Laurie Anderson specialitása, hogy koncertjeit a beékelődő történetekkel különleges, egyéni performansszá bővíti. Az egyik jellemző sztori Laurie-ról, amely a The Stories from the Nerve Bible című CD-n is szerepel: "1974-ben elmentem meglátogatni a bátyámat Mexikóban, aki antropológusként élt a tsutsil indiánok - az utolsó maja törzs - tagjai között. A tsutsilok gyönyörű, madárcsiripeléshez hasonlatos nyelven beszéltek, és nagyon kis termetűek voltak; hozzájuk képest én óriásnak számítottam. Leginkább a nők körül téblábolva töltöttem az időmet, főleg mivel a bátyámnak ezt nem nagyon engedték. Hajnali háromkor keltünk és elkezdtünk kukoricát válogatni szín szerint. Majd felforraltuk, elrohantunk a malomba és vissza, és végül elkezdtünk csinálni a lepényeket.

 Nos, a többi nő pontosan kerek, mindenhol egyenletesen megsült lepényt csinált, de az enyém még rengeteg gyakorlás után is egyenleten és formátlan maradt. Mikor azt hitték, nem nézek oda, a kutyáknak dobták őket. Reggeli után lementünk a partra, és a nap további része azzal telt, hogy néztük a kecskéket, és ki meg be fontuk egymás haját. Egy nap az asszonyok úgy döntöttek, hogy az én hajamat is befonják tsutsil módra. Mikor kész lettek, megnéztem a tükörképemet egy apró pocsolyában. Rettenetesen festettem, de ők azt mondták: "Eddig csúnya voltál, de most már talán tudsz férjet találni magadnak."

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=Ax9DlN8OeJgzOCXQ

Laurie-t az is ismeri, aki azt hiszi, hogy nem - hallgasson csak bele!


A tsutil nevem Lausha volt, amely durva fordításban annyit tesz: "a csúnya az ékszerekkel". Csúnya? Nos igen, a helyi normához képest rettenetesen magas voltam. De mit érthettek ékszerek alatt? Egészen addig nem jöttem rá, amíg egy nap, amikor este kivettem a kontaktlencséimet és óvatosan a polcra raktam őket - a dobozát már elveszítettem - hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Akkor rájöttem, hogy eddig még egyik tsutsil sem látott soha szemüveget, hát még kontaktlencsét, és ezek voltak nekik az ékszerek. A tökéletesen átlátszó, pontosan kör alakú ékszerek, amelyeket éjszaka óvatosan a polcra helyeztem, és aztán minden reggel, a biztonság kedvéért a szemembe rejtettem őket."

Mindebből talán kiderült, hogy Laurie Anderson szeretetreméltó személyiség, aki művészként ezerarcúságával és merész kísérleteivel írta bele magát a zenetörténetbe. Szó szerint beleírta magát - az Encyclopaedia Brittanica New York-ot bemutató szócikkét ugyanis ő szerkesztette. A kilencvenes évek óta nem járt Magyarországon, mostani koncertjét becsüljük meg..