Amikor nem szólhat a rádió

2006.09.07. 20:38

Tiltólistát emlegettek a napokban a Magyar Rádióval kapcsolatban, amely az önkormányzati választási kampány idejére, egyes politikai szerepet is vállaló előadókat tartalmaz. Nos, mint az megtudtuk, ilyen lista nincs, csak fokozott figyelem. A politika és a popzene kapcsolata szép múltra tekinthet vissza, és jelen ügy kapcsán sorra vettünk mindent, a protest songoktól kezdve, a Bush ellen kampányoló zenészeken át, a háborús időben betiltott dalokig.

Kisebb vihart kavart a Magyar Nemzet azon értesülése, amely szerint az októberi önkormányzati választásokig "kerülendő" azon zenészek szerepeltetése a Magyar Rádióban, akik korábban politikai kampányrendezvényeken szerepeltek, és a lap konkrétan meg is nevezett néhány előadót, akik "tiltólistára" kerülhetnek. Így az MSZP rendezvényein is fellépő, Nox és United, az SZDSZ által felléptetett Pa-Dö-Dő és az MDF-hez köthető Tisztelet Társasága rendezvényeire meghívott ,Korda György és Balázs Klári, illetve a Fidesz megmozdulásain látható, Demjén Ferenc, Kovács Ákos, a Kormorán, Pataky Attila vagy a Back to Black.

Kerényi György, a Kossuth Rádió frissen kinevezett adófőszerkesztője az [origo] érdeklődésére kategorikusan cáfolta, hogy bármilyen lista lenne a politikai üzenetet hordozó előadókról: "Nincs semmiféle tiltólista, egyszerűen arról van szó, hogy a Rádió közszolgálatiság szellemében született etikai kódexe lép érvénybe. Ennek alapján felhívjuk a hírműsorok szerkesztőinek figyelmét arra, hogy fokozott körültekintéssel döntsenek arról, hogy egy-egy zeneszám vagy előadó hordozhat-e esetleg politikai üzenetet" - mondta a főszerkesztő.

"Ez összefügg az egyenlő porciózás elvével, melynek értelmében egyik politikai párt sem kaphat nagyobb műsorteret a többinél, és ez a zenei műsorokra is vonatkozik. Abba viszont senki nem szól bele, hogy a Krónika adott szerkesztője, mely előadók felvételeit játssza vagy ne játssza. A kérésünk csak annyi, hogy nagyfokú gondossággal figyeljenek rá, mely zenészek szerepeltetésének lehet esetleg politikai üzenete, főleg hírek közelében. Lehet, hogy lesznek vitáink, hiszen nem egyértelmű, milyen politikai üzenete lehet egyik vagy másik előadó dalainak, de hangsúlyozom, hogy a döntést a Krónika mindenkori szerkesztője hozza meg, és egyetlen előadó sincs letiltva" - jelentette ki Kerényi György.

Ha feketelista tehát nincs is, mégis megfigyelhető, hogy az ország politikai megosztottsága mennyire rányomja a bélyegét a magyar zenei életre is. Abban ugyanis semmi szokatlan nincs, hogy egy zenész politizál, bár erről mindig is megoszlottak a vélemények, főleg egy olyan múlttal rendelkező ország esetében, mint a miénk, ahol sokan osztják azt a nézetet, hogy egy művész maradjon független, és ez nem egyszer tényleg a művész érdekét is szolgálja. Egyáltalán nem biztos, hogy egy adott politikai párttal való jó kapcsolat kiegyenlíti azt a hátrányt, amit a "másik oldalon" álló potenciális rajongók elvesztése jelenthet.

A rendszerváltás idealista légkörében rengeteg rockzenész vetette bele magát a politikába, de nagyobbik részük gyorsan ki is hátrált, amikor szembesült vele, mit is jelent, ha valakit összekapcsolnak egy párttal vagy egy eszmével. Mesélhetne erről például Nagy Feró, aki kezdetben a liberálisokkal szimpatizált, majd fokozatosan jobbra "csúszott", hogy aztán végül kiábránduljon az egész magyar belpolitikából. Nála is tovább ment Schuster Lóránt, aki a négy évig a MIÉP képviselője volt a Fővárosi Közgyűlésben, ám egy ciklusnál ő sem bírta tovább, és otthagyta a politikai pályát. Rajtuk kívül természetesen számos zenész van, akiről lehet tudni, merrefelé húz a szíve, és közülük is vannak, akik nyilvánosan is kimutatják ezt.

Politizálás volt a magyar rockzenében a rendszerváltás előtt is, de sosem nyíltan, leszámítva a rövidéletű és rosszemlékű pol-beat mozgalmat. A rendszerrel szembeni állásfoglalások így csak burkoltan jelenhettek meg, és ha valaki az ellenkezőjét tette, az súlyosan ráfizetett (CPG). Ami igazán szomorú, hogy még a mai napig sincs véglegesen tisztázva az ügynökkérdés, amely a rockzenében is megvan, és annak lezárásáig nincs is értelme megtárgyalni a Kádár-rendszer és a magyar rock kapcsolatát.

Külföldi példák viszont bőven akadnak. Bár kezdetben inkább úgy tűnt, a rock and roll egyedüli célja a szórakoztatás, a műfajban már kezdettől fogva jelen volt a véleményalkotás, amely a hatvanas években még nemigen ment túl a protest songokon. Az utána következő évtizedekben már sor került a rock és a napi politika összefonódásra is, amely még a mai napig is jelen van. Az alábbiakban a rock és a politika ütközésének legfontosabb eseteit ismertetjük.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK