"Küldjétek vissza őket oda, ahonnét jöttek!" - rasszizmussal vádolt rocksztárok

Vágólapra másolva!
Kevés olyan kényes téma létezik manapság, mint a rasszizmus. Ha valaki akár csak gyanúba is keveredik, már nehezen magyarázza ki magát, legyen az politikus, sportoló vagy rockzenész. Cikkünkben az utóbbiakra fókuszálunk, miután a napokban az egyik legnépszerűbb brit énekes esetében ismét kiújult a vita: vajon rasszista-e vagy sem. A műfaj legnagyobbjai közül is rásütötték már néhányra a vádat. Hogy jogos felháborodásról volt-e szó, vagy csak túlzásba vitt politikai korrektségről, esetleg félreértésről vagy viccről, az utólag általában már mindegy. Egyebek között besétált a csapdába a Beatles, Axl Rose vagy Eric Clapton is. (Nem keverendő össze a téma a nácizmussal való rokonszenvezéssel vádolt rockzenészekkel, velük itt foglalkozunk.)
Vágólapra másolva!

A brit közvéleményt az elmúlt héten egyebek között egy énekes nyilatkozata tartotta lázban, miután abban a létező legérzékenyebb problémák egyike került szóba, nevezetesen a bevándorlók és növekvő létszámukkal párhuzamosan az angol identitás eltűnése. A sokadvirágzását élő Morrissey már nem először keveredett a nyilatkozata kapcsán rasszizmus gyanújába, és a mostani történetben is erősen gyanítható, hogy az interjút címoldalon hirdető New Musical Express pont azt szerette volna hallani az énekestől, amit végül szörnyülködő kommentár kíséretében leközölt, és amelynek köszönhetően vélhetően kimagasló példányszámban fogy az aktuális lapszám.

Nem véletlenül nyúltak Morrissey-hez, aki borítékolhatóan vitát generáló kijelentései miatt az egyik legszívesebben látott interjúalany már jó két évtizede a nemzetközi popsajtóban, amely még a Smiths énekeseként figyelt fel rá. A politikai korrektséget sosem tartotta szem előtt, ennek megfelelően már idejekorán felmerült vele szemben a rasszizmus vádja, és ez egyre érzékenyebb pontnak számít a mai multikulti Nagy-Britanniában.

Függetlenül attól, hogy Morrissey szerint az újság manipulálta az interjút, és nem szöveghűen közölte le a szavait, még a leközölt verzióban olvasható nyilatkozatot is erős túlzásnak tűnik rasszistának, de talán még a nacionalistának is bélyegezni: "Semmi bajom más országok állampolgáraival, de minél többen vándorolnak be Angliába, annál inkább veszélybe kerül a britek identitása. Ha Németországba utazol, érzed, hogy ott vagy. Vagy ha Svédországba mégy, ugyanúgy megvan a svéd érzés. De valahogy Angliában azt se tudod, hol vagy."

Tény, hogy Morrissey soha nem rejtette véka alá vonzódását a régi, békebeli Anglia után, amelyből ő még gyermekként láthatott keveset (lévén 1959-es születésű), de ezt a nosztalgiát nagyon sokan hajlamosak félreérteni. Az első komolyabb botránya 1992-ben történt, amikor brit zászlóba csavarva lépett fel egy koncerten, és mivel akkoriban csak a szélsőjobbos National Front (Brit Nemzeti Front) tagjai használták jelképként a Union Jack-et, egyesek fejében össze is állt a kép. Segítették ezt a kombinációt az olyan dalszövegek is, mint az indiai bevándorlókról szóló Bengali In Platforms ("Az élet épp elég kemény úgy is, ha idetartozol"), vagy a The National Front Disco, melynek főszereplője egy fiatalember, akit elcsábít a National Front ideológiája. Ugyanaz a popsajtó, amely korábban zseniként ünnepelte Morrissey-t találékony és eredeti dalszövegei miatt, most hirtelen úgy tűnt, képtelen rendesen szöveget értelmezni, és mivel az utóbbi számban elhangzott a National Front jelszava ("Anglia az angoloké") is, most egyből egyenlőségjelet tettek a szöveg és írója közé.

http://www.youtube.com/v/ZA4I0rfKfnc&rel=1

Morrissey - The National Front Disco

Ezt követően Morrissey hosszú ideig nem is nyilatkozott az újságnak, mellyel csak három éve "kötött békét". Énekesi karrierje hullámvölgybe került, ő maga el is költözött Londonból Los Angelesbe, miközben a Spice Girls és az Oasis visszahozták a brit zászló kultuszát a popzenébe, és érdekes módon őket már senki sem vádolta rasszizmussal.

Morrissey sikeres visszatérését a popzenébe három évvel ezelőtt a brit popsajtó is teljes mellszélességgel támogatta, most azonban úgy tűnik, hogy az NME ezt a régi-új népszerűséget kihasználva szeretné javítani az eladási adatait. Az énekes perel, és minden létező fórumon bizonygatja, hogy távol áll tőle a rasszizmus (mely ellen tényleg többször is fellépett), az újság egyelőre nem hajlandó visszakozni, a brit közvélemény pedig ismét megosztott a kérdésben.