Az öt könyv rejtélye

2006.01.13. 18:39

Harminc éve, 1976. január 12-én, nyolcvanhat éves korában hunyt el Agatha Christie. A krimi királynője tekintélyes életművet hagyott maga után: egyes becslések szerint műveiből világszerte közel félmilliárd példány kelt el - ezzel Dame Agatha még honfitársánál, William Shakespeare-nél is olvasottabb szerzőnek bizonyul. Minden idők legnépszerűbb írójára emlékezvén öt legközkedveltebb művét ajánljuk olvasóinknak, melyek közül néhányat egy-egy csavaros kérdésért cserébe meg is lehet nyerni!

Agatha Christie kivételes népszerűségét természetesen hallatlan termékenysége is magyarázza: életében közel háromszáz művet írt, híres krimijei mellett novellákat, színdarabokat, ismeretterjesztő könyveket, költeményeket is jelentetett meg, nem beszélve 1965-ben kiadott önéletrajzáról. Rajongói rendszerint műveinek egyenletesen magas színvonaláért dicsérik, ellenlábasai szerint ilyen mértékű termékenység szükségszerűen ponyvát szül. Akárhogy is, Agatha Christie megalkotta Hercule Poirot és Miss Marple alakját, oldalán a belga csodabogárral és az angol vénkisasszonnyal pedig kétségkívül helyet foglalt magának a halhatatlanok irodalmi panteonjában.

Meglehet, hogy Agatha Christie munkásságának megítélése korántsem egyértelmű, a világ legtöbb - s ezt nyugodtan vehetjük szó szerint is, hiszen műveit közel száz nyelvre fordították le - országában ezek az ellentmondások szinte kizárólag arra a kérdésre korlátozódnak, hogy regényei képviselnek-e irodalmi értéket, avagy pusztán szórakoztató céllal íródtak. Szülőhazájában, Nagy-Britanniában viszont a mai napig élénk társadalmi vita folyik személyét illetően: sokan a buldoghoz, vagy akár Churchillhez mérhető nemzeti szimbólumot látnak a törékeny írónő alakjában, mások pedig éppen az ellen tiltakoznak, hogy a haladó, modern Britanniának egy olyan konzervatív, maradi gondolkodású személy legyen a jelképe, mint Agatha Christie.

Krimijeinek lényege nyilvánvalóan nem a korral szemben megfogalmazott társadalomkritika, de Miss Jane Marple karaktere egyértelműen olyan eszköz volt Christie számára, melyen keresztül kifejezésre juttathatta koráról alkotott véleményét. Dame Agatha sohasem tudott azonosulni a második világháború utáni Anglia új eszméivel: iszonyodott a beat-korszak csapongó szabadszelleműségétől, vadságától, lázadásától. Regényeiben rendre a viktoriánus kori Anglia értékrendszere köszön vissza, pozitív hősei mindig kifogástalan modorúak, mértéktartóak és visszafogottak egyszerre.

A Bertram Szálló
Saját korával szembeni ellenérzései leginkább A Bertram Szálló című krimiben köszönnek vissza: Miss Marple ebben az 1965-ben megjelent epizódban unokaöccse meghívására Londonba látogat, hogy élvezze egy régimódi, a koloniális időket képviselő szálloda minden kényelmét. Ott tartózkodását azonban megmérgezi, hogy a szálló mindennapjaiba, ha visszafogottan is, de beférkőzött az amerikai életforma: reggelire narancslevet és zabpelyhet szolgálnak fel, a szobákban központi fűtés van, sőt, az emeleten külön televíziós szobát is találni. Ezek a látszólag jelentéktelen tényezők ébresztik fel a vénkisasszonyban legendás hatodik érzékét: egyszerre tapinthatóvá válik a szállóban a bűn bizsergető érzése, nem is kell soká várnia, mire eldördül az első pisztolylövés. A rejtély szálai egyenesen a Bertram Szálló fiatal örökösnőjéhez, illetve édesanyjához vezetnek, mindez azonban csak a felszín: a krimi valójában a tradicionális értékeket valló, vaskalapos szigetlakókat állítja szembe a hangos rágógumi-kultúra inváziójával.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK