Saját jogán lett nagykorú a Foo Fighters

2007.09.26. 17:59

Ma már tényleg nem szokás megjegyezni, hogy Dave Grohl a Foo Fightersből egykor a Nirvana dobosa volt, hiszen az új lemez - amit meg is nyerhetsz - is egy saját stílussal és fazonnal bíró zenekart mutat. Szokás szerint szexi és pörgős szólólemezt csinált a Black Eyed Peas agya, Will.i.am, ígérete ellenére tért vissza új lemezzel a lassan nagymamakorú legenda, Joni Mitchell. PJ Harvey megtanult zongorázni az új albuma kedvéért, Devendra Banhart pedig továbbra is ütődött és szerethető. Lemezajánló.

Foo Fighters: Echoes, Silence, Patience & Grace

Várakozások: Talán nem túlzás, hogy Dave Grohl, akit annak idején a Nirvana dobosaként ismert meg egy egész világ, a zenekar tragikus végét követően szépen-lassan nagyobb sztár lett, mint amikor a kilencvenes évek egyik, ha nem a legfontosabb rockzenekarában ütötte a ritmust. Foo Fighters nevű, eredetileg egyszemélyes, később már valódi zenekarként funkcionáló projektje igazi, ütős rockszenzációvá nőtte ki magát, és noha igazán egyik soralbumuk sem nevezhető kifogástalannak, hatásosabb kislemez-zenekart ezen a powerpopos vonalon - talán az ír Ash kivételével - az utóbbi tíz évben nehéz találni. Ha pedig a zenekar éppen nem dolgozik, Grohl akkor is talál elég alkalmat, hogy a középpontban maradjon; beugrik dobolni a Queens of The Stone Age-be vagy a Nine Inch Nailsbe, metállemezt készít gyermekkora hőseivel, vagy a Sátánt személyesíti meg a komikus Jack Black Pick of Destiny című filmjében.

Eredmény: Sok újdonságot nem lehet várni egy új Foo Fighters lemeztől, néhány kitűnő dalt és profi töltelékszámot viszont annál inkább, az Echoes... pedig ebből a szempontból nem is okoz csalódást. A nyitódal, az első kislemezes- és klipszámnak választott The Pretender egy igazi, definitív Foo Fighters sláger, egy egyszerű és sodró riffel, hatásos dinamikával és üvölthető refrénnel, ehhez hasonló dalokból pedig szerencsére többet is találunk a lemezen, és a finomabb darabok, mint a countrys ballada, a Stranger Things Have Happened, vagy a kissé érzelgős, zongorás Home is a helyükön vannak. Ami még érdekes lehet, az a '70-es évek AOR-os gesztusaival elővezetett Statues, illetve a Kaki King nevű gitároshölggyel közös, instrumentális szerzemény, a Ballad of the Beaconsfield Miners, amely a Foo Fighters életművét tekintve igazi kakukktojás, folkos, tappingelős hangzása leginkább a Robbie Basho/John Fahey fémjelezte "Takoma-hangzáshoz" áll közel. A dal mellesleg két szerencsétlenül járt ausztrál bányász tiszteletére született, akik, miután a föld alá rekedtek, Foo Fighters dalokat kértek egy i-podon, hogy elüssék a kényszerű rabság unalmas napjait.

Kiknek ajánlható: A sallangmentes és dallamos modern rockzene híveinek.

Olyan, mint: Egy ízig-vérig Foo Fighters-lemez, és ezt talán Grohl tudja legjobban, mekkora bók egy olyan zenekarnak, melyet sokáig csak arról volt szokás ismerni, hogy a Nirvana dobosa énekel benne.

(SZSZCS)

Nyerd meg a lemezt!

Játékunkban öt példányt sorsolunk ki a Foo Fighters Echoes, Silence, Patience & Grace című CD-jéből. Kérdésünk: Mi volt a Foo Fighters koncertlemezének a címe?
A helyes megfejtéseket október 3-ig a
nyeremenyorigo@freemail.hu címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: FF.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK