Két rutinos rocksztár is kényelmesebb formáját választotta a lemezkészítésnek, vagyis mások által írt számokat dolgoznak fel. De míg Rod Stewarttól nem meglepő egy rockklasszikusok-feldolgozás, Sting és a középkori lantmuzsika igencsak szokatlan párosítás. A hét további új lemezei között van metal, emopop, garázsrock és egy szóló debütálás is.

Sting: Songs from the Labyrinth

Várakozások: Az idén 55 éves Gordon Sumner utoljára 2003-ban jelentetett meg stúdióalbumot, Sacred Love címmel, amely ugyan tartalmazott egy-két meglepetésvendéget, mégis illeszkedett Sting addigi poplemezeinek hosszú sorába. Azóta megírta önéletrajzát, turnézott a világ körül, énekelt a Kapcsolat koncert keretében a Felvonulási téren, majd utolsó, nagyobb nyilvánosságot kapó fellépése a tavaly nyári Live 8-hez fűződött. Aztán kapott ajándékba egy lantot Dominic Miller argentin klasszikus gitárművésztől, és annyira megtetszett neki, hogy egyre több régi lantmuzsikát hallgatott, különösen John Dowland szerzeményeit, melyeknek már egyébként is régi rajongója volt. Az 1563 és 1626 között élt angol reneszánsz zenész kora legünnepeltebb zenésze volt, és főként lantra írta dalait. "Ő volt az első igazi énekes-dalszerző, ezért rengetegen tartozunk neki köszönettel" - mondta róla Sting, akit összehoztak egy bosnyák lantművésszel, Edin Karamazovval, akivel közösen döntötték el, hogy egy teljes lemezt szentelnek Dowland munkásságának.

Eredmény: A Songs from the Labyrinth nem nyújt se többet, se kevesebbet az ígértnél, hiszen hamisítatlan reneszánsz lantmuzsikát hallhatunk, néha Sting énekével kísérve. A középkori harmóniák ellenére azért felismerhető az énekes jellegzetes hangja, noha mondjuk védjegyszerű falzettjét itt hiába keressük. Csak lant és ének tehát, gitárnak vagy bármilyen más hangszernek sincs nyoma a lemezen. Dowland egyébként I. Jakab angol király udvari lantosa is volt, és nagy tisztelője még Elvis Costello vagy az író Philip K. Dick is.

Kiknek ajánlható: A rajongók vigyázzanak, mert ezen a lemezen szinte semmit nem hallanak a megszokott Stingből, aki nagy átéléssel énekli a több száz évvel ezelőtti dalokat. Ebből következik viszont, hogy a régizene kedvelői például élvezni fogják.

Olyan, mint: Ha Sting egy 17. században élt lantművész dalait játszaná, semmi csattanó, viszont nagyon kellemes és szép muzsika.


Rod Stewart: Still The Same... Great Rock Classics of Our Time

Várakozások: A smirglihangú Rod Stewart négyrészes, amerikai standardeket feldolgozó sorozata, a Great American Songbook ha kritikai elismerést nem is, de az üzleti sikert meghozta a 61 éves skót énekesnek, hiszen a 2002 óta kiadott négy rész összesen 15 milliónál is több példányban kelt el, és a harmadik rész (Stardust) még karrierje első Grammy-jelölését is meghozta a számára. Az első listavezető dalát, a Maggie May-t 1971-ben jegyző Stewart eddig összesen százmilliónál is több lemezt adott el világszerte, összesen hét gyermek édesapja: legidősebb lánya 41 éves, a legfiatalabb gyerek pedig idén lesz egyéves. Stewart már túl van két házasságon, de három barátnőjétől is született egy-egy gyereke, és most azt tervezi, hogy feleségül veszi legkisebb gyermekének anyját, a modell Penny Lancastert. Ráadásul azt is eldöntötte, hogy hosszabb szünet után újra visszatér a rockzenéhez.

Forrás: Red Dot

Eredmény: Legújabb lemeze annyiban folytatása a Great American Songbook-nak, hogy ismét csak nem saját dalokról van szó, ezúttal viszont 13 rock-klasszikust dolgozott fel. Egyebek között Bob Dylan, Bonnie Tyler, a Nazareth vagy Cat Stevens régi slágerei hangzanak fel Rod Stewart hangján, az első kislemez pedig a Creedence Clearwater Revival Have You Ever Seen In The Rain című, jó három évtizedes számának feldolgozása. A számos saját slágerrel is rendelkező énekes tehát ezúttal is biztosra megy, és az általa megcélzott generációt újabb slágerparádéval támadja.

Kiknek ajánlható: A hetvenes évek rockzenéje után nosztalgiázóknak.

Olyan, mint: Egy idősödő rocker elénekli ifjúkora kedvenc dalait.