Őrület és monszun a Sziget harmadik napján

2007.08.11. 12:53

Ez persze egyáltalán nem igaz az este csúcsfellépőjére, a Madnessre, amely tulajdonképpen egy az egyben azt hozta, amit várt tőle az ember: megunhatatlan slágereket, táncot, vidámságot és a Sziget történetének egyik legerősebb koncertjét. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a zenekart nem a 25 évvel ezelőtti állapotában láttuk, és nem csodálhattuk meg Chas Smash híres, merev felsőtesttel elővezetett "nutty-táncát" sem. A tagok közül ugyan is már a legfiatalabbak is közelebb vannak az ötvenhez, mint a negyvenhez, és érthető módon már nem bírják a saját tempójukat. Szinte mindent eljátszottak, amit várt tőlük a közönség: az 1983-ig terjedő csúcsidőszak kislemezdalai közül csak a Cardiac Arrest és a Driving In My Car hiányzott, volt helyettük viszont nem kislemezdal (Bed and Breakfast Man), feldolgozás (Max Romeo: Chase The Devil, Supremes: You Keep Me Hanging On, majd a ráadásban  Pigbag: Papa's Got A Brand New Pigbag).

Fotó: Hajdú D. András

A védjegyszerűen két leghúzósabb számmal, a One Step Beyond-dal induló, és a Night Boat To Cairo-val végződő programhoz aztán még egy második ráadás is jött (pedig addigra már sokan elindultak abban a hitben, hogy vége a koncertnek), de akkor már a két frontember nem vállalt éneklést, ezért két instrumentális szám következett: a legelső albumon szereplő Hattyúk tava ska-átirat és a már említett Pigbag-feldolgozás. A külön fúvósszekcióval megerősített Madness pillanatnyi kétséget nem hagyott afelől, hogy az elmúlt harminc év egyik legjobb angol zenekarát tisztelhetjük benne, és nemcsak az Our House, a Baggy Trousers vagy a House Of Fun fémjelezte klasszikus slágerek miatt, hanem valamennyi szám megállta a helyét programban, még azok is, amelyek csak a jövőre megjelenő új albumon kapnak majd helyet. A két, izzadtan is elegáns énekes (Suggs és Chas Smash) egyfolytában csinálták a hangulatot, de az őszülő szaxofonos, Lee Thompson sem érezte kínosnak, hogy ötvenéves korában csak úgy ledőljön a színpadon, mint egy zsák. A tömeget és a közhangulatot látva nehéz volt elhinni, hogy akadt esetleg olyan a közönségben, akinek ne tetszett volna ez a bő másfél óra.

Ez már elég erős felhozatal volt eddig is, nézzük azért, miket lehetett még látni az egyéb színpadokon: az iWiW Világzenei Nagyszínpadon délután a Skatalites nagyjából ugyanolyan erős és táncos műsort nyomott le, mint korábban, amikor nálunk járt, vélhetően korábbi fellépésüknek szólt az a hatalmas tömeg, amelynél nagyobbat ritkán lehet látni a világzenei színpad előtt. Utána a torokbántalmakkal Rachid Taha következett, aki szintén visszajáró vendég, és szerencsére tudta vállalni a fellépést, melyen sikerült egy időre megfeledkezni a hangszálproblémákról, melyek érződtek is a koncerten.

Fotó: Pályi Zsófia

Skatalites



A Wan 2 sátorban a szolnoki ragga fenomén, CopyCon adott jól sikerült koncertet egy gitárossal és egy másik raggás fiatalemberrel kiegészülve, és főleg a gitárnak köszönhetően valóban élő koncert hangulata volt a fellépésnek. A különböző magyaros show-elemek beiktatása pedig szerencsére egyedi jelleget adott a koncertnek, és megmutatta, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki nagyon szeretne jamaicai lenni. Utána az Irie Maffia korrekt reggae koncertjével folytatódott a műsor - ők egyébként az előző fellépővel ellentétben olyan sokan voltak, hogy alig fértek el a színpadon.

Ugyanitt este 11 után a francia filter house egyik sztárja, a Cassius duó lépett fel hatalmas tömeg előtt, és akárcsak más elektronikus zenében utazó fellépők, ők is az élő hangzásra helyezték a hangsúlyt, vendégzenészek alkalmazásával. A legújabb lemez gitárpopos irányba induló, kicsit AOR beütésű dalai pedig most leginkább a szintén francia Phoenix zenei világát idézték. Végül a Neo zárta a napot a sátorban, de akkor már igencsak rákezdett az eső odakint, és nehéz volt eldönteni, hogy a tömeg mekkora része volt kíváncsi a koncertre, és mennyien menekültek be csak az eső elől.

Említést érdemel még a Hammerworld sátor némiképpen rendszeridegen fellépője, a Skinny Puppy második szigetes indusztriál-zúzása is, erre is szépszámú közönség gyűlt össze. A kisebb színpadok fellépői közül pedig szinte teljesen megtelt a Pesti Est Színpad előtti nézőtér tizenéves lányokkal, amikor a The Moogl épett a színpadra, míg aki magyaros, önsorsrontó alternatív legendát szeretett volna látni, az a Karabély kissé széteső műsorát nézhette végig a Bahia Színpadon, ahol a zenekar beletörődően konstatálta szinte minden száma után, hogy ez sem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Aztán jött a monszun.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK