A múlt héten járta be a világsajtót a híre annak, hogy Justin Timberlake leszerződtetett újonnan alapított lemezkiadójához egy 18 éves holland lányt, aki a Youtube-ra feltett videóival vált világszerte népszerűvé.
Esmée Denters neve így most már sok olyan zenekedvelő számára is ismert lehet majd, akik még nem tették magukévá a világ legnagyobb videómegosztó site-jának használatát.
Esmée Denters nem az első olyan Youtube-sztár, aki lemezszerződést kapott, mégis, Timberlake-nek köszönhetően minden korábbi hasonló úton szerződtetett énekesnél nagyobb nyilvánosságot kapott, és neki ezzel már valóban komoly esélye van arra, hogy a hagyományos zenei piacon is megvesse a lábát, ez ugyanis tartósan még egyetlen, saját erőből népszerűvé váló internetes sztárnak sem sikerült.
Mielőtt bárki olyan neveket említene, mint Lily Allen vagy az Arctic Monkeys - nos, ők azért nem jó példák, mert már volt lemezszerződésük, mielőtt megismerte volna őket a világ. De mit tehetnek azok, akiknek se menedzserük, se kiadójuk, se kapcsolatuk, "csak" hatalmasra hízott internetes rajongótáboruk?
Egyelőre sajnos úgy tűnik, hogy semmit, hacsak be nem állnak ők is a sorba és nem adják be a derekukat valamelyik kiadónak. Hiába olvasni tehát mindenütt a hagyományos lemezkiadói struktúra összeomlásáról, egyelőre azért a jelek arra mutatnak, hogy ha valaki komoly karrierben gondolkodik, nem hagyhatja figyelmen kívül a bejáratott utakat.
OK Go - Here It Goes Again
Erre a szakértők az amerikai power pop zenekar, az OK Go példáját szokták citálni: az együttes Here It Goes Again című számához készült klipjét csaknem 20 millióan látták a Youtube-on (a rendkívül olcsó videóban a négy tag rendkívül szellemes koreográfiát mutat be, négy futópad segítségével), ám ez a világsiker a lemezeladásokban már korántsem mutatkozott meg annyira. Ugyan az eredetileg 2005-ben megjelent album eladásait idén tavaszra sikerült 200 ezer eladott példány fölé tornászni, ennek nagyobbik része csak akkor kelt el, amikor már az MTV is játszotta a videót.
Ha feltesszük, hogy a tehetség adott, akkor ismertséget szerezni - viszonylag - még könnyű, ám attól ma még senkinek nem játsszák a számait a rádiók, csak mert millióan nézték meg a videóit. Ehhez hasonlóan a nagy lemezboltok, illetve a lemezeladásokból egyre nagyobb hányadot kihasító hipermarketek polcaira is egyelőre a bevált lemezkiadókon keresztül vezet az út, és ugyan valóban meredeken csökken az eladott CD-k száma világszerte, de azért még mindig többségben vannak azok, akiknél onnantól kezdve létezik egy előadó, hogy meg lehet venni a lemezét a boltból vagy hallani lehet a slágerét a rádióban.
A többi feltételt már önerőből is képes lehet biztosítani valaki: elfogadható minőségű lemezfelvételhez ma már nem kellenek csillagászati összegek, az online terjesztést pedig számos erre szakosodott hálózat segíti, mégis, ez az igazi áttöréshez még kevés.