Apró tettek színháza

2005.10.14. 14:58

Ladányi Andrea és Jorna Votinen két új, Alice B. és Henriette a vonaton című koreográfiáját október 21-én utoljára tekinthetjük meg a MU Színházban. Hazánk egyik legismertebb táncművésze ezúttal az utazást és a nyomában járó változásokat választotta fő témának - a megjelenítést illetően pedig továbbra is a Ladányi stílusjegyeként felfogható apró rezdüléseken, mozdulatokon maradt a hangsúly.

Ladányi Andrea neve túlzás nélkül fogalom az itthoni és a nemzetközi táncvilágban, ő azon kevés táncosaink egyike, aki rendszeresen úgy képviseli hazánkat a külföldi színpadokon, hogy közben ő maga is kuriózummá válik.

Pályáját klasszikus balett-képzés után a Markó Iván által irányított Győri Balettben kezdte, ahol vezető táncos volt a nyolcvanas évek első felében. 1986-ban úgy döntött, felfedezőútra indul, átformálja tudását, és a klasszikus táncból a modern- és a dzsessztánc felé fordítja figyelmét. Évekig járta a világot, olyan városokban tanult, mint Calgary, Montreál, Toronto, New York és Los Angeles. Finnországban egy évig a helsinki Városi Színház szóló táncosa volt, és a nemzetközileg elismert Jorma Votinen vezetésével a Finn Nemzeti Operában is táncolt egy évadot.

Aztán a kilencvenes évek elején hazajött, és újra tevékenyen részt vett a haza táncéletben. Először a Közép-Európa Táncszínház produkcióiban, Horváth Csaba irányítása alatt, majd az Ős K-ban, ahol táncolt többek között abban A csodálatos mandarinban, amelyet a Bartók-örökösök tiltakozása miatt zene nélkül táncoltak el, és senki sem felejti el Gazsó Györggyel előadott duóját, A szerelmem Néró-t sem, amelyet a két előadó megjelenése közötti elképesztően látványos kontraszt tett kuriózummá. Később a Vígszínházbani s táncol, többek között a West Side Story-ban. Munkáját elismerték már Harangozó- és Liszt díjakkal valamint a 34. Filmszemlén is díjazták a Táncalak-ban nyújtott teljesítményéért.

De Ladányi nemcsak tánctudása miatt lenyűgöző színfoltja a hazai művészetnek. Igyekszik a műfaji határokat szélesíteni, és ezt meg is teheti, hiszen szuggesztív jelenléte és hatalmas technikai tudása képessé teszi arra, hogy egyedül megjelenve is teljes értékű élményt nyújtson. Nemtelen lénye az egész teret betölti akár mozdulatlanul is. A legapróbb mozgással pedig képes az embert kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen olyan érzéseket ébreszt fel, varázsol elő, amelyek több kötetes orosz realista írók elolvasása után sem sejtettük, hogy bennünk lakoznak. Táncában gyakran a klasszikus balett elemei is felbukkannak, persze tökéletesen átalakítva, újragondolva, de előfordul, hogy csak remegteti testrészeit, vagy mint egy testnevelés óra bemelegítő szakaszában guggolásokat végez.

Testével bármit képes kifejezni, így lehetett, hogy hangszerként táncolt a Fővárosi Mozgó Művekkel az MMS - kortárs "tánc-zene" című darabban. Ezt a tulajdonságát felfedezve és használva szerepeltette őt Jancsó Miklós és készített egy egész estés filmet róla Grünwalszky Ferenc, Táncalakok címmel. Kevésbé jelentős, ám mégis érdekes tény, hogy a táncosnő szerepelt a Gate II. című kanadai horrorfilmben is, ahol egy szörnyet kellett játszania. Ladányi azonban nem csak a vásznon szőtte szorossá a köteléket a mozgókép műfajával, hanem az alapokhoz is sikerült hozzányúlnia: 2002-től ugyanis a Színház-és Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékén az általa kidolgozott, új oktatási rendszerre alapozott mozgásworkshopon tanulhatnak meg testükkel kommunikálni a növendékek.

Két évvel hazatérése után megalapította saját társulatát; LA dance company néven, ahol a LA szócska anagrammaként nevét jelöli. A társulat megalakításával nemcsak tehetséges táncosok összegyűjtése volt a célja, hanem igyekezett nemzetközi táncosokkal, koreográfusokkal, látványtervezőkkel színesíteni a magyar tánc életét. Az LA dance company az Éjféli maraton című darabbal robbant be a hazai táncéletbe. Az antik görög történet, a maratoni futás jelentőségét és érdemét feldolgozó darab hét részből állt, melynek minden részét előadták külön-külön, és eltáncolták egyben is egy 6-7 órás előadást eredményezve. Aztán olyan darabok következtek, mint az Álom, melyet a finn Jorma Votinen koreografált, a Töredék, a Tutyila, a 6913 és az Olyan, mint szűz mária, csak a feje lecsavarható. Az LA dance company nemcsak témaválasztásaiban, és tánctechnikájában korszakalkotó társulat: az előadásokat olykor megdöbbentő zenék kísérik, ezzel is hangsúlyozva a műfajok átjárhatóságát, de legalábbis egymást segítő és építő jellegét. Az Éjféli maraton antik világához Bartóktól kölcsönözték a zenei aláfestést, ezzel is erősítve a kontrasztot, de a korábbi Ladányi-darabok alatt hallhattunk már finn és japán és izlandi zenét is.

Az október 21-én utoljára játszott két darab is különleges zenei élményt nyújt a közönségnek: az első darabot (Alice B.) a finn Apocalytica kíséri, míg a második fejezetben (Henriette a vonaton) Monteverdi, Kiss Erzsi és a Sigur Ros, első hallásra összeegyeztethetetlen, mégis beszédes muzsikája segíti a megértést. Az Alice B.-t Jorma Votinen koreografálta Ladányinak, a második darabot pedig már Ladányi koreografálta, és hatodmagával adja elő. A két előadást egy utazás fűzi közös szálra, mindkettőben a változást táncolják el az előadók. Akit lenyűgöznek az apró, kifejező mozdulatok, a megfeszülő, beszédes testek, és aki képes befogadni számtalan élményt és érzést egyetlen ujj mozdítása nyomán, annak ajánlott a MU Színházba látogatni és megtekinteni a legújabb fejezetet Ladányi történetében.

LA dance company: Alice B.; Henriette a vonaton, MU Színház (XI., Kőrösy János u. 17.), október 21., 20.00. Belépő: 1200 Ft

KAPCSOLÓDÓ CIKK