a focistáknak.

 

Ebből lett aztán az új kiadó, a Poptones. Mennyiben különbözik a Creationtől?

- A Creation a világ megváltoztatásáról szólt, a Poptones meg arról, hogy jól érzem magam. Tök mindegy, hogy éppen olyan sztárok lemezét adom ki, mint a Hives, vagy ismeretlenekét, mint a Montgolfier Brothers: azért csinálom, hogy örömet okozzak vele magamnak. Ráadásul a Poptonesnál megvan az a szabadságom, ami a Creation idejében nem volt meg, hiszen a végén már a Sonynak is komoly beleszólása volt a dolgokba. Ha most például úgy döntenék, hogy elmegyek fél évre hegyet mászni, senki nem szólna bele.

 

Ezek szerint most már nem is keresi az új Oasist?

- Manapság azért járok koncertekre, hogy jó zenét halljak. Hogy aztán hogy fogynak a lemezeik, az mindegy. Az Oasis új albuma, a Don't Believe The Truth egyébként jó lemez lett szerintem. Különösen a The Importance Of Being Idle, a Let There Be Love és a The Meaning Of Soul című számok tetszenek.