"Épp most lőttem le John Lennont!"

25 éve gyilkolták meg a 20. század második felének egyik legfontosabb alakját, azt a John Lennont, akinek jelentősége jócskán túlnőtt a beatzenészén. Halála azóta is számos találgatás tárgya, még akkor is, ha utolsó napja szinte percre pontosan végigkövethető.

John Lennonnak dokumentálva vannak dalai, lemezei, koncertjei és magánéletének nagy része is. Utána lehet nézni, kikkel haverkodott, kivel ivott, kivel csalta Yoko Onót, ki volt a sofőrje, és így tovább. Bár ez végeredményben nem annyira különös, a legtöbb nagy sztár esetében hasonló a helyzet, kivéve talán csak a nagyon begubózókat, világ elől elbújókat. (Lennonnak is volt egy ilyen korszaka, 1975-től 1980-ig.)

Az azonban mégis különös, hogy valakinek az élete utolsó napját is szinte órára pontosan lehet rekonstruálni. Ilyen azért tényleg nem túl sok van: John F. Kennedy, Abraham Lincoln vagy kis túlzással Julius Caesar és Jézus Krisztus. Egyikőjük sem természetes halállal távozott el, akárcsak Lennon, ebben megegyezik a sorsuk. De haláluk napján egyikükről sem készült Rolling Stone magazin-címlapfotó és nem is dedikáltak lemezt a gyilkosuknak. Ez csak és kizárólag John Lennonnal esett meg.

1980. december 8-a unalmas, hideg és szürke hétfő volt Magyarországon. Az emberek reggel munkába mentek, elolvasták a napilapokat, aztán hazamentek, és este megnézték volna a tévében a Charlie angyalai-t - ha éppen lett volna akkoriban hétfőn adás. De nem volt, maradt helyette a rádió. Napilapokat sem sokat olvastak, hiszen a Népszabadság és a Népszava a hét első napján nem jelent meg, maradt helyette a Hétfői Hírek. Jobb híján biztos beszélgettek otthon a családdal, esetleg bosszankodtak, hogy az Ajka - MÁV DAC meccs elvitte a totójukat, vagy találgatták, hogy a Fradi vagy a Vidi lesz-e az őszi bajnok, netán aggódtak a tartósan hideg, egyes települések környékén rendkívüli időjárás miatt.

Ugyanezen a napon New Yorkban az évszakhoz képest szokatlanul meleg volt. John Lennon úgy kelt fel korán reggel, hogy ma is elég sűrű napja lesz. Fél nyolckor bekapott valami reggelit kedvenc kávézójában, majd meglátogatta fodrászát, tíz órakor pedig már rádióinterjút adott Yokóval. Természetesen a három héttel korábban megjelent új albuma, a Double Fantasy volt a téma. A lemez egyszerre jelent meg az USA-ban és Angliában. Az album promóciója elég jó volt, a lemez december elején már bejutott Amerikában a Top 10-be, és volt rá esély, hogy még feljebb megy, akár az első helyig is. Lennonék visszatérése jól megtervezett és sikeres volt.

Az új lemez mellett az ember megvehette a decemberi Playboyt is, amely egy húszoldalas mélyinterjút közölt a házaspárral. A cikk alapján Lennon tényleg jó formában volt, válaszai ügyesek és szellemesek, és az is kiderül, hogy igyekszik lépést tartani a korral. Az interjúban nem felejti el megemlíteni, hogy tetszik neki az új hullámos zenekarok közül a Pretenders és a B-52's, meg hogy szereti ezt az egész punkos dolgot, mert tiszta.

Mark David Chapman

Mark David Chapman ekkor már két napja New Yorkban volt. Lakóhelyéről, Honoluluból érkezett, Beatles- és Todd Rundgren-kazettákkal telipakolt hátizsákjával. Már ismerős volt neki a környék. Októberben napokig ólálkodott a Dakota-ház körül, hátha összefut Lennonnal, de nem járt sikerrel. Megtudta, hogy Lennonék nem tartózkodnak New Yorkban, így hát jobb híján visszament Hawaiira. Mark David Chapman 15 évvel volt fiatalabb Lennonnál. Sok mindenen keresztülment életében. Apjával nem volt jó a kapcsolata, gyerekkorában sokat csúfolták. Fiatalkorában Beatles- és Lennon-megszállott volt, a 60-as években gombafrizurát hordott, és kerek szemüveget, sőt, később egy japán származású nőt vett el feleségül.

Dolgozott biztonsági őrként, cserkészparancsnokként, volt benzinkutas és kórházi önkéntes is. Volt olyan korszaka, amikor megszállott hívő volt, meg olyan is, amikor öngyilkossággal keresett kiutat a depressziójából. És hát érték olyan hatások, amelyekkel különösen vigyázni kell, ha az ember amúgy is zilált lelkivilágú és mániákus depresszióra hajlamos - egy időben rákapott az LSD-re, majd megszállottja lett a Zabhegyező című könyvnek, és új idolt is talált magának, a cinikus stúdiómanipulátor zenész, Todd Rundgren személyében.

1980 októberében elolvasta Anthony Fawcett One Day at a Time című Lennon-könyvét, amely bemutatja, hogyan éli korábbi bálványa a New York-i milliomos hírességek életét. Ekkor hatalmasodott el rajta végképp az az érzés, hogy Lennon nem szolgált rá sem az ő, sem senki más rajongására. Mert nem őszinte. Mert eladta magát. Chapman nem sokat habozott. 5000 dollárt kért kölcsön apósától, és megtette a szükséges előkészületeket. Pisztolyt vásárolt, és repülőjegyet New Yorkba.