Valaki még mindig szereti Borisz Jelcint

Vágólapra másolva!
Manapság egyesek úgy gondolják, hogy nem a rövid, hanem a minél hosszabb zenekarnév a nyerő. Egyre több olyan zenekar tűnik fel, amelynek a neve egy komplett, nyelvtanilag is tökéletes mondatot tesz ki, közülük tekintünk át tizenegyet.
Vágólapra másolva!

Kezdetben olyan, hogy zenekarnév, önmagában nem is nagyon létezett, kizárólag egy előadót kísérő együtteseként. Bill Haley and the Comets, Cliff Richard and the Shadows, Buddy Holly and the Crickets, és még sorolhatnánk hosszan. Később már elég volt a keresztnév is (Johnny And The Hurricanes, Gerry And The Pacemakers), és ezzel együtt megjelentek az igazi együttesek is, amelyek már kiszabadultak a frontemberek "bűvköréből": Beatles, Rolling Stones, Beach Boys, Supremes és még sorolhatnánk.

Meghökkentőnek és/vagy viccesnek szánt együttesnevekkel azóta már tele van a padlás, hiszen kezdettől fogva tisztában volt vele mindenki, a név majdnem olyan fontos, mint a zene maga. Így aztán a hatvanas években még a rövid, többes számú főnevek terén igyekeztek maradandót alakítani a tagok, a pszichedelikus korszak aztán meghozta a bizarrabb neveket (közülük talán a német Amon Düül II volt a nyertes), majd a hetvenes években a hard rock és a heavy metal, illetve a punk jelentkezésével a polgárpukkasztás, a szándékosan brutális és morbid nevek kerültek előtérbe. Az új hullám (és különösen az ún. új romantikusok) aztán tobzódtak az idétlen nevekben - hol a franciás elegancia, hol a bombasztikus hangzás dominált -, de azért még ekkor is a könnyen megjegyezhetőség volt a legfontosabb. Nem nehéz kitalálni, hogy az ABBA a sor legelejére, a ZZ Top pedig a végére szeretett volna kerülni a lemezboltokban, de még náluk is ötletesebb a brit The The. Még számos, ezért vagy azért emlékezetes nevet lehetne sorolni, de különösebb trend az elnevezések terén nem rajzolódott ki: az együttesek azóta is főként hangzatos, rövid, könnyen megjegyezhető nevet választanak maguknak.

Van azonban néhány kivétel: egyesek sportot űznek abból, hogy minél hosszabb, érthetetlenebb és elsőre nehezen megtanulható nevet válasszanak maguknak - ezek önálló mondatként is funkcionálnak, alannyal, állítmánnyal, ahogyan azt kell. Mivel manapság egyre többen választják ezt a megoldást, az általunk legjobbnak ítélt tízet most bemutatjuk. Külön megjegyeznénk, hogy bár itthonról is van példa kacifántos együttesnevekre, ezeknek túlnyomó többsége azonban inkább legendaként maradt meg a köztudatban, lemezszerződésig nemigen jutottak el, ellentétben az általunk most bemutatandó tíz együttessel, amelyek közül a legrövidebb név is négy szóból áll.

1. Frankie Goes To Hollywood

Meghökkentő nevű zenekarokkal bőségesen szolgált a nyolcvanas évek első fele (ugye ez az időszak, amikor a stílus fontosabb a tartalomnál), de az egyik legelső és talán leghíresebb "tőmondatnevű" zenekar a Frankie Goes To Hollywood volt. Abban az időszakban, amikor olyan idióta nevek ostromolták a slágerlistákat, mint a Bow Wow Wow, a Haircut 100, az Oingo Boingo vagy a Kajagoogoo, észnél kellett lenni, ha valaki a feltűnést kereste. Márpedig ez az öt liverpooli fiatalember másra sem vágyott, mint a hírnévre, így aztán a névválasztás is szokatlanra sikeredett: a New Yorker magazinban jelent meg ez a mondat, alatta pedig egy kép Frank Sinatráról - legalábbis így mesélte később az énekes, Holly Johnson.

A név hálás volt, és még csekély angoltudással is le lehetett fordítani (Juhász Előd meg is tette a Zenebutikban: "Feri Hollywoodba megy"), a hozzá tartozó image pedig rövid idő alatt szupersztárokká tette a sikerre éhes, meleg fiúkat. Relax című daluk 1984 legnagyobb slágere lett Nagy-Britanniában, nagyrészt szexuális utalásokkal zsúfolt szövege, illetve az ismert zenei újságíró, Paul Morley vezényelte médiakampány miatt. A botrány nem maradt el: a BBC betiltotta a dalt, ennek köszönhetően fél Anglia "Frankie Says Relax" feliratú pólóban járt, és a Two Tribes című hidegháborús sláger már senkit sem ért váratlanul. A Power Of Love című kislemez, nyár végén az előzőkhöz hasonlóan, ismét No. 1 lett, és ezzel az együttes beállította a Gerry And The Pacemakers 1964-es rekordját: az első három kislemezük egyaránt vezette a brit listát. A Frankie Goes To Hollywood népszerűsége nem korlátozódott Nagy-Britanniára, a nyolcvanas évek közepén igazi világsztárnak számítottak. Annál nagyobb volt a csalódás, amikor második albumuk, a Liverpool hatalmasat bukott 1986-ban, és ezt nem is bírták elviselni, röviddel ezután az együttes feloszlott. A Frankie Goes To Hollywood azóta is a nyolcvanas évek emblematikus zenekarainak egyike, és ikonnak számítanak a melegek körében. Az együttes 2004-ben aztán újjá is alakult, de ebben sem Holly Johnson, sem a gitáros Brian Nash nem vett részt.