Vágólapra másolva!
Bár már 10 éve együtt zenélnek, Jamie Winchester és Hrutka Róbert máig töretlen sikertörténete az 2001-es "It's your life" című slágerrel kezdődött. A szerzőpáros Borlai Gergővel (dobok), Dely Domonkossal (vokál, ütőhangszerek), Giret Gáborral (basszusgitár) és Galambos Zoltánnal (billentyűs hangszerek) nemrég elkészítette legújabb - sorrendben negyedik -, Hole című albumát. A lemez anyagát vidéken először - a Pocket Coffee-nak köszönhetően - a pécsi nézők hallhatják élőben. A lemezbemutató alkalmából Hrutka Róberttel beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

Pocket Coffee: Kijött az új nagylemez. Hogy érzed magad? Milyen érzés befejezni egy egy ilyen alkotási folyamatot?
Hrutka Róbert: Soha nem fejezünk be egy lemezt. Maximum abbahagyjuk. Zenészként mi egy véget nem érő folyamatban élünk, tesszük a dolgunkat. Amikor kijön egy lemez, az nem valaminek az eleje vagy a vége, csupán az életünkben egy nagyon tudatos döntés, mellyel az adott pillanatban lenyomatot, képeslapot készítünk arról, ahol tartunk. Nagyon szeretjük a lemezt. Ezt kiadtuk magunkból. Benne van az elmúlt félév - vagy év - minden történése. Ezzel együtt ez egy pillanatkép, a dalok, mint ahogy mi is megyünk, dolgozunk, alakulunk tovább. Azt hiszem azért ez nagyon sok más szakmában is így van.

P.C.: Milyen hangulatú lett szerinted ez a képeslap?
H.R.: Nagyon tarka. Tényleg benne van minden - persze csak áttételesen - ami az elmúlt időszakban történt. Az év politikai történései, a természeti katasztrófák, de egy sor pozitív, örömteli dolog is. Azt hiszem a Jamie nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, olyan a képeslap, amilyennek az élményeink voltak. Változatos.

P.C.: Az előző lemezhez képest változtattatok-e valamin?
H.R.: Ez az eddigi legdinamikusabb lemezünk. Jamie-vel mindig is szerettünk kísérletezni, így ezen a lemezen is vannak kicsit merészebb dolgok. Ami pedig a hangzást illeti, változatlanul maximalisták vagyunk. Nagyon odafigyelünk arra, hogy hogyan szólal meg egy anyag. Ebben nem ismerünk kompromisszumot.

P.C.:Na és hogy szól az új anyag élőben? Milyen érzéssel vágtok neki a koncertezésnek?
H.R.: Az előző koncertek halk akusztikus hangulata után most nagy szükségünk van arra, hogy kiálljunk a színpadra, feltekerjük a hangerőt és belecsapjunk a húrokra. Félre ne érts, nem volt semmi bajunk azzal sem, sőt februárra tervezünk is csendesebb, akusztikusabb fellépéseket. De most jó érzés, hogy most csak mi hatan vagyunk a színpadon egy csomó erősítővel. Ilyen szempontból egészen mások a mostani koncertek.

P.C.: Mennyire sűrű a program?
H.R.: Nagyon. Heti 1-2 fellépés szinte mindig van.

P.C.: Más a zenekar fogadtatása vidéken és Budapesten? Van különbség a budapesti és a vidéki közönség között?
H.R.: Igazából nincs. Sokszor a vidéki fellépéseinken melegebb fogadtatásban részesülünk, mint a fővárosban, de igazából nem tudnám azt mondani, hogy más lenne a közönség vidéken, mint Pesten.

Forrás: [origo]

P.C.: Örömmel vettétek a Pocket Coffee felkérését a pécsi koncertre?
H.R.: Igen. Egy fontos feltétel volt. Rólunk köztudott, hogy csak élőben játszunk. Ha egy klubba a zenekarból csak ketten férünk be Jamie-vel, inkább két gitárral játsszuk a számainkat, de nem vállalunk playback fellépést. Természetesen a Pocket Coffee felkérése egy élő lemezbemutató koncertre szólt, így örömmel vállaltuk.

P.C.: Ez lesz ugye a "Hole" vidéki premierje? Milyen emlékeket őrzöl Pécsről?
H.R.: Igen, ez az album vidéki premierje. Örülök, hogy Pécsen lesz. Az egyik legszebb, leghangulatosabb vidéki város. Ahányszor ott járok, mindig lenyűgöz az gyönyörű belvárosa és a panoráma. Nagyon szeretem. Örülök, hogy a Pocket Coffee választása Pécsre esett.

P.C.: A zenésztársaid egyenként is kiváló zenei egyéniségek. Ha egy szóval kellene jellemezned őket mi lenne a leginkább rájuk illő szó vagy jelző?
H.R.: Van egy szó, ami mindenkire illik a társaságban: zenészek. Lehet, hogy banálisan hangzik, de ez a szó legnemesebb értelmében igaz. Amikor a színpadra lépnek, megszűnik náluk minden álarc vagy megjátszás. Igazi zenészek. Hogy egyenként milyenek? Hát, a Domonkos az egyértelműen a mosolygás. A Gergő maga a dinamizmus, a Galambos Zoli az érzékenység, a Giret Gábor... ő talán a repülés.

P.C.:Jamie?
H.R.: Ő az erő.

P.C.: Na és te?
H.R.: Lebegés. Nekem zenéléskor megszűnik a világ.

P.C.: A zenélésen kívül mennyire vagytok együtt Jamie-vel? Zenésztársak vagytok vagy barátok?
H.R.: Igazából a zenélésen kívül nem vagyunk együtt. Ne értsd félre, ez rengeteg időt jelent. A zenélés, a turnék csak egy része az együtt töltött időnek. Ott vannak a stúdiók, a közös kiadó. Nagyon jól megvagyunk, de zenésztársként. Sok-sok ezer kilométert utaztunk már együtt. Tudunk jókat beszélgetni, de - mint minden igazán jól működő kapcsolatban - tudunk jókat hallgatni is. Apró rezdülésekből, gyakran szavak nélkül is értjük egymást. Valószínűleg ezért tudunk ilyen jól együttműködni.

P.C.: Sokat próbáltok?
H.R.: Nem. Őszintén bevallom, nem szeretek próbálni. Nagyobb fellépések előtt vagy olyan különleges helyzetekben, mint az előző turné persze próbálunk. De sok mindent bízunk az élő zene varázsára. A dalaink alakulnak, sőt néha külön kis etüdök születnek fellépéseken. Nekünk ez így működik. Talán azért, mert nagyon odafigyelünk egymásra zenélés közben.

P.C.: Hogyan születnek a dalok? Próbán vagy halkabb, alkotó környezetben?
H.R.: Az alaptémát magányosan írjuk mind a ketten. Ez számomra, és a Jamie számára is mindig egy intim dolog volt. Én rendszerint egy gitárral, néha egy zongora mellett találom ki a témát. Aztán összejövünk, és összehozzuk a kész számot. Érdekes, hogy amint megfogjuk a hangszert, mindketten pontosan tudjuk, hogy kellene szólnia a végleges dalnak. A szöveg megírásának rendszerint csak a dallam megszületése után szokott nekifogni Jamie.

P.C.: Gitárosnak lenni sokszor egy nagyon harsány és karakteres szerep egy zenekaron belül. Te inkább visszafogottnak tűnsz a színpadon. Milyen érzésekkel állsz a színpadon? Mit hoz ki belőled ilyenkor a zenélés?
H.R.: Én lebegek. Feloldódok a zenében. Nem mondanám, hogy megszűnik a külvilág, mert figyelek a közönségre és a társaimra is, de bennem ilyenkor a zene van és semmi más.

(x)