A fogszabályzós, szuperárja külsejű bakersfieldi lányok 13 évesek, és nevükkel is porosz gyökereikre utalnak, és már kilencéves koruk óta hirdetik a fehér faj felsőbbrendűségét koncertjeiken.
"Büszkék vagyunk rá, hogy fehérek vagyunk" - idézi az ABC hírügynökség a lányokat, akiknek zsenge koruk ellenére már komoly és ijesztő véleményük van a világról. "Szeretnénk, ha a népünk is fehér maradna, nem egy nagy zűrzavart akarunk. Meg akarjuk őrizni a fajunkat."
Lamb és Lynx már kiskoruk óta céltudatos nevelésben részesültek, és nézeteikhez az őket egyedül nevelő édesanyjuktól, Apriltől kapták az ideológiai muníciót. "Szükségük van a háttérre, hogy megértsenek bizonyos dolgokat" - állítja a mama. "Elmondom nekik a véleményemet mindenről, amiről szerintem kell, minden szülő ezt csinálja."
April otthon tanítja a lányokat a saját, egyedi világlátása alapján, és az oktatáshoz sajátos háttérként szolgálnak az édesapja hitével kapcsolatos jelképek, melyek uralják a lakást - így a horogkereszt is. Ennek megfelelően a lányok is érdeklődéssel fordulnak a nácizmus felé - Sacrifice című számuk például Rudolf Hessnek, Hitler egykori helyettesének állít emléket, és melyben a béke embereként énekelnek róla, "aki soha nem adta fel".
Amióta a lányok énekelni kezdtek, a Prussian Blue komoly szerepet játszik David Duke amerikai fehér nacionalista mozgalmában. A volt elnökjelölt (aki korábban a Ku-Klux-Klan tagja volt) Lamb és Lynx vonzerejével szeretné a mozgalom rendezvényeire csalogatni az ideológiailag még befolyásolható 10-12 éves korosztályt. Hasonlóan vélekedik a Resistance Records nevű, szélsőjobboldali lemezkiadó is, amelynek egy idézett munkatársa szerint a zene a leghatásosabb propaganda a mozgalom számára.
A Prussian Blue jelenleg második lemezén dolgozik, és ugyan az amerikai közvélemény túlnyomó része elutasítja a lányok által képviselt nézeteket, a honlapja szerint komoly esély van rá, hogy akár az alternatív rockszíntérre is betörjön vele.