A kultfilmekről az idő dönti el, hogy tényleg azzá válnak-e, a zenéjüket viszont általában a jó ízléssel megáldott rendezők és segítőik válogatják ki még jóval a film esetleges sikere előtt. Amerikában a tavalyi év egyik független filmsikere - aminek a zenéje is kiváló - a Juno volt. Ennek kapcsán az alábbi írásban áttekintjük néhány kultfilm remekül összeválogatott filmzenéit - dióhéjban, a teljesség igénye nélkül.

Fontos leszögeznünk, hogy jelen esetben a filmekben elhangzó dalokból összeállított soundtrackekről, és nem az eredeti filmzenékről lesz szó. Tehát Badalamenti, Morricone és Vangelis nagyságát most nem részleteznénk.

Március közepén fog a hazai mozikba kerülni Jason Reitman második nagyjátékfilmje, a Juno. A filmet, melyben egy fiatal lány terhessége és gyermekének elhelyezése a központ téma, négy kategóriában jelölték Oscar-díjra, de mi természetesen nem ezért foglalkozunk vele. A film és a zenéje is nagy siker lett az Egyesült Államokban, a soundtracket január nyolcadikán adták ki, s hétről hétre egyre feljebb kúszva a napokban érte el az első pozíciót. Arra, hogy egy filmzene kerüljön a lemezlista első helyére a Dreamgirls óta nem volt példa. Ha a Juno-nak a diadalát tekintjük, akkor ez cseppet sem meglepő, ha viszont azt nézzük, hogy a dalok felében a sokaknak nem túl ismerősen csengő nevű hölgy, Kimya Dawson énekel, akkor akár még meg is lepődhetünk az eseten.

Kimya Dawson - az azóta indie körökben is szép karriert befutó - Adam Green társa volt a Moldy Peaches nevű zenekarban, mely együttestől szintén szerepel egy dal a filmben. Arra, hogy honnan jött az ötlet, hogy e hölgy köré építsék a film zenei világát, a rendező adta meg a választ. Jason Reitman a forgatás előtt megkérdezte a film főszereplőnőjét, az Oscar-díjra jelölt 21 éves Ellen Page-et, hogy szerinte milyen zenéket szeret a film főhőse, Juno. Ellen egyből rávágta, hogy biztosan Moldy Peachest hallgat. A színésznő mutatott néhány dalt a rendezőnek a zenekartól, aki azonnal beléjük szeretett. Ekkor Reitman felvette a kapcsolatot az Dawsonnal, aki elkezdte neki küldözgetni a zenéit, s innentől már sínen volt a közös munka.

Olyannyira nagy hatással volt Reitmanra Kimya és a Moldy Peaches, hogy még a forgatókönyvbe is fontos szerepet kapott az együttes: a zárójelenetben a főhősök egymásnak éneklik a zenekar egyik dalát. A filmben bőven vannak zenei utalások: párbeszédek zajlanak a zenéről, zenész szereplőkkel találkozunk, s az aláfestő dalok is ezek alapján lettek beillesztve. Dawson és együttesei számain (a Moldy Peaches mellett az Antsy Pantsnek is tagja) kívül felbukkan még egy csomó jó zenekar. A Belle And Sebastiantól például két dalt is hallhatunk a soundtracken, de felcsendül még a Sonic Youth, és Cat Power egy-egy felvétele is, sőt a régi nagyok közül hallhatók a Kinks, Buddy Holly és a Velvet Underground szerzeményei is. A folkos beütésű, csendes, akusztikus indie-muzsika nagyon jó háttérnek (sőt néha előtérnek) bizonyul a filmben.

Elmondhatjuk tehát, hogy egy szerethető kamasz vígjátékhoz egy szerethető dalcsokrot sikerült összeállítania a film készítőinek, s az összeállításban a színészek is jelentős szerepet kaptak. A Juno-ban a daloknak is igen fontos szerepe van, akárcsak a dialógoknak vagy a színészi játéknak. Az alábbiakban bemutatunk néhány hasonló esetet a közelmúltból, ahol a zenének szintén nagy jelentősége volt a moziban, s a kultfilmekké váló alkotásokban a soundtrackek is kultikussá váltak.