93 éves korában elhunyt Frankie Laine, olasz származású amerikai slágerénekes, a rock and roll előtti korszak egyik legnagyobb sztárja.

Frankie Laine Frank Lo Vecchio néven született Chicagóban, 1913. március 30-án egy szicíliai borbély fiaként. Apja egyik állandó vendége a hírhedt gengszterfőnök, Al Capone volt. Frankie nehéz körülmények között nőtt fel, és a siker sem pottyant korán az ölébe. Már 30 éves is elmúlt, amikor felfedezte őt egy Los Angeles-i lokálban a híres zeneszerző, Hoagy Carmichael, a Georgia On My Mind szerzője, és egyengetni kezdte az útját. (Ezt a dalt később Laine is műsorára tűzte). Az énekes még mindig maratoni táncversenyek állandó résztvevőjeként kereste a kenyerét, amikor rátalált egy 15 évvel korábbi dalra, a That's My Desire-ra - ez hozta meg a szerencséjét. Amikor idős korában visszaemlékezett életére, azt mondta: ha újra kezdhetné, kihagyná a siker előtti tíz évet az életéből.

Azt tartották róla, hogy ő volt az első fehér énekes, aki "fekete hangon" énekelt. Ő maga is nagyon büszke volt erre, és később mindig nehezményezte, ha azt hallotta, hogy az első "feketén megszólaló" fehér énekes Elvis Presley volt. Kétségtelen, hogy előadói stílusa hatott a későbbi rock and roll-sztárokéra, mint ahogyan az ő "mestere" mindenekelőtt Louis Armstrong volt - nem az énekes, hanem a trombitás Satchmo alakította Frankie hangját. Laine arról is híres volt, hogy hangjának nem volt szüksége erősítőre ahhoz, hogy nagyobb termeket is betöltsön.

Laine otthon volt a tánczenében, a folkban, a countryban, a gospelben egyaránt. Legnagyobb sikereit az 1950-es években aratta, a Mule Train, a Jezebel, az I Believe, a That Lucky Old Sun vagy a High Noon az Egyesült Államokon kívül is nagy sláger volt. Az énekesnek összesen 250 milliónál is több lemeze kelt el, és a rock and roll felbukkanásáig ő is a legnépszerűbb sztárok közé tartozott, akárcsak a szintén olasz-amerikai Frank Sinatra, Dean Martin, Louis Prima vagy Perry Como.

Hangja filmekből is ismertté vált, főleg westernek főcímdalait énekelte: nálunk is kedvelt az Újra szól a hatlövetű című film zenéje, hazájában pedig a Rawhide tv-sorozat révén felnőtt nemzedékeknek jelentett egyet a vadnyugati hangulatokkal. Ez utóbbiban, amelyben annak idején Clint Eastwood is feltűnt, maga is szerepelt. 

Frankie Laine szinte élete végéig énekelt, annak ellenére, hogy a nyolcvanas években több szívműtéten esett át. Utolsó lemezét, a Taps/My Buddy-t 2001. szeptember 11. után vette fel és a lemezbevételeket, valamint a dalok jogdíjait "örök időkre" a New York-i tűzoltóknak adományozta. Korábban is kitűnt szociális és jótékonysági tevékenységével. Síkra szállt az amerikai feketék polgárjogi egyenlőségéért, az 1960-as években több ingyenes koncertet adott Martin Luther King mozgalma javára, támogatta az Üdvhadsereget és a különböző, a hajléktalanok sorsával foglalkozó egyesületeket. Utoljára 2005-ben lépett fel egy önálló műsorban, amelyet a PBS tv-csatorna készített vele.

MTI/[origo]