Lángpallossal és fecskendővel

2006.03.24. 21:39

A narkó szépirodalmi természete:
A narkós a második világháború utáni Amerika, akkor még valóban szűkös szubkultúráját, a kemény kábítószerrel élők és a homoszexuálisok közösségét mutatja be. Az elbeszélésben puserek, pimfek, pingvinek, markecolók és smekkerek adják egymásnak a kilincset, s erre a szűk, de annál sokszínűbb környezetre egészen más szabályok vonatkoznak, mint az ötvenes évek eisenhoweri demokráciájának martinit kortyolgató átlagpolgáraira. Burroughs életrajzi ihletésű regényében a svindlisség, a szemfülesség jelenti az életben maradást, itt szorgalommal vagy tehetséggel senki sem jut előre. Éppen ezért anyagozni sem bűn, legalábbis a körön belül élők egymással szemben sokkal inkább életformának tartják a drogozást, mintsem káros szenvedélynek. Burroughs nem tesz mást, minthogy aprólékosan lejegyzi egy kábítószeres hétköznapi poklait, a kínt, ami a beszerzéssel jár, az elvonókúra lehetetlenségét, vagy éppen a lövés utáni pillanat boldogságát. Hősei mindenkinél jobban átélik, hogy az élet mennyire átmeneti állapot, hiszen számukra a valóság addig tart, amíg bírják anyaggal - utána kíméletlenül elfogy, s helyette valami olyan következik, amellyel nem lehet mit kezdeni, csak minél gyorsabban átvészelni.

Mi és mennyi fogyott a könyvben?
Burroughs alkalmi hősei szinte kivétel nélkül kemény drogosok - ha nem tudnak heroint szerezni, megteszi bármi más is, legyen az marihuána, pejote, kokain vagy morfium. A mennyiről pedig: a főhős még az elvonókúrán is napi háromszor lövi magát.

Szerzői attitűd:
Helyettünk Burroughs maga is összefoglalta, mit jelent számára a drog: "Megtanultam, hogy mi a narkóegyenlet. Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag életforma."

Megjelent:
A Cartaphilus kiadásában, 2001-ben

Magyarul Burroughstól:
A vörös éjszaka városai
Meztelen ebéd

Krich Balázs

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK