Laurie Anderson a Művészetek Palotájában

Ma hatvan éves a New York-i avantgárd művészeti élet egyik legérdekesebb figurája, az örök kísérletező Laurie Anderson. Születésnapjának mi is örülhetünk: új albumát június 11-én és 12-én a Művészetek Palotájában mutatja be. A koncertre most az [origo]-val jegyet nyerhet!

Furcsa hangszereket talált fel, kicsúfolta Amerikát, volt Andy Kaufman asszisztense, elment az Északi-sarkra, szobrászatot és művészettörténetet tanult, mégis leginkább énekel és mesél. Mondhatnánk, hogy az amerikai undergrund fenegyereke, ha ez nem hangozna furcsán egy kicsi, törékeny nő esetében - aki mindenesetre fene egy nő. Most ünnepli hatvanadik születésnapját, de a gyertyák elfújása után egy héttel már Budapesten lesz, hogy a Művészetek Palotájában bemutassa a magyar közönségnek legújabb, Homeland című produkcióját. Előadásaiban egymást váltják a zenei betétek és a személyes történetek, tehát ne puszta koncertre, hanem látványos és elgondolkodtató, komplex show-ra készüljünk. Amit ő művel, magasművészet - de széleskörű használatra.

Legelső performanszában autódudákra írt szimfóniáját adta elő, de az a korai akciója még inkább elhíresült, amely során jégtömbbe fagyasztott korcsolyacipőben járókelőknek hegedült mindaddig, amíg a jég el nem olvadt alóla. A hegedű később is nagy szerepet játszott előadásaiban: a chicagói ifjúsági zenekar egykori hegedűse művészként ironikusan eljátszott a klasszikus hangszerrel.

Míg Laurie a hetvenes években inkább csak az ellenkultúra egyik alakjának számított, 1982-ben - amikor O Superman című száma a brit poplisták második helyére kúszott fel - széles körben ismert lett. A dal a United States című monumentális előadás része volt. A több estés, közel nyolcórányi előadást többen a huszadik század Nibelung-gyűrűjének titulálták: nemcsak terjedelmében mutat ugyanis hasonlóságot a wagneri művel, hanem összművészeti jellegével is. Szerepelt az előadásban a kor szinte minden létező technikai médiuma, elektronikusan torzított énekbeszéd, zene és fantasztikus szcenika. A wagneri operalánccal szemben azonban éppen egy mitológiát végez ki: a hétköznapi amerikai álom világát helyezi ironikus megvilágításba.

"O Superman, O Judge, O Mom and Dad..., ha nincs is már szeretet, még mindig megvan az igazságosság, és ha nincs is már meg az igazságosság, még mindig megvan az erőszak, és ha már erőszak sincsen, még megvan a Mama. Halló Mama! Tehát végy a karjaidba, Mama, a hosszú karjaidba, az automatikus karjaidba, az elektronikus karjaidba, a petrolkémiai karjaidba, a katonai karjaidba..."- énekelte Laurie ebben a dalban. (A szám az 1982-es Big Science című albumon is szerepel.)

Hallgasson bele az O Superman-be!

A manhattani klubok és művészlakások kísérleti akcióművészéből a nyolcvanas években vált igazi, vizuális elemeket, költészetet, zenét, táncot, beszédet, elektronikát ötvöző multimédiaművész. A Big Science után az elmúlt negyedszázadban kilenc albumot jelentetett meg kiadója: kiemelkedik ezek közül az 1984-es Mr. Heartbreak, amely talán az egyik legközérthetőbb albuma, és amelyen vendégművészként szerepel a King Crimson gitárosa, Adrian Belew, illetve Peter Gabriel, sőt William Burroughs saját sorait olvassa fel a lemezen. A történelemfilozófiai mélységekbe merülő 1989-es Strange Angels-t is meg kell említenünk, amelyen Bobby McFerrin működött közre, illetve a Laurie által rendezett film, a Home of Brave formabontó, de pop mentén haladó soundtrackjét.

1977-ben használta Laurie először azt a preparált hegedűt, amelyben húrok helyett magnószalagok voltak, a húrokat támasztó lábon pedig egy lejátszófej. A fél évezredes hangszer így vált egy új technológia testévé. Anderson úgynevezett viofonográfot is használt, amely nem más, mint egy erősítőre és testre kötött hegedű, amely a test belső zajait, például a szívdobbanást vagy a bélhangokat szólaltatja meg. Laurie Anderson egy másik találmánya a "beszélő pálca", amely egy körülbelül másfél méter hosszú, karmesteri pálcára emlékeztető, vezeték nélküli, számítógépes hangvezérlő egység.

Utolsó albumán, a kevésbé experimentális, viszont annál személyesebb hangvételű Life On a String-en Laurie újból hegedűt ragadott, és most, a 2001-ben megjelent lemez hat évvel után új projekttel jelentkezik. A 2007-es művet, a Homeland-et újra a költészet, a színház és a koncert egysége alkotja. A központi téma a Unites States után ismét Amerika - ám immár a XXI. század "megszállott" Amerikája, melyet áthat az erőszak és a háború új nyelve, a szabadság és a félelem összefonódása. A hatvanadik születésnap alkalmából megjelenik újra az első nagy sikerű lemez, a Big Science, illetve a Laurie rajzait tartalmazó, Night Life című képes album is.

Laurie Anderson: Homeland - Művészetek Palotája (IX., Komor Marcell u. 1.) 2007. június 11-12. 19.30, Jegyár: 2800 Ft, 4000 Ft, 5400 Ft, 6800 Ft.