A kontinens Liverpooljai

Nashville, Memphis, Seattle, Liverpool - mi a közös bennük? Hogy a zene tette fel őket a világtérképre, legalábbis a legtöbb embernek ez jut róluk az eszébe. Vannak ilyen városok a kontinentális Európában is, még ha nem is ilyen közismertek, de három érdekes példa arra, hogyan formálhatja egy város képét a popzene.

Számos olyan városról tudunk világszerte, mely a zenei életének köszönhetően vált világszerte ismertté, annyira, hogy egy külföldinek többnyire ez az első, ami eszébe jut róla. Seattle például a Nirvana és a grunge feltűnése előtt jellegtelen amerikai nagyvárosnak számított, és a többség most sem tud sokkal többet róla. Vagy mondhatjuk Liverpoolt, ahol lehet, hogy azóta beelőzött a foci, de a város milliók számára még mindig a Beatlesszel és a Merseybeattel egyenlő.

Egy virágzó rockzenei színtér manapság többet segíthet egy város imidzsén, mint egy múzeum vagy egy frissen restaurált középkori városnegyed. Az angolszász példák mellett természetesen Európában is beszélhetünk ilyenről, noha mondjuk Berlin mindig is pezsgő kulturális életéről volt nevezetes, éppen ezért nem lepődik meg azon se senki, hogy a német főváros a popzene nemzetközi térképén is csupa nagybetűvel van jelölve. Vannak azonban olyan városok is a kontinensen, melyek nem számítottak korábban komolyabb kulturális központnak, ám popzenei életüknek köszönhetően az adott ország zenei életében főszerepet játszottak, sőt, a település színtere nemzetközi szinten is jegyzetté vált.

Mielőtt az általunk választott három várost bemutatnánk, érdemes egy pillanatra megállni itthon. Nálunk Budapest nemcsak gazdasági értelemben véve központ, hanem gyakorlatilag minden a vízfejben gyűlik föl, éppen ezért már az is ritka, ha egy másik városban számottevő kulturális élet alakul ki, és nem kivétel ez alól a rockzene sem. Ez nem azt jelenti, hogy vidéken nincsenek jelentős együttesek, de ezek még nem jelentenek kész színteret. Sőt, korábban arra is volt példa, hogy az országos hírnevet szerző vidéki zenekar az első adandó alkalommal a fővárosba tette át a székhelyét (így például az Edda Miskolcról), és csak a rendszerváltás után tehette meg már a Tankcsapda vagy a Kispál és a Borz, hogy Debrecenben, illetve Pécsett maradjon.

Közülük talán a Kispál kapcsolódott össze szorosabban a várossal, és azóta a Pécsi Szál fesztivál, illetve új zenekarok feltűnése (elsősorban a 30Y) okán nagy jóindulattal talán beszélhetünk jelentős pécsi színtérről. Az azonban sok mindent elárul, hogy míg a cikkben szereplő nyugat-európai városok büszkén emlegetik a zenei színterüket a honlapjukon és minden más fórumon, addig Pécs város honlapján egy árva szó nincs erről, mint ahogy az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" projekt website-ja sem tesz említést a város kulturális gazdagsága kapcsán. Pedig nemcsak a Pécsről, de más magyar városról kialakult képnek sem tenne talán rosszat, ha a "könnyűzene" is elnyerné helyét a hivatalos kulturális palettán.

A három külföldi várost persze eszünk ágában sincs összehasonlítani különböző adottságok és lehetőségek híján mondjuk Péccsel (már csak azért sem, mert kikötővárosokról van szó). Kiválasztásuknál kizáró oknak számított a fővárosi rang, de néhány más, amúgy is komoly súlyú város is kiesett emiatt (például Barcelona, amely gyakorlatilag fővárosként funkcionál egy fokozatosan önállósuló, saját külön nyelvvel és kultúrával rendelkező régióban). Így aztán hárman maradtak: Bergen, Hamburg és Hága. Hogy miért, az az alábbiakból remélhetőleg kiderül.