Zenei tömegvallás: Tool

2007.08.13. 10:58

Spirituális élmény a Nagyszínpadon hétfőn: érkezik a Tool. Előtte a Tankcsapda tölti meg a Nagyszínpad előtti teret, ma lesz Napalm Death, de rajtuk kívül az izlandi GusGus, a bulis Sergent Garcia és a lapp Mari Boine miatt is érdemes kimenni. Az [origo] ajánlója hétfőre.

Kezdődik egy új hét: sokaknak munka, másoknak egy újabb Sziget-nap délutáni ébredéssel, dagonyával, rekedt torokkal, Lumináriummal, pöttyös játékokkal, némi másnapossággal. Nézzük, mit lehet hétfőn látni a Szigeten. A Tool a Nagyszínpadon erős ütőkártya: a Tool egy zenekar, ez eddig tiszta sor, azonban az együttes tagjai, az őket körülvevő mítosz és az a multiművészeti produktum, amit létrehoznak, messze túlmutat egy hagyományos zenekaron. Az egyik legizgalmasabb koncertet várhatjuk a Szigeten.

Nagy eséllyel a háromnegyed nyolckor a Tankcsapda-koncertre összegyűlő tömeg el se mozdul a Nagyszínpad elől - legfeljebb sör-utánpótlásért -, úgy várja Maynard James Keenant és bandáját. Alternatíva: egy lapp énekesnő, Mari Boine és a bohókás salsamuffin-szakember, Sergent Garcia az IWIW Világzenei Nagyszínpadon. Mari Boine a világzene skatulyába a szokásosnál kicsit nehezebben gyömöszölhető: atmoszférikus, ambient-dzsesszes hangzások és minimalista techno távolítja el a tradicionális népzenétől. Hozzá kell tenni, hogy Mari nagyon szuggesztív előadó, különleges, mágikusan fagyos és tiszta énekhangja egészen érdekes, nordikus világot teremt a színpadon. Sergent Garciát már nem kell bemutatni: reggae-s, salsás muzsikáját már az A38-on is hallhattuk. Igazi fieszta lesz fél tíztől a világzenei helyszínen - akkor is, ha szakad az eső.

Igazán erős programja lesz hétfőn a Wan2 Színpadnak, amelyet a tapasztalatok szerint ugyan nehéz megtalálni a Sziget sűrűjében, de mindenképpen érdemes: fél nyolctól Erik Sumo játszik Kiss Erzsivel, majd kilenctől érkezik az izlandi GusGus. Lehet, hogy elsiklanánk efölött, hiszen az izlandi elektronikus tánczene címke így első hallásra nem rengeti meg a falakat; de kár lenne kihagyni, a figyelmesebbek már tudják, hogy igazi unikum lesz. A reykjaviki csapat a kétezres évtized második felének elektronikus stílusaiból válogat magának jó ízléssel: elektro/pop és tech/house. Utána brit breakbeat ugyanott: DJ Hyper a Prodigy két egykori tagjával rengeti ritmusaival a sátor lapjait.

GusGus: Ladyshave

A kora esti fellépőkről is ejtsünk szót, hiszen előfordulhat, hogy valaki korán szabadul a hétfői robotból: fél ötkor a német visszatérők, a Sportfreunde Stiller csapata érkezik a Nagyszínpadra, a tavalyi focivébéről is ismerős lehet rockos, pörgős zenéjük, azonban ha hatra érkezünk, még jobban járunk: a sacramentói !!! (ejtsd: csk-csk-csk) az Istenek a fejükre estek című film felirataiból választott magának nevet, de amiért végképp kiérdemelhetik figyelmünket, hogy a James Brownt idéző soul-funkot táncos punkkal ötvöző zenéjükkel a Red Hot Chili Pepperst kísérték turnéra.

!!! (Chk Chk Chk): Must Be The Moon

Végül - mivel mégiscsak a Tool koncertje lesz a mai nap csúcspontja -, nézzük meg, mit várhatunk Keenanéktől - illetve, hogy miért. A zenekar rajongótáborát, sikereit és a köré épült elképesztő művészi mikro-univerzumot persze leginkább könyv terjedelemben lehetne taglalni, de most mégis megkíséreljük röviden áttekinteni, hogy miről szól ez a zene és ami mögötte van. A történet valamikor az 1980-as években kezdődött, amikor egy Maynard James Keenan nevű alig húszéves srác meglépett a seregből és a katonai suliból, hogy művészetet tanuljon egy michigani főiskolán, majd kisállatboltok belterét rendezgesse Los Angelesben. Ez idő tájt hozta össze a sors közös ismerősök révén a később Toolként egyesült bandát: Adam Jones gitárral, Paul d'Amour basszusgitárral szállt be. A teljességhez már csak egy dobos hiányzott, a jelentkezők viszont sorra lemondták a próbákat, míg végül Danny Carey megsajnálva a bénázó triót beszállt néhány jammelés erejéig, amiből aztán létrejött a Tool, és megkezdődött a legendagyártás.

Az első ködös történet mindjárt a névválasztás körül leng, ugyanis jó ideig egészen komolyan gondolva hirdették, hogy a csapat neve szoros összefüggésben áll egy lakrimológia nevű filozófiával, amit bizonyos Ronald P. Vincen alapított, könyvében lefektetve az alapokat. Ennek - mondták a tagok - a lényege a fájdalom és szenvedés útján elért "magasabbrendű létezés", amihez az ő zenéjük egy eszköz, ha úgy tetszik útmutató (a tool szó magyarul szerszámot, eszközt jelent). Mivel a történetnek semmilyen hiteles valóságalapja nem mutatható fel, például az emlegetett könyvről sem található érdemi referencia, így valószínűsíthető, hogy az egész csupán a zenekar kitalációja és a szcientológiára adott szatirikus riposztja, de azt a későbbiekben is fenntartották, hogy zenéjük katalizátora annak, hogy az ember megtalálja, amit keres, legyen az bármilyen igazság.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK