Gésamese csodaországból

2006.03.07. 12:58

Csabai Attila darabja legalább annyira mély és sötét, mint amennyire fényes az a tükör, amellyel szemünkbe villantja korunk széthullott világképének megtört fényét. A Cyber gésák nem is cyber, és nincs is benne túlfűtött keletkultusz, sokkal inkább kritika, mellesleg pedig vizuális orgia nagy dózisban.

A Cyber gésák cím hallatán az embernek automatikusan villannak be az ősi japánba oltott high-tech jövő manapság divatos képkockái. Szinte már látjuk megelevenedni a monitorfényt visszaverő, apró, ferde szemeket, amint katanát rántva ugranak a robotokkal teli harcmezőre, hogy megvívják az információs társadalom nagy háborúját. Ez a darab azonban nem erről szól, ezt a fajta divatos keletidézést nem találjuk benne. Ami azt illeti, a kerettörténet egészen más, a mondanivalót máshogy tálalják, és végül a szájízünk is különbözik a szokásostól.

Az alapot az a Greg Roensch-féle Alice Csodaországban-átirat adja, amelyben a lány szülei tűzvész áldozatává válnak, majd ő maga egy pszichiátriai klinikán, kómában vegetál. Az itt töltött évek alatt Alice lelki világa alaposan eltorzul, és napi szinten vív harcot "csodaország" démonaival. A történet hihetetlen agyszülemény, mégis, eddig csupán egy számítógépes játék készült belőle, Roensch pedig megmaradt egy-két híresség életrajzírójának és még néhány játékprogram ismeretlen szerzőjének.

Csabai Attila úgy nyúlt hozzá ehhez a kerethez, hogy eljátszotta azt, életre hívta a rémálmok közötti utazást, mégis eszközzé vált kezében mindez arra, hogy feltegye a maga kérdéseit. Miután a függöny felmegy, előjáték gyanánt megkapjuk a kontextust: kis, rácsos ágyban fekszik főhősünk, feje fölött köteleken lógó cserépdarabok lengenek, melyek az ágy négy sarkában vonagló szellemalakok mozgására keltenek zavart zajt. Az elénk táruló kép rideg és zaklatott, melyből a néző sem menekül, mivel a nézőtérre is kicsapódó füst megnyitja a színt, és kiterjeszti azt az egész helyiségre.

A meglehetősen hosszas bevezető után már felpörögnek az események, és egyre-másra jelennek meg azok a vizuális performanszok, melyeken keresztül végigveszünk néhány tömegkulturális sztereotípiát a zebramintás cowboytól, a lengén lejtő csinibabákig. Felfoghatók ezek a főhős szellemeinek különféle manifesztációjaként, vagy az alkotó modern értékrendekkel szembeni kétkedéseként, esetleg a kettő egyszerre: Alice álma nem más, mint mindennapi őrületünk, melyből felébredni képtelenek vagyunk. A pergő képsorok között olykor megfagy a levegő, míg például egy horrorfilmekből jól ismert, szaggatott mozgással közlekedő gésa lassan átvonaglik a színen, majd hirtelen vágással folytatódik a darab.

A háttértörténet ismeretében és az alkotó kommentárja nyomán érdekes a cselekmény, viszont önmagában a produkció nehezen állná meg a helyét. Ha csak a látottakból kellene kiindulni, talán öncélúnak nevezhetnénk a darabot, amelyben feltűnően a középpontban tetszeleg Csabai, de ami így is lenyűgöző, az az előadás vizuális ereje. A fények, a színek, a koreográfia, a hanghatások, a zene - mind tökéletesen a helyén van az első pillanattól az utolsóig, elkerülhetetlenül filmes asszociációkat ébresztve a Sejt-tel, vagy a klasszikus, kínai horror-eposzokkal.

Az alternatív Alice-story először 2001-ben akadt meg Csabai Attila hálójában, amikor társulatával táncelőadásként színre vitte a darabot Cyber gésák címmel. Idén, januárban új premiert ért meg a történet, amelynek ezúttal a Nemzeti Táncszínház adott otthont, és még a következő hónapokra is jegyzik a havi egy fix bemutatót. A következő előadás március 11-én, szombaton, 19 órakor lesz.

Cyger gésák II. - Alice naplója Csodaországból, Nemzeti Táncszínház (I., Színház u. 1-3.), március 11., 19.00; április 21., 19.00

Varga Csaba

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK