Bryan Adams rehabilitálva a lemezajánlóban

Bryan Adams nemcsak szorgalmas és megbízható rockiparos, de igazi Férfi is, akiért senkinek sem kell bocsánatot kérnie. A Danity Kane R&B helyett táncos és modern popslágerekben utazik, a bájos énekesnővel bíró Be Your Own Pet viszont ugyanolyan energikus és szórakoztató, mint első lemezén volt. Tovább lépdel saját, igényes art-rock világában az Elbow, megpróbál felnőni a We Are Scientists, zenekarrá alakul a Destroyer. Lemezajánló.

Bryan Adams: 11

Várakozások: A South Park óta tudjuk, hogy a kanadai kormány már bocsánatot kért Bryan Adamsért, és nagyjából az is egyszerűen körvonalazható, hogy miért is volt - vagy miért is lett volna - szükség erre a bocsánatkérésre; ez a kizárólag farmerban, pólóban és sportcipőben mutatkozó, hegekkel barázdált arcú, ontariói rocker már régen kiesett mind a fiatalok, mind pedig a kritikusok kegyeiből. A megítélése mostanra sem látszik javulni, pedig csak az utóbbi pár évben számos példát láthattunk arra, hogy cikinek elkönyvelt sztárok és zenei stílusok masíroztak vissza diadalmasan a "minden idők legjobb lemezei" listákra és a fiatalok iPodjára, de Bryan Adams számára, úgy látszik, nincs kegyelem. Pedig az a fajta egyszerű, őszinte, stadionrengető, családbarát rockzene, amit mesterfokon űzött még fénykorában és amiből a legerősebb esszenciát mai napig a számos kislemez-slágert fialó (Summer of '69, Run To You, It's Only Love stb.), 1984-es Reckless című lemez nyújtja, egyfelől mindig megtalálja a maga közönségét, másrészt pedig napjainkban ismét virágkorát éli. Az mindenesetre többé-kevésbé bizonyos, hogy az énekes karrierje - persze nem a lemezeladásokat, hanem a menőség-faktort tekintve - az agyonjátszott (Everything I Do) I Do It For You-nál siklott félre végleg, és az energikus koncertjeiről híres rocker így lett visszafordíthatatlanul elkönyvelve szentimentális balladagyárosként.

Eredmény: Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt állítjuk, hogy az énekest valószínűleg ez az egész a legkevésbé sem zavarja. Milliós, főként középkorú hölgyekből álló rajongótábora rendületlenül kitart mellette, kényelmesen, pár évente jelentkezik egy új lemezzel (az idei, nomen est omen, a tizenegyedik a sorban), "hobbiból" elismert, profi fotóssá képzi magát, megállás nélkül jótékonykodik (többek között egy pakisztáni koncerttel), szóval nincs oka panaszra, azonkívül, hogy már nem ad el annyi lemezt, mint tizenöt-húsz éve, de ezen a szinten talán ez már mindegy is. A 11 a régi famulus, Jim Vallance (aki többek-között a Summer of '69 megszületésénél is jelen volt) közreműködésével készült, és az nagyjából borítékolható, hogy a rajongóknak nem fog csalódást okozni. A többiek meg legyinthetnek persze, hogy "középutas rádiórock", de azt azért ne felejtsük el, hogy a műfaj létrejöttében és csúcsra járatásában nagy szerepe volt Bryan Adamsnek is, és légyen ez bármily kétes dicsőség is, elvitatni nem lehet, szóval az a furcsa helyzet, hogy a 11 a maga langyos, kiszámított módján még eredeti is, főleg ha még az énekes azonnal felismerhető hangját is hozzávesszük. Félkeményre torzított, gyakran slide-os gitárokkal előadott, ízlésesen elhelyezett billentyűhangokkal díszített öngyújtós balladák, és lendületesebb, borostás blues-rockok váltják egymást kényelmes tempóban, és bár a klasszikus slágerek szintjén egyik sem üti meg, azért az világos, hogy a kanadai kormánynak helyénvalóbb lenne inkább a Nickelback-ért elnézést kérnie. Bryan Adams meg hadd csinálja szép nyugodtan azt, amihez a legjobban ért.

Kiknek ajánlható: Elsősorban azoknak a harmincas-negyvenes hölgyeknek, akik a mai popzenéből hiányolják az igazi Férfiakat.

Olyan mint: Mindig: egy örök romantikus favágó.

(SZSZCS)