Dalba öntött borversek - hallgasd meg Szarka Gyula (Ghymes) szólólemezét!

2007.05.07. 13:04

Könnyed formába csomagolt népzenei dallamok és a magyar irodalom borgőzös hangulatú versei találkoznak Szarka Gyula új szólólemezén. A Ghymes együttes alapítójaként ismert zenész azoknak szól, akik szeretik a hagyományápoló muzsikát, nem vetik meg a jó bort, és a kettő fogyasztása közben szívesen fakadnak dalra is.

Ha a határon túli magyar zenei életre gondolunk, és egy példás képviselőt szeretnénk említeni, akinek nem csak saját országában, de hazánkban és még külföldön is híre ment már, és mindennek tetejébe még a kulturális hagyományokat is ápolja, elsőként a Ghymes juthat eszünkbe.

A zenekar ugyanis szlovákiai magyar zenészekből áll, akik már 1984 óta ötvözik az egyes tagok által hozott hatásokat: a résztvevők rockzenét, komolyzenét és hagyományőrző régizenét játszottak külön-külön, mielőtt egymásra találtak. A csapat aztán több éves fejlődés után érte el a számos nemzetközi elismerést, díjat és a ráakasztott világzene jelzőt.

A Ghymes lemezek azonban nem az egyetlen út, amit a zenészek taposnak, hiszen részt vesznek például a Vents d'est című határokon átnyúló közös produkcióban, vagy éppen szólóban jelentetnek meg lemezeket, mint ahogy tette ezt már Szarka Gyula és Szarka Tamás is egy-egy ízben. A Ghymes alapításáért is felelős Szarka Gyula nyughatatlanságát jelzi, hogy most jelentkezett immár második saját neve alatt kiadott albumával, ami Bor és a lányka címmel került a boltokba.

A lemez az együttesre jellemző játékossággal és a zenekarvezető sokrétű hangszerismeretével (játszik bőgőn, gitáron, tökciterán, lanton, szájbőgőn) operál, hogy megzenésítve mutassa be a klasszikus magyar költők legismertebb olyan verseit, amelyek központi témája a bor és a szerelem. Az anyag koncepciója ez a kettősség ugyan, mégis végighallgatva a dalokat az az érzésünk támad, hogy a közreműködők ez alkalommal inkább néztek a pohár fenekére, mint a lányok után, ugyanis többet szólnak az italozásról, mint a szép érzésekről. Ez azonban aligha nézhető kritikus szemmel, hiszen az egész album lényege a könnyedség, az egyszerűség, és ha a szerelemről is van szó, nem a pátosz az, amit használnak, sokkal inkább egy humoros, kancsón át szemlélt, bordalos hangulat.

A lemezen szereplő versek szerzői között találjuk Balassit, Csokonait és Petőfit is, a megzenésítésükért pedig Szarka Gyula felelt, egy kivétellel, amelynél Nagy Szabolcs működött közre. Természetesen az együttműködők sora nem csupán egy nevet tartalmaz, hiszen a számos hangszer megszólaltatásában mások is besegítettek, valamint a dalok előadása is több névhez fűződik. Az egyik legemlékezetesebb hang például a Noé és Isten vicces diskurzusát megörökítő Gárdonyi-vers, A bor legendája elénekelt verziójában hallható Dolák-Saly Róbert, aki a L'art Pour L'art társulat előadásaiból ismert Anti bácsi hanghordozásában szólaltatja meg az elázott hajóépítőt. Ezen kívül is találunk még humoros darabokat, mint a Meredek a pincegádor című Petőfi vers, de archaikusabb hangvételűt is, mint amilyen a Borivóknak való Balassi tollából.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK