Az író üvegszemeket gyűjt

Daniel Wallace (48), többszöri próbálkozás után kilenc éve ütött be a Nagy hallal, amelyből Tim Burton rendezett egy még tőle is különlegesen tüneményes filmet. Szerzőnk azóta írt még két regényt, tavaly pedig megjelent a Mr. Sebastian és a fekete mágus c. kötete (továbbiakban: MSÉAFM), amely alapján a mágikus realizmus amerikai mesterei közé sorolták a szerzőt, és amely immár magyarul is megjelent. Ebből az alkalomból íméleztünk a szerzőnek.

- Emlékszik arra, mikor döntötte el hogy író lesz? Egyáltalán volt ilyen pillanat?

- Ó hogyne, ma is előttem van az a nap. A középiskolai tanárunk hangosan olvasott fel egy elbeszélést, méghozzá az Ilyenkor harap a banánhalat Salingertől. Egyből beleszerettem, az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha képes lennék olyat alkotni, hogy mások is azt érezzék, amit akkor én. Abban a pillanatban a mag el volt vetve.

- De kezdetben nem hagyta kicsírázni, legalábbis, mint a pályája mutatja, nem a szokásos írói karriert választotta. Manapság a kezdő írók először kreatív írást hallgatnak, majd elmennek újságírónak, Ön viszont inkább Japánba szegődött kereskedőnek.

- Ami azt illeti, sose voltam különösebben oda az iskolákért, pláne nem a kreatív írás-kurzusokért. Az én privát írói iskolám inkább az az öt kiadatlan regény volt, amit a Nagy hal előtt írtam. Ez volt a legjobb iskola, a sok kísérletezés és tévedés után itt tanultam a legtöbbet mindabból, amit ma tudok.

- Kíváncsi volnék, kit tart olyan kihagyhatatlan szerzőnek, aki nélkül nem lett volna az az író, aki most.

- Rengeteg szerző, és számos könyv van, ami ebben vagy abban befolyásoltak engem. Sőt, tulajdonképpen, minden, amit olvasok, hat rám valahogy, eltanulok belőle trükköket. Fiatalabb koromban talán Kurt Vonnegut volt a topon, ő volt igazán elsöprő hatással rám.

- És ki lehetett fontos minta a legújabb regény, a MSÉAFM esetében?

- Többen voltak itt is, talán a legfényesebb lámpás Gabriel Garcia Marquezé volt.

- Tőle jött ez az egymásba folyó történetekkel operáló stílus is?

- Akár mondhatjuk így is. De az igazság az, hogy a világon minden történetben van egy másik történet, és abban megint egy másik - mint az egymással szembeállított tükrök, így épül fel minden.

- Umberto Eco mondta egyszer, hogy minden regénye egyetlen képből születik. Önnek is volt ilyen kép a fejében, amikor leült megírni a MSÉAFM-ot?

- Szerintem a történetek néha egy mondatból, vagy akár egy szóból is megszülethetnek. De e könyv esetében valóban egy képpel kezdődött minden: született a fejemben egy kép, amelyen három vidéki tahó agyonver egy kikötözött fekete férfit. Ahogy ez a kép felvillant bennem, szükségét éreztem, hogy elmeséljem, hogy kerülhetett ő arra a mezőre naplementekor,... a könyv ennek a története.

- Nekem leginkább arról szól, mennyire lehetetlen elmesélni egy történetet, vagyis az igazságot.

- Az igazság az, amit én igaznak hiszek - azt hiszem, ez van a könyvben is. Csakhogy az IGAZSÁG fikció. Olyan létezőként gondolni rá, mint mondjuk ez a pohár tea itt előttem az asztalon, tehát olyasmiként, ami valahogy megismerhető, valami olyan dologként, amit fel lehet tárni - az nem megy. Kudarcra van ítélve. De ettől függetlenül, miért ne lehetne megpróbálni? Talán épp ez az, amiért írok. Mert nem az a legrosszabb, ha nem sikerül elérni a célt, hanem az, ha meg sem próbáljuk.

- Az egyik kritika mégis azt írta a könyvről, hogy kiváló strandolvasmány. Megbántódott, amikor ezt olvasta?

- Elég érdekesnek találtam, merthogy szerintem a könyv tele van elég bonyolult és nem túl szívderítő dolgokkal, amelyek azért okozhatnak némi fejtörést az olvasónak. A strandkönyv műfaji jellemzője pedig elvileg az, hogy magával ragadó, sodró története van, ami jól olvastatja magát. Ha a kettőt összevetjük, tulajdonképpen bóknak is vehetem ezt a kritikát. Számomra azt jelenti, hogy még annak is élvezhető a könyv, aki nem is érez vagy ért benne mindent.

- Akármit olvasok Önnel kapcsolatban, mindig felmerül a mágikus realizmus címkéje. Ön mit gondol erről a kifejezésről, mennyire illik Önre?

- Egyfelől azt hiszem, hogy igen, belepasszolnak a könyveim. Már ha valami olyasmit értünk alatta, hogy a valóság és a mágia összefonódik, és a hihetetlen hihetően van előadva. Másfelől azonban írás során egyáltalán nem törődöm ilyesmikkel, eszembe sem jut, más hogyan ír, vagy milyen konvenció, iskola szerint csinálom a dolgomat.

- Csak arra gondoltam, tudatosan igyekszik-e egyfajta jellegzetes stílust kialakítani.

- Bevallom magának, hogy amikor írok, teljesen üres a fejem. Fogalmam sincs, mit és hogyan csinálok ilyenkor.

- Olvastam, hogy üvegszemeket gyűjt. Ez komoly? Használtak vagy újak?

- Komoly bizony. Kábé hetven darabos gyűjteménnyel rendelkezem, ez az én kis perverzióm. A zömük már elég régi, szerintem a nagy többségét sosem használta senki.

- A Nagy hal Tim Burton-féle adaptációja hozta meg a világhírt az Ön számára. Egyrészt nyilván hálás neki, hiszen remek film született, ugyanakkor viszont eléggé megnyirbálták az eredeti regényt. Ön elégedett volt a végeredménnyel?

- Naná, imádtam a filmet. Ami a változtatásokat illeti, tulajdonképpen nincs bajom a forgatókönyv írójával, ezeket a nyeséseket én is szükségesnek tartanám, hogy működőképes legyen a film. De igazából nem szoktam összehasonlítgatni a kettőt. Két teljesen különálló alkotásról van szó, épp csak annyira van közük egymáshoz, mint amennyire az almának és a narancsnak, az alapján, hogy mindkettő növény. Sőt, továbbmegyek, ha mondatról-mondatra megcsinálják a regényemet filmen, az teljességgel nézhetetlen lenne. Jobb is, hogy semmi közöm nem volt a filmhez, azon kívül, hogy eljátszottam benne a professzor szerepét. Mondjuk az jó buli volt nagyon.

- Az új könyvet megmutatta már Tim Burtonnek? Vagy nem szeretné, hogy film legyen belőle?

- Dehogynem, szuper lenne, ha filmet csinálnának belőle. De nem Tim Burtonnek mutattam meg, ő eléggé elfoglalt mostanában.

- Láttam a honlapján, hogy nemrég pályázatot hirdetett az olvasóknak, hogy ők fejtsék meg, miért pont a kőr hármas kap akkora jelentőséget a könyvében. Részemről szabad a gazda, elárulja, mi a titok?

- Nos az a helyzet, nincs egyetlen helyes megfejtés, többet is elfogadtam. Rengeteg dolog van, ami a hármas számmal áll kapcsolatban - úgy az életben, mint a regényben...

Forrás: [origo]

Mr.T.