Lángpallossal és fecskendővel

2006.03.24. 21:39

A narkó szépirodalmi természete:
Nem túlzás azt állítani, hogy Ellis bármelyik művére rá lehet sütni a drogregény billogot, hiszen az irodalmi brat pack vezéregyéniségének fikciós univerzumában egy szippantásnyi kokain nagyjából annyit változtat a dolgok állásán, mint a mélyen lent tartott városi levegő. Ezzel a hagyománnyal valamelyest épp legutóbbi regényében szakít Ellis: a Holdpark főszereplője (a szerző alteregója) a kertvárosi idillbe menekül egy józanabb élet reményében, ennek azonban csak illúzióját tudja fenntartani ideig-óráig. Hisszük vagy sem, Ellis szerint a biztosítási ügynökökkel és focianyukkal benépesített szuburbiában sem túl nehéz megtalálni a Harley-n érkező dealert, Manhattanhez képest a különbség csupán annyi, hogy itt jóval nehezebb zsebtükröt és összetekert százdollárost szorongatva kikéredzkedni a vécére. Azaz főhősünk kokainnal felfűtött ámokfutása sokkal pusztítóbb jelleget ölt, ha nem egy New York-i party forgatagában csapódik egyik társaságtól a másikig, hanem egy családi ház meglehetősen szűkös falai között tekeri fel a hangerőt - egyedül. Merthogy hiába van a jellegükből fakadóan szoros, műszóval élve interperszonális kapcsolatok közé szorítva, ő bizony az odafigyelés és a kölcsönös érzelmek helyett rendszerint a mámoros egyedüllétre szavaz. Később persze nagyon megbánja.

Mennyi és mi fogyott a könyvben?
Manhattani előéletéből fakadóan Ellis - szögezzük le még egyszer, ebben a regényben szerző és protagonista azonos név alatt szerepel - edzett nyálkahártyájú társasági kokainfogyasztó, ráadásul a mohóbbik, önmegtartóztatásra kevésbé hajlamos fajtából. Nem is csoda, hogy a történet során akkor készül ki a leginkább, mikor szomszédjaival egy kis füvet szív - persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a marihuánának előtte már megágyazott egy kisebb halom angyalporral és néhány liter röviditallal.

Szerzői attitűd:
Ellis egyik korábbi regényében sem volt ennyire egyértelmű a drogokkal kapcsolatban. Amíg az Amerikai Psycho vagy a Glamoráma főhőseinél a kábítószerek csak egyetlen faktorként jelentek meg az összeomlás összetett és meglehetősen hosszas - gyakorlatilag az egész történeten átívelő - folyamatában, addig ebben a műben egyértelmű választással indít a szerző: boldog, békés családi élet, vagy kokain és a vele járó életmód. A főhős a kettőt kombinálná, a vártnál is nagyobb káoszt idézve ezzel elő.

Megjelent:
Az Európa Kiadónál, 2005-ben

Ellistől magyarul:
A vonzás szabályai
Az informátorok,
A nullánál is kevesebb
Amerikai Psycho
Glamoráma

Krich Balázs

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK