Bryan Adams kétszer

2006.09.05. 12:49

Bár több mint negyedszázada a pályán van, lendülete, energikussága még mindig a régi - ez ugyan több előadóról is elmondható, de talán senkire nem igaz annyira, mint a nyolcvanas, kilencvenes évek egyik legnagyobb énekesére, Bryan Adamsre. Live Across The Nation nevű koncertsorozatának keretében idén az egész világot körbeutazza, így kis hazánk sem maradhat ki a jóból: a rocklegenda november 21-én lép fel nálunk a Papp László Budapest Sportarénában -, aki pedig ráadást is szeretne, november 23-án, a debreceni Főnix Csarnokban is megnézheti.

A kanadai Bryan Adams kettős személyiség, és talán éppen ettől lehet vonzó sokak számára: tulajdonképpen a klasszikus előadók sorába tartozik azzal, hogy saját maga írja a dalait, és gitáron is játszik hozzájuk; közben pedig igazi popsztár, egy ikon, aki már csak megjelenésével is képes tömegeket vonzani - híres kék farmerja a fehér pólóval szinte a lazaság szinonimájává vált annak idején. Az Adams által megtestesített figura legfontosabb tulajdonsága talán a fiatalosság, a dinamizmus, egyszóval az örök életerő: így, negyvenhét évesen is vagányul felnyírt hajjal, feszülő izmokkal lép a színpadra, az elektromos gitárjából kicsalt hangokkal olyan erőt sugározva, amit a huszonévesek is megirigyelhetnének.

A kettősséghez hozzátartozik az is, hogy Adams egyszerre tud kemény és érzelmes lenni - ennek megfelelően munkásságában is váltakoznak a durva, erős tempójú rockdalok és a gyengéd balladák. Emlékezetes például 1996-ban megjelent, 18 'Til I Die című albuma, amelynek kezdő- és zárószáma remekül mutatja a két pólust: a lemez már a címével is provokatív The Only Thing That Looks Good On Me Is You-val indul, a végén pedig a dal szellemiségével szöges ellentétben álló Have You Ever Really Loved a Woman? című szerzeményt hallhatjuk. Ez utóbbi dal egyébként a Johnny Depp és Marlon Brando főszereplésével készült Don Juan DeMarco című filmhez íródott, Adamset Oscarra is jelölték a legjobb betétdal kategóriájában.

A nagyszabású karrier még a hetvenes évek közepén kezdődött, amikor Adams valóban (tehát életkorát tekintve is) ifjú volt: tizenhat évesen már a Sweeney Todd nevű zenekarban helyettesítette egy darabig az eredeti énekest, és még tizennyolc sem volt, amikor összeismerkedett Jim Vallance-szal, akivel közösen kezdtek dalok írásába. Ezeket a műveket először Vallance zenekara, a Prism adta elő, de aztán olyan sztárok is felfigyeltek a fiúk tehetségére, mint Joe Cocker, Bonnie Tyler, Tina Turner vagy a KISS. Ezután a páros elkezdett demókat készíteni, amelyeken már Adams csiszolta tovább énekhangját és gitártudását, miközben társa a billentyűs hangszereket és a dobokat kezelte. 1979-ben kaptak először ajánlatot egy lemezstúdiótól, amelynek eredményeként négy daluk került a piacra, köztük a Let Me Take You Dancing.

Adams szólókarrierje egy évvel később kezdődött, az egyszerűen Bryan Adams címet kapott albummal - ez azonban az Egyesült Államokban még nem jelent meg, így az énekes "csak" hazájában, Kanadában koncertezett különféle klubokban. A USA-béli (el)ismertséget a You Want It, You Got It című második lemez hozta el számára, melynek kapcsán már, például a Kinks felvezetőjeként is felléphetett. Ekkorra kialakult mára már védjegyévé vált érdes, rekedtes hangja is, melyet Vallance szerint a The Eagles énekesének, Don Henley-nek az előadásmódja inspirált leginkább. Adams ugyanis korábban inkább a Sweeney Toddban elsajátított hangzást követte, amelynek nyúlóssága, affektáltsága nem igazán illett a vagány tinédzserhez, főleg nem a későbbi, vagány férfihoz.

A megfelelő hang megtalálása után, az igazi áttörést a harmadik lemez (Cuts Like a Knife) és ennek húzódala, a Straight From the Heart jelentette: mind az album, mind a rajta található sláger bekerült az amerikai toplisták tíz legjobbja közé. Remek szülinapi ajándékot jelentett Adams számára az éppen a huszonötödik születésnapján megjelenő Reckless is, hiszen a korong a maga ötmillió, Amerikában eladott példányával a legkeresettebb lemezzé vált a tengerentúlon, és - amolyan habnak a tortára - két Grammy-jelölést is hozott az énekesnek. Az egyiket a legjobb duett kategóriájában kapta, a Tina Turnerrel közösen előadott It's Only Love című dalért - ennél jobban talán semmi nem bizonyítja, hogy Adams ekkorra már a legnevesebb előadókkal egy szintre ért, hiszen Tina Turner még egyik első felfedezője volt, most pedig már teljesen egyenrangú félként kezelte.

Adams karrierje ezután gyakorlatilag töretlen volt, folyamatosan a legnagyobb sztárok között tartották (és tartják ma is) számon. 1985-ben fellépett a legendás Live Aiden, turnézott például a ZZ Toppal, énekelt együtt Rod Stewarttal és Stinggel (a szépemlékű All for Love-ban), 1991-ben pedig rekordot is döntött: (Everything I Do) I Do It for You című dala hét hétig állt az amerikai, tizenhat hétig pedig az angol toplisták élén. Bár néhány kritikus fanyalog amiatt, hogy Adams még mindig a kilencvenes évek klasszikus rockzenéjét játssza, egyszóval köze sincs a kortárshoz, a közönség nagy része azonban még mindig szereti, amit csinál. Tény, hogy dalai nem a legfrissebb trendet követik, de talán nem is baj: a lényeg a lendület, amivel a legporosabb nóták is élvezhetők - Adams szerzeményei pedig még igen messze állnak a porosságtól, erről novemberben, akár két alkalommal is meggyőződhetünk.


Bryan Adams: Live Across The Nation Tour - Papp László Budapest Sportaréna (XIV., Stefánia út 2.), november 21.; Főnix Csarnok (Debrecen, Kassai u. 28.), november 23.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK