Orhan Pamuké a 2006-os irodalmi Nobel

2006.10.12. 13:14

Orhan Pamuk írónak ítélte oda a svéd akadémia irodalmi Nobel-díját 2006-ban. A török szerzőt  hazája EU-csatlakozásának aktualitása miatt is a legesélyesebbek között tartották számon az esztéták és a fogadóirodák egyaránt. Az indoklás szerint Pamuk "szülővárosa melankólikus lelke után kutatva új szimbólumokat alkotott meg a kultúrák ütközésének és egymásbafonódásainak leírására." Legismertebb műve talán a magyarul is megjelent A fehér kastély, stílusát a kritikusok Marquezéhez és Calvinóéhoz hasonlítják. A bejelentéssel egyidőben a francia parlament határozatot fogadott el, mely hivatalosan is bűnténnyé nyilvánítja, hogy Törökország továbbra is tagadja az 1915-ös örmény népirtást. Pamuk nagy napja ez.

Orhan Pamuk szokatlanul fiatal az irodalmi Nobellel jutalmazott szerzők mezőnyében - a török író idén júniusban töltötte be ötvennegyedik életévét. Annak ellenére, hogy a díjazott szerző életkora rendszerint előkelő helyen szerepel a Svéd Királyi Akadémia döntési szempontjai között - tévedés lenne azt gondolni, hogy az örökös tagok csak és kizárólag irodalmi mérce alapján mérlegelnek - személye korántsem akkora meglepetés, mint a tavalyi nyertes Harold Pinteré, vagy éppen a két évvel ezelőtt díjazott Elfriede Jelineké.

A hivatalos bejelentést megelőző hetekben a brit fogadóirodák és a nemzetközi kritikusok is egyértelműen őt látták a legvalószínűbb nyertesnek - Pamuk nagy magabiztossággal olyan szerzőket utasított maga mögé, mint Margaret Atwood, Don DeLillo, Joyce Carol Oates, Philip Roth, Mario Vargas Llosa vagy éppen Salman Rushdie - érdekesség, hogy az indai születésű szerző állítólag éppen azért nem kapja már meg évek óta a Nobelt, mert kitüntetésével az akadémia egyben politikai kérdésekben is állást foglalna. 

Korunk legismertebb török íróját már tavaly is a kiemelten esélyesek között emlegették - kritikusai szerint Pamuk is azon szerzők közé tartozik, akik tudatosan a Nobel-díjra készülve építik karrierjüket (irodalmi körökben ez valóban létező skatulya, a legismertebb példák között Norman Mailer ugyanúgy szerepel, mint Philip Roth, John Updike vagy Pablo Neruda, aki végül meg is kapta az elismerést). Magyar kiadója szerint eközben a szélesebb hazai olvasóközönség még nem fedezte fel magának, ebben hasonlít Carlos Fuentesre, vagy Izmaél Kadarére, s esetében a Nobel könnyen elhozhatja az áttörést.

Mint ismeretes, Pamuk a tavalyi év során több alkalommal is nyíltan felszólalt a török állam ellen, mondván, hogy hazája még mindig nem ismerte el hivatalosan az örmény és a kurd népirtást. Kijelentéseiért a török hatóságok bírósági eljárást indítottak a szerző ellen, akit csak az Európai Unió közbenjárása és több világhírű szerző (köztük három korábbi Nobel-díjas) kiáltványa mentett meg a börtönbüntetéstől. Pamuk ellenségei szerint mindez - a felszólalások, azaz a török kormány provokálása - csak egy jól megtervezett kampány volt a tavalyi Nobelért, melyet végül mégis Harold Pinter kapott meg.

Bár rendszerint a Svéd Királyi Akadémia mindent megtesz azért, hogy olyan szerzőt jutalmazzon, akinek személyéhez semmilyen politikai érdek nem fűződik, Pamuk elismerése várhatóan nagy visszhangot fog kelteni. A 2006-os irodalmi Nobel díjazottjának bejelentésével egy időben a francia parlament törvényhatározatban nyilvánította bűnténynek, hogy Törökország nem ismeri el az 1915-ös örmény népirtást - az Akadémia döntésével összefüggésben nehéz véletlen egybeesésre gondolni. Még mielőtt hivatalosan a török szerzőnek ítélték volna a Nobelt, legtöbb rajongója épp Törökország közelgő EU-csatlakozása miatt gondolta úgy, hogy nem esélyes a díjra, mondván, hogy a tizenkét tagú döntőbizottság ennyire nyilvánvalóan nem foglalhat állást, főleg akkor nem, ha ilyen fiatal szerzőről van szó.

Pamuk irodalmi megítélésekor azonban lényegtelen, hogy politikai szerepvállalása tudatos vagy inkább őszinte emberi felháborodásból fakad, hiszen hazájában már húsz éve elismert írónak számított, mikor 1990-ben megjelent Kara Kitap (magyarul: A fekete könyv) című regényével egyszerre a nemzetközi színtéren is ismertté vált. Ezzel a regényével egyben az addigi műveit jellemző naturalista ábrázolásmóddal is szakított, és inkább a posztmodern szövegalkotás útvesztője felé vette az irányt.

Következő nagy dobása a 2000-ben megjelent Benim Adim Kirmizi volt (magyarul: A nevem Vörös): a tizenhatodik századi Isztambulban játszódó regény furfangos módon elegyíti a misztériumregény, a történelmi munka és a filozófiai okfejtés elemeit úgy, hogy a háttérben szerelmi szálak is szövődnek. Pamuk ezt a regény már szinte teljes egészében élete fő témájának szenteli: szinte mindegy, hogy korábbi naturalista műveiről (magyar fordításban ebből a periódusból A fehér kastély jelent meg) vagy a későbbi posztmodern kísérletezésről (legutóbbi regénye címmel magyarul is olvasható) van szó, Pamukot szinte mindig a Nyugat és a Kelet, az iszlám és az európai kultúra szembenállása, illetve lehetséges együttélése érdekli - nem véletlen, hogy a Svéd Királyi Akadémia indoklásában szintén ezen érdemeit méltatta.

A bejelentés hírére a magyar kiadó már elkezdte a szerző három megjelent kötetének egységes arculatú írói sorozatba öntését, ez december 10-én, a Nobel hivatalos átvételével egy időben jelenik meg. Eközben már fordítják az Isztambul című regényt is, melyet talán a leginkább jellemez a díj odaítélésének indoklása, a megjelenés jövő év január-februárjára várható. Ezt az év közepén az író korábbi regénye, A nevem Vörös követi majd.

A kiadó időközben már elkezdett lobbizni, hogy amennyiben az elsődleges jelölt, Umberto Eco nem fogadja el a felkérést a 2007-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégi helyére, úgy Pamuk lépjen majd a helyébe.

Orhan Pamuk magyarul megjelent művei:
A fehér kastély (Ulpius-ház, 2000)
Az új élet (Ulpius-ház, 2004)
(Ulpius-ház, 2005)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK