Őrült ska péntekre

2007.08.06. 13:47

A Sziget harmadik napja a skáé: a jamaikai Skatalitesszel melegíthetünk be, majd az angol ska legjelentősebb zenekarával tombolhatunk: sokak örömére a legendás Madness a Nagyszínpadon. Természetesen Jamaika magyar képviselői is színen vannak: Irie Maffia, Ladánybene és a többiek. A PASO csak nézi.

A ska híveinek nem kérdés, hogy melyik nap kötelező jelen lenni a Szigeten: pénteken, amikor nemcsak a ska műfajának legnagyobb intézménye, a Skatalites látogat el újra, hanem az autentikus jamaikai ska európai leágazásának, az angol skának a legmasszívabb oszlopa, a bolondos Madness is érkezik. A szervezés remek: Skatalites után pont átérünk a Nagyszínpadhoz - most összehasonlíthatják a ska-őrültek, hogy melyik tetszik nekik jobban: a jamaikai gyökerek vagy az európai továbbfejlesztett változat.

A londoni skára már a reggae-s Irie Maffia koncertjén edzhetünk fél hétkor aWan2-n, utána lehet startolni a Skatalitesre az IWIW Világzenei Nagyszínpadra, majd mehetünk is a Madnessre - szép koncertprogram. A Wan2 ezen a napon egyébként masszívan ráállt a jamaikai életérzésre: az Irie Maffia után itt a Ladánybene következik, majd az olasz dancehall-hiphop-raggamuffin-csapat, a Sud Sound System, mindkettő jó, de erős a ska-konkurencia.

A háromnegyed nyolckor kezdő Skatalitest sokan ismerik már: egyrészt ők a műfaj alapkövei (az öndefiníció szerint: "Nem vagyunk híresek, legendásak vagyunk"), másrészt 2003-ban már adtak egy emlékezetes koncertet ugyanezen a színpadon. A tagok többsége 70 felett van, de ezt színpadi teljesítményük alapján senki sem mondaná meg róluk - itt is buli lesz.

Egy kis Jamaika - Skatalites: Latin Goes Ska

Persze nemcsak a ska-rajongók járnak jól pénteken - amelyet egyébként sokan a legerősebb napnak tartanak! -, a tavaly hatalmas sikert bezsebelő Gogol Bordello is ma lép fel a Nagyszínpadon. Az ukrán és izraeli tagokból álló banda a Wan2-ról tudott dobbantani a Nagyszínpadra, de a szervezők, úgy látszik, mégsem bíztak bennük túlzottan: a szemtelen fél ötös sávba szuszakolták be a hihetetlen bulis csapatot.

Példaképpen: a tavalyi emlékezetes szigetes koncertjükön őrült, bajszos frontemberük, Eugene Hütz az este tetőpontján egy dobra állva szállíttatta magát a közönséggel, miközben teli erőből énekelt. Az úriemberről tudni kell, hogy jelen volt a csernobili katasztrófa helyszínén, nem mondjuk, hogy ez nyomot hagyott rajta, de készüljünk: eszeveszett orosz-klezmer kocsmapunk és frenetikus színpadi bohócműsor várható. Kár, hogy ez a délutáni órákban nehezen fogyasztható.

Gogol Bordello: Start Wearing Purple

Ugyanekkor az IWIW Világzenei Nagyszínpadra hasonló forrásból táplálkozó zenekar érkezik: a magyar-orosz Baba Yaga. A KFT-s Bornai Tibor és Jamie Winchester a formáció zenei agya, a négy orosz, mindig népviseletben megjelenő énekes pedig jellegzetes karaktert ad a zenéjüknek. Többszólamú orosz népdalok teátrális előadásban, hangsúlyos popzenével és némi jazzel nyakon öntve, valamint egy kis magyaros népi hangszerarzenállal megbolondítva. Most néhány év csendes pihenő után térnek vissza áthangszerelt repertoárral.

A Világzenei Nagyszínpadon lép fel a Skatalites után Rachid Taha, az őrjítően fekete fürtű, oráni énekes, tradicionális arab dallamokkal átszőtt rockmuzsikájával; isteni, de az ugyanekkor kezdődő Madness bulisabbnak ígérkezik. A londoni ska mellett szól az is, hogy algír fiatalember máskor is jár errefelé.

A Nagyszínpad elé egyébként érdemes lecövekelni: a Gogol Bordello után a francia techno DJ, Laurent Garnier érkezik. Nem véletlenül ezen a helyszínen lép fel: műfajában nehézsúlyú, elég annyit mondani, hogy ő is ott volt Manchesterben, amikor sűrű volt a levegő. Most egy egész zenekart cipel magával a színpadra a korongok mellé. Techno után rózsaszín pop: Pink következik, tuti táncos buli, volt ugyan már nálunk, de akkor is jó volt; aki meg nagyon fanyalog, az menjen a Pesti Est Színpadra Moogot hallgatni. Hazai íz - bár angolul énekelnek -, érdemes velük megismerkedni, itt is fogsz táncolni; ráadásul őket az Amber Smith követi ugyanott.

Moog: I Like You

És miért várjuk a Madnesst? Az idei Sziget egyik nagy dobása, hogy elhozták a fiúkat. Furcsa, hogy nálunk a ska nyolcvanas évekbeli röpke feltűnése után csak mostanában - részben a PASO őrületes sikere révén - tudott a stílus gyökeret ereszteni. Ehhez képest, ha azt mondjuk, hogy a Madness már a hetvenes évek végén is a ska revival hullámán evezett a listák élére, eléggé meglepődhetünk. A hét (néha hat) londoni fiú nagy példaképe az a jamaikai Prince Buster volt, aki már a hatvanas években őrületes ska-bulikat vezényelt le Anglia-szerte. A fiúk North London Invaders néven indultak el a világhír felé, és éppen Buster előtti tisztelgésképpen váltottak Madnessre (Buster egyik száma).

A Madness máig tartja a rekordot: az ő számaik maradtak leghosszabb ideig a brit listákon, például legendás tombolós számuk, a One Step Beyond - amelyre 75 ezer ember ugrált egyszerre a zenekar újjáalakulásakor, 1992-ben a Finsbury Parkban, földrengést idézve elő a tömeges dobogással -, 37 hétig, vagyis majdnem tíz hónapig tartózkodott a második helyen. A zenekar a skához az angol humort adta: speciális idiotizmusuk "nutty sound"-ként vonult be a zenetörténetbe: az alábbi dal elején felhívják a tisztelt publikum figyelmét arra, hogy most következik a várva várt "nutty sound".

A ska-himnusz: One Step Beyond

A skát a szinkópás ritmusok (a helyi offbeat), a reggae-ből ismert ütemek és basszus, az erős gitárhangzás és a sok fúvós teszi igazi bulizenévé. A műfaj hatvanas években született Jamaikában (lásd Prince Buster) a helyi népzenéből. A szintén népszerű reggae-hez képest a ska gyorsabb, pattogósabb - nem ám lazulós gandzsa-ambient, hanem igazi tánczene. Ennek a korszaknak legendás zenekara volt a Skatalites. A nagyvilág 1979-től kezdett rácsodálkozni a skára, a nyolcvanas évek új hullámának egyik fontos ága volt az angol ska, leginkább a 2 Tone kiadó holdudvarából kerültek ki zenekarok, élükön a Madness-szel. A legújabb hullámban a kilencvenes évekre már elfáradt punkzenekarok öltöttek elegánsabb ruhát, és punkos lendülettel újra belevágtak a skába.

A poposabb Our House

A Madness két feszes tempójú, jellegzetesen ska-lelkű album után a pop felé mozdult el a 7 című lemezzel; ezt nem is igazán a House of Fun bizonyítja, a zenekar egyetlen száma, amely number 1 lett, hanem inkább a szintén népszerű Our House. A nyolcvanas évek második felében - a ska-hullám elültével - a Madness is visszavonulót fújt, és csak 1992-ben derül ki a már említett Finsbury Parkban tartott koncerten, hogy a britek nagy nemzeti ska-bajnokaira még nagy igény van. Így a fiúk most hozzánk is elérkeztek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK