Olvasmányos, magyarázó, hiedelem-ellenes - egy életmű három könyv tükrében

2007.01.05. 13:08
Umberto Eco saját bevallása szerint is mindig ugyanazt a témát dolgozza fel, függetlenül attól, hogy krimit, esszét vagy tudományos értekezést ír, ugyanahhoz az olvasóhoz szól. A magyarul is szinte teljes egészében hozzáférhető életművét három legnépszerűbb könyvén keresztül igyekeztük bemutatni.

A rózsa neve

Tartalom:
A rózsa neve nem egyedüli vállalkozás arra, hogy a detektívregény eszköztárával valami egészen oda nem illő történetet meséljen el egy szerző, a posztmodernnek mondott technikával Szerb Antal (A Pendragon legenda) ugyanúgy kísérletezett már, mint Paul Auster (New York trilógia). Eco első regényét logikusan olyan környezetbe helyezte, melynek kutatásával egész addigi életét töltötte: valóban meghökkentő, hogy mennyire sokrétű információt gyűjtött a középkorról. A regény első megjelenésekor azonban ehhez még el kellett menni a könyvtárba - nem létezett még az egyszerre felületes, szerteágazó és hatásvadász információk forrásaként is funkcionáló internet. Eco különben is tudósember, azaz szeret az események mélyére ásni, számára kevés történelmi mozzanat bizonyul túl partikulárisnak, minden mindennel összefügg. 

Kinek ajánljuk?
A rózsa nevé-t a mai napig sokat lesajnálják, mondván, hogy ez a regény a legjobb kapu az Eco-univerzumba - valóban igaz, hogy későbbi regényei kevésbé olvasmányosak, sokkal több időt igényelnek. Ha tényleg nem olvastunk még egyetlen Eco-könyvet sem, szinte kizárt, hogy csalódjunk, azaz ne higgyünk a fejcsóváló értelmiségnek - A rózsa neve van annyira jó, hogy csak Eco más regényeivel lehessen igazán mérkőztetni.

Forrás: [origo]

La Mancha és Bábel között. Irodalomról

Tartalom:
Eco ebben az esszékötetében a metafikció világába kalauzolja olvasóit, miközben persze az irodalom szórakoztató funkcióinak is bőven figyelmet szentel. A lényeg azonban most a szövegen kívüli tér, az a dimenzió, melyben az olvasó - olvasottságától, műveltségétől, vagy egyáltalán, játékosságától függő mértékben - alkotótárssá válik, de legalábbis aktívan részt vesz a végkövetkeztetés meghozásában. Hogyan lehet ide eljutni - mennyire más utat jár be az olvasó és az író? Ne feledjük, Eco elsősorban tanár - remekül társít problémaköröket és íróóriásokat, így Arisztotelész, Dante, Oscar Wilde, Joyce (Eco egyik személyes kedvence) és Borges műveiben gyökerezteti felvetéseit, ábrát rajzol, parodizál (az olvasót ébren is kell tartani), magyaráz.

Kinek ajánljuk?
Nagyon kell szeretni az irodalmat ahhoz, hogy ilyesmivel bíbelődjünk, de ha lelkesedünk az összefüggésekért, és amúgy is van elmaradásunk a nagy mesterek felé (a kötethez hozzá kell olvasni, ezt nem lehet megúszni), olyan kérdésekben is friss gondolatokat kaphatunk, melyek már rég eldöntöttnek tűntek. Azaz, ha működésében érdekel bennünket az élet és irodalom kettőse, ez bizony a mi könyvünk.

Forrás: [origo]

A Foucault-inga

Tartalom:
Dan Brown regényeinek nem múló sikere is bizonyítja, hogy manapság mennyire divatosak az összeesküvés-elméletek, a történelem félhomályában tevékenykedő titkos társaságok, ha úgy akarjuk, azok a rögeszmék, melyek az európai kultúrtörténet homályos foltjai között keresnek - illetve teremtenek - összefüggéseket. A Foucault-inga ezeket a témaköröket gyűjti össze enciklopédikus igényességgel, mindebből pedig egy regény születik. Itt vannak a kabbalisták, a druidák, a templomos lovagok, a rózsakeresztesek, a jezsuiták és a nácik is - dönget az okkultizmus, Eco azonban szerzőként nagyon is ügyel arra, hogy a regény még véletlenül se tápláljon egy újabb, minden korábbinál kiterjedtebb, korszakokon átívelő álvallást. Épp ellenkezőleg, az emberi balgaság, a hiszékenység ellen dolgozik úgy, hogy közben belátja: a hiedelemnél kevés erősebb, azaz veszélyesebb szellemi vírust hozott eddig létre az emberiség.

Kinek ajánljuk?
Ha kedveljük azt a bizsergető érzést, amikor végre összeáll a kép, és egymástól távoli dolgok között is felsejlik az összefüggés, A Foucault-ingá-ból sokat tanulhatunk. Eco szerint jobb belátni saját tudatlanságunkat, mint meggyőződéssel hinni valami olyasmiben, ami túlnő az általunk ismert világ keretein.

Krich Balázs