A munkásosztály hősétől a nagy mesemondóig - karácsonyi lemezajánló

Nyerhetnek akármekkora teret az újfajta fájltípusok, vagy éppen az mp3-lejátszók és a különböző technikai vívmányok, amelyek látszólag feleslegessé teszik a lemezvásárlást, azért valami azt súgja, hogy még egy darabig kézenfekvő lesz CD-t ajándékozni karácsonyra. Ebben próbálunk most segíteni, az idei év termését nézve. Lemezek, amelyeknek jó eséllyel örülni fog valaki a megajándékozandók közül.

John Lennon: Working Class Hero - The Definitive Lennon

Ez az idei év több szempontból is John Lennoné. A szemüveges ex-Beatle ugyanis idén ünnepelte volna 65. születésnapját, ha nem lövi agyon egy Mark David Chapman nevű beteg ember - pontosan 25 évvel ezelőtt. Így aztán ezek a kerek évfordulók újra ráirányították a figyelmet Lennonra, méghozzá elsősorban arra a Lennonra, aki a Beatles feloszlása után, még tíz évig szólóban is jelentetett meg lemezeket, leszámítva a hetvenes évek második felében bekövetkező inaktív időszakot.

Lennon-válogatásból persze lehet találni elég sokat, de az utóbbi években nem nagyon látott napvilágot egyetlen újabb gyűjteményes lemez sem. Ennyire alapos áttekintés nem született még korábban (mint ahogyan dupla-CD sem), és aki tényleg a legjobb Lennon-dalokat szeretné hallani, annak nem kell tovább keresgélnie. Talán érheti annyi kritika a válogatást, hogy túlzottan a zenész érzelmesebb oldalára koncentrál és kevesebb súlyt kapnak a rockosabb számok - viszont, ha mindezt karácsonyi szemmel nézzük, akkor egyáltalán nem tűnik problémának. Egyébként a dalok összeválogatásában Lennon özvegye, Yoko is részt vett, tehát ebből a szempontból is érthető, miért a lovesongok kerültek túlsúlyba. És bár sokan vannak talán, akik kapásból nem tudnának túl sok Lennon-számot mondani az Imagine-en kívül, mégis, a számok nagy része mindenkinek ismerős lesz.

Paul McCartney: Chaos And Creation In The Backyard

Forrás: [origo]

Ha már van Lennon, akkor a könnyűzene leghíresebb szerzőpárosának másik tagját sem felejthetjük ki. Főleg, hogy Sir Paul egy vadonatúj lemezzel jelentkezett idén, méghozzá négy év után. A 63 éves zenész, korai szólólemezeit idézően a legtöbb hangszert saját maga szólaltatta meg és mindezt vonósokkal, fúvósokkal színezve, szép és könnyen szerethető anyagot adott ki a kezéből. Még akkor is, ha a legtöbb McCartney-szólólemezzel összehasonlítva egy szokatlanul mély és melankolikus tónusú albumot kapunk, de meg kell hagyni, hogy Maccának ez is jól áll.

Nem kell persze semmi rosszra gondolni: nyavalygás és önsajnálat helyett, finom mélabú lengi át a lemezt és ebben felfedezhető a sztárproducer, Nigel Godrich keze is, hiszen ő már segédkezett a Radiohead, a Travis vagy Beck hasonló atmoszférájú lemezeinek elkészítésében is. Nem az a fajta zene, amely elsőre a fülünkbe mászik, hanem az, amelyet minden hallgatás után jobban szeretünk és remélhetőleg így lesz ezzel az is, akit megajándékozunk vele.

Eminem: Curtain Call

Azt pontosan nem lehet tudni, hogy Eminem karrierjének melyik részére gördül le a függöny, de az biztos, hogy ha a rapper most visszavonulna, akkor is már éppen eleget tenne le az asztalra, elsősorban azoknak a számoknak köszönhetően, amelyek ezen a válogatáslemezen hallhatók. Ez az ötéves időszak minden bizonnyal a legsikeresebb marad Marshall Mathers számára, akármihez is fog majd a jövőben.

Hallható a lemezen a My Name Is-től kezdve a Without Me-n át a Stan-ig minden nagy Eminem-sláger, sőt, három új szám is, tehát nemcsak a jól ismert momentumok miatt jelenthet értéket a rajongók számára. Sőt, arra is tökéletesen megfelel, hogy beavassa a világ legsikeresebb rapperével eddig csak szimpatizáló hallgatót az életműbe, amely túlzás nélkül megkerülhetetlen, ha az új évezred popzenéjéről beszélünk. Hogy aztán mi lesz Slim Shadyvel, az már egy másik kérdés - ettől még ez egy élvezetes lemez marad sok mindenki számára.