La Vida Loca - a latin pop reneszánsza

Vágólapra másolva!
A lemezeladási adatok azt bizonyítják, hogy a latin pop korunk egyetlen olyan nagyobb irányzata, amely konstans növeli a közönségbázisát, ráadásul teszi mindezt a vele szemben sokáig közönyös angolszász hallgatók között is. Kiknek köszönhető ez a fellendülés? A latin pop sikersztorija röviden.
Vágólapra másolva!

2006-ban szinte minden populáris zenei műfaj lemezeladási adatai csökkentek az Egyesült Államokban, kivéve egyet, amely a tavalyihoz képest 5 százalékkal nőtt. Még ha az előadók műfaji felosztása kissé szükségszerűen erőltetett is, a lényegen nem változtat, a latin pop népszerűbb Amerikában, mint valaha. Sőt, nemcsak ott, hiszen Shakira és Ricky Martin sikerei után tavaly Juanes, az RBD és más, ide sorolható előadó a világ többi részén, például Európában is komoly sikereket értek el, így egyáltalán nem időszerűtlen egy pillantást vetni a popzene eme kevésbé szem előtt levő szegmensére.

Arra, hogy mit is nevezünk latin popnak, nem mindig volt egységes gyakorlat. Van, aki szerint valamennyi latin nyelvcsoporthoz tartozó ország teljes popélete ide sorolható, míg mások - jellemzően angolszász amerikaiak - inkább az Egyesült Államokbeli spanyol ajkú népesség popzenei színterére korlátozták a kifejezés használatát korábban. Az évek folyamán aztán kialakult, hogy a latin-amerikai, továbbá a spanyol, a portugál, esetenként olasz és francia popelőadók zenéjét nevezik latin popnak, de elsődlegesen a hispán kultúrkörhöz tartozó országokat szokás ide sorolni. (Igaz, a latin-amerikai vagy spanyol zenei stílusjegyekkel feldíszített popdalok azonban az előadók nemzetiségétől függetlenül is megkaphatják ezt a jelzőt, de mi most koncentráljunk a tényleges latin popra.)

Az első spanyol-amerikai rock and roll-sztár a Buddy Hollyval együtt tragikusan fiatalon meghalt Ritchie Valens volt, a halála után pedig Trini Lopez lett a mexikói-amerikaiak (más néven latinók, esetleg chicanók) legnagyobb kedvence, ám ő a legnagyobb sikereit angol nyelvű dalokkal aratta. Hozzá hasonlóan a hatvanas évek chicano rock klasszikusai is angolul születtek meg (Chan Romero: Hippy Hippy Shake, Sam The Sham & The Pharaohs: Wooly Bully, ? and the Mysterians: 96 Tears), majd ezt követően vált a spanyol ajkú amerikaiak első világsztárjává Carlos Santana, akinél senki sem népszerűsítette jobban a latin zenét akkortájt. (A hatvanas években nemzetközi sztárrá váló brazil előadókra most itt nem is térnénk ki, mint ahogy Julio Iglesiasra és más spanyol slágerénekesekre sem - ezek esetenként rendkívül sikeresek voltak Észak-Amerikában és Európában, de a mai latin pop-előadókhoz mérhetően egységes közönségbázist nem alakítottak ki.)

Bár ezeken kívül is számos latin hatás érte az angolszász dominanciájú pop/rock zenét, igazi, műfajokat egyesítő, crossover sztár hosszú ideig nem tudott kiemelkedni olyan szintre, hogy a nem latino népesség körében is hasonlóan népszerű legyen. Erre elsőként Gloria Estefannak nyílt lehetősége, aki a nyolcvanas évek diszkózenéjét ötvözte kubai ritmusokkal, kezdetben a Miami Sound Machine énekesnőjeként, majd szólóban is. Neki is angol nyelvű sikerekre volt szüksége ahhoz, hogy a nyolcvanas évek végére a korszak egyik legnagyobb sztárja legyen, és onnantól kezdve már nem csak a latin zene kedvelői vásárolták lemezeit, melyekből 70 milliónál is többet adott el világszerte, még úgy is, hogy az utóbbi időben már kevésbé aktív, és népszerűsége is kissé megkopott. Mindenesetre őt tartják a későbbi globális latin pop-őrület előfutárjának.

Hozzá hasonlóan kubai születésű popsztár Jon Secada is, aki együtt dolgozott Estefannal, majd átvette tőle a stafétát, és a kilencvenes évek közepén ő volt a latin pop ügyeletes sztárja, természetesen angol nyelvű számokkal és 20 millió eladott albummal, melyek tekintélyes részét nem spanyol anyanyelvű rajongók vásárolták meg.

Nála is nagyobb sztár lehetett volna a texasi Selena, aki a latinók körében már bálványozott énekesnő volt, amikor 24 éves korában agyonlőtte a saját fan clubjának vezetője. Selena halálával keltette fel csak magára egész Amerika figyelmét, és könnyen lehet, hogy ha nem ér ilyen tragikus véget, ma már Shakirához hasonlóan lenne ismert a neve világszerte, hiszen éppen halála előtt vette fel első angol nyelvű albumát, amely posztumusz lett első az amerikai albumlistán.