Hétfőn és kedden este is fellép a Művészetek Palotájában Laurie Anderson, aki avantgárd popzenéje mellett performanszairól és szokatlan technikai újításairól, találmányairól is híres. Ezúttal a jövőre megjelenő, Homeland című albumának anyagát adja elő úgy, hogy a maga a lemez még el sem készült. Ennek indokait elárulta az [origo]-nak adott interjúban, melyben azonban távolról sem csak zenéről esett szó, sőt, talán arról a legkevésbé.

Bátran nevezhetjük szokatlannak, hogy az új lemezed anyagát úgy turnéztatod meg, hogy még el sem készült. Miért választottad ezt az utat?
- Valóban, nem ez a megszokott sorrend, de ez most számomra így sokkal izgalmasabb. A dalok gerince már megvan, és a koncerteken improvizálva próbáljuk megtalálni a végleges verziót, amit majd felveszünk a stúdióban.

Egyszer azt mondtad, hogy inkább tekinted magad kémnek, aki megfigyeli az embereket, semmint művésznek. Mi mindent lát manapság egy kém?
- Nos, először is igen, ezt továbbra is tartom, tulajdonképpen kém vagyok. Sosem az volt a célom, hogy kiálljak a közönség elé, csak azért, hogy rám figyeljenek, hanem inkább szeretnék tükröt tartani eléjük, megmutatni, hogy milyen világban élnek, kicsit más nézőpontból. Egyébként meg amit ma Amerikában láthatunk, az valahol a logikus folytatása annak, ami, mondjuk, a nyolcvanas években volt. Most újra kiadták az első lemezemet, a Big Science-t, melynek az eredeti megjelenése óta eltelt időben gyakorlatilag semmi sem változott, csak ugyanazok a folyamatok erősödtek föl. Itt van mindjárt a háború a Közel-Keleten, ami ugyan különálló események láncolata volt, de mégis tekinthető egy egységes folyamatnak. Ezt a háborút elvesztettük. Hiszen manapság ugye már a terrorizmus ellen folyik a harc, de hát hogy lehet a terrorizmus ellen harcolni? Nem egy megfogható dolog, nincsenek határai, amit meg lehet támadni, ellenben ott van velünk a mindennapjainkban, és az embereket elképesztően paranoiássá teszi, ezért sokkal könnyebb őket ellenőrzés alatt tartani.

A Big Science megjelenésekor még Ronald Reagan volt az elnök, mennyire érzed hasonlónak az akkori korszakot a maival?
- Rengeteg a hasonlóság, már csak azért is, mert részben ugyanazok az emberek vannak jelen most, akiknek már akkor is jó üzlet volt a politika. Mostanra annyi változott, hogy még privatizáltabban csinálják ugyanazt: a hadsereg már magáncégek érdekeit szolgálja ki, és a háború az ő üzletük. Hasonló a helyzet a börtönökkel is, azokat is üzleti alapon működtetik. De kik a "vevők"? Az elítéltek. Miért olyan szép most New York, hová tűntek a hajléktalanok? Ők is rabok. Jelenleg hárommillió elítélt tölti a büntetését Amerikában... Óriási szám. Vagyis az elmúlt húsz évben csak tovább erősödött a kapitalizmus, sőt, mondhatjuk, hogy győzött. Amikor a NASA-nál lehettem ösztöndíjas művész, akkor elég sok mindent megértettem ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy ez némiképpen furcsa lehetett azok számára, akik ismerik az amerikai kormánnyal kapcsolatos kritikus álláspontomat, de a NASA teljesen különböző dolog. Eleve hatalmas dolognak tartom, hogy lehetővé tették egy művész számára, hogy "rezidens művészként" dolgozhasson ott két évig. Washingtonban amúgy is rendkívüli gyanakvással tekintenek a NASA-ra, így aztán a Kongresszusban ki is tört a balhé, hogy miért pocsékolják ilyesmikre a pénzt, és azóta meg is szűnt ez a lehetőség. Pedig én örülnék, ha más művészek is bejuthatnának néha a színfalak mögé, ahogy azt én tehettem. Nem mintha a művészek szükségszerűen jó emberek lennének, de nem árt néha más nézőpontból is megmutatni a dolgokat az emberek számára.

Kezdettől fogva nagy hangsúlyt kapott munkásságodban a technológiai fejlődés hatása az emberre. Ma hogyan látod ezt?
- Kétségtelenül még erősebben jelen van az életben a technológia, de ez nem biztos, hogy rossz dolog. Mára már magától értetődővé vált, hogy itt van velünk: kit érdekel, hogy mondjuk gyorsabb lesz az internet? Egy gombnyomás és kész, igazából semmi különleges nincs benne. Ellentétben ezzel, ha felkapcsoljuk a villanyt, egyszerre világos lesz ott, ahol addig sötét volt. Ez tényleg nagy dolog, de mára megszoktuk. Ami igazából változott, az az emberek mentalitása.