Várakozások: Amilyen sikeres volt a debütálása, éppolyan hányattatott volt a további pályája az indusztriális metálban utazó Static X-nek. A Ministry, a Prong, és a Pantera nyomdokain elinduló, az indusztriált a thrash-sel és a technóval házasító Wisconsin Death Trip című bemutatkozás aranylemez lett 1998-ben, ám amikor nagy reményekkel hozzáláttak a második album elkészítéséhez, a gitáros Koichi Fukuda a családjára hivatkozva kilépett a bandából. A helyére beugró Tripp Eisennel elkészített Machine felvételei után az alapító tag Ken Jay is távozott (elsősorban politikai nézeteltérések miatt), 2005-ben pedig Tripp Eisent is ki kellett rúgni, mert belekeveredett egy gyerekpornó-botrányba. A folyton változó felállást az albumok minősége, s így a zenekar népszerűsége is megsínylette, s hogy most elkészülhetett a Cannibal, az csupán az énekes-gitáros Wayne Static állhatatosságának köszönhető. 

Eredmény: A Korn-hatást mutató lemezek után már a 2005-ös Start a War is erősödést mutatott, a Cannibal pedig a legjobb Static lemez ebben az évezredben, ám ezzel együtt is meglehetősen középszerű anyag. Wayne a régi sikerekhoz és az első lemez durva, nyers hangzásához kísérli meg a visszatérést, és ebben az újra a fedélzetre érkező Koichi Fukuda is segítségére van, így a Static X-féle "gonosz diszkó" vagy diszkó-metál valóban régi fényében tündökölhet. A Start a War-hoz képest a legfőbb újdonságot Fukuda gitárszólói, és a visszafogottabb hangszerelés jelentik, és a rövid, csupasz kiállítású, súlyos számok tényleg jól húznak - közölük is kiemelkedik a Fűrész III-betétdal, a No Submission -, mivel azonban legtöbb témája és megoldása már unalomig ismert, a Cannibal mégsem több a Wisconsin Death Trip revitatizált verziójánál. 

Kiknek ajánlható: Akik szeretnek egyszerre headbangelni és szeletelni. A csúnya nyelvezet nem lehet akadály, a Cannibal-nak létezik a fuck-októl megtisztított, szelíd verziója is.

Olyan, mint: Egy korai Ministry-lemez a humor nélkül.

Inkei Bence - Nagy Gergő