Heti lemezajánlónk szinte mindegyik szereplője a múlthoz fordul inspirációért: Beyoncé a klasszikus soulhoz és R&B-hez, az Audioslave a Led Zeppelinhez és a húzós funkhoz, Charlotte Gainsbourg pedig saját édesapjához. Aztán itt van még a Basement Jaxx, amely viszont a Balkán felé fordult.

Beyoncé: B'Day

Várakozások: Beyoncé Knowles már a 2003-as, világszerte 11 millió példányban elkelt Dangerously In Love megjelenése előtt sejthető volt, hogy a Destiny's Child legsikeresebb tagja lesz: mind a külseje, mind a tehetsége, mind pedig a filmes karrierje az új évezred egyik igazi sztárját előlegezte meg. Az sem tett rosszat az esélyeinek, hogy szép csendben összejött a hiphopmezőny egyik legtehetségesebb tagjával, Jay-Z-vel, aki több számában is szerepet vállalt (így például a Crazy In Love-ban), ugyanakkor kapcsolatukat sikeresen távol tartják a bulvársajtótól. Az első szólólemez sikere után Beyoncé még visszatért egy album és egy búcsúturné erejéig a Destiny's Childhoz, majd második albumán kezdett dolgozni, amely pont a 25. születésnapjára jelent meg, és stílszerűen a címe is B'Day (Szülinap).

Eredmény: A Dangerously In Love nagy sikerének egyik összetevője az volt, hogy Beyoncé kitört az R&B "börtönéből", ahová a Destiny's Child irányvonala kényszerítette, és eklektikusabb, modern popzenére váltott át. Ráadásul a B'Day-n is egy duett Jay-Z-vel az első kislemez (Deja Vu), ám a lemez nem áll meg itt, hanem jóval nyersebb, életrevalóbb, mint a Dangerously In Love volt. Kevesebb a szirupos R&B-ballada, viszont több a hatvanas évekre való utalás, sőt, a rockos Suga Mama érezhetően a fiatal Tina Turner előtt tiszteleg. A szokásos közreműködők (Jay-Z, Pharrell, Rich Harrison) mellett egy feltörekvő norvég producer-szerzőpáros, a Stargate is feltűnik a lemezen, és az általuk jegyzett, akusztikus gitáros ballada, az Irrepraceable az album egyik legsikerültebb száma.

Kiknek ajánlható: A fekete popműfajokban gyökerező zenék kedvelőinek elsősorban, de lényeges, hogy a B'Day többet nyújt egy átlagos R&B-díva lemezénél.

Olyan, mint: Belevalóbb, mint akár az első lemez, akár az újonnan feltűnt riválisok (Cassie vagy a szintén volt Destiny's Child-tag, LeToya).


Audioslave: Revelations

Várakozások: Az ex-Soundgarden énekes, Chris Cornell és a Rage Against The Machine három volt tagja által alakított szupergrupp indulása nem volt könnyű, egyrészt hatalmas volt a várakozás, másrészt nehezen ment a két különböző zenei világ összeillesztése. A 2002-es bemutatkozó lemezen még érződött, hogy a RATM-féle rap-metál és Cornell által képviselt dallamos rockzene külön-külön megmaradt, a tavaly nyári folytatás azonban már inkább mutatott egy valódi rockzenekart, amely érezhetően a hetvenes évek klasszikus hard rockjához nyúlt vissza inspirációért. Azóta még az volt hír az Audioslave kapcsán, hogy Cornellt kérték fel az új James Bond-film főcímdalának elkészítésére, majd szokatlan gyorsasággal felvette a zenekar a harmadik albumát is.

Forrás: Red Dot

Eredmény: Ahogy a tavalyi Out of Exile esetén is megállapítható volt, ismét szervesebb és egységesebb lett az Audioslave zenei világa, és most már tényleg csak a szövegek radikalizmusa idézik fel a Rage Against The Machine szellemét. Ami váratlan lehet, az az érezhető soul és funk hatás, Tom Morello pedig még inkább megmutatja, hogy mindig is gitárhős szeretett volna lenni, és az álma végre valóra vált: hagyományos szólóktól, funkos wah-pedálos effektezésig bevet mindent, miközben a ritmusszekció is nagyobb mozgásteret kap.

Kiknek ajánlható: A volt Rage- vagy grunge-rajongóknak úgysem kell bemutatni már a zenekart, a hetvenes évek klasszikus rockzenéjét kedvelőknek viszont még új élmény is lehet.

Olyan, mint: Morello szerint a lemezen "az Earth Wind and Fire találkozik a Led Zeppelinnel", vagyis "hard rock funky alapokkal'. Fogadjuk el ezt.