Győzeleméhes férfiak örök favoritja: a Rizikó

2008.04.04. 20:13

Társasjátékokat elemző cikksorozatunk mostani részében egy ősrégi klasszikust szedünk ízekre: a több mint fél évszázados múltra visszatekintő Rizikó-t lehet unni, lehet imádni, de egy biztos, a stratégiai társasjátékok archetípusa iránti szenvedélyes rajongást nem csak a régi jó játszmák utáni nosztalgikus vágyódás fűti. Titka egyszerű, mint a sakké: nem leplezi el az összes társasjáték mögött meghúzódó fontos mozgatóerőt, a konfliktust. Nincs szép design, szerteágazó szabályrendszer, gyönyörűen kidolgozott fantáziavilág, mint a Catannál, Carcassone-nál és társaiknál. Felesleges - a Rizikó az ellenség nyílt irtásáról szól. Háború van, kockákkal.

A Rizikó a stratégiai játékok Monopoly-ja, 1957-ben alkotta meg egy francia rövidfilmrendező, Albert Lamorisse, akinek mozgóképes szösszenetei hazánkba is eljutottak (például A piros léggömb), de a halhatatlanságot mégis inkább a Risk néven elhíresülő társasjáték biztosítja számára.

A Rizikó szellemiségének megértéséhez fontos adalék, hogy egy francia fejéből pattant ki, akinek lelki szemei előtt Napóleon grandiózus világhódító tervei lebegtek. Így már nyilvánvaló, hogy a játék segítségével valójában a kudarcot vallott korzikai hadvezér vízióját valósítjuk meg - a XX. században. Nincs orosz tél, nincs Waterloo, Nelson otthonmaradt Lady Hamiltonnal - új esélyt kapnak a napóleoni lelkek. A játéknak nincs olyan kidolgozott sztorija, mint mai társainak, így a napóleoni tematika inkább csak a műanyag katonák ruházatában és a hadsereg felépítésében (gyalogság, lovasság, tüzérség) érhető tetten.

A Rizikó egyik rejtélye a világ térképének összeállítása: a hat kontinens 42 területre van felosztva, amelyekért a játék során zajlik a küzdelem. A földdarabok olyan szürreális módon helyezkednek el a térképen, hogy az már a Rizikó báját adja. Földrajzzal hadilábon álló kamaszok számára a játék nagykorú felügyelete mellett ajánlott.

Oroszország nem létezik (történelmi igazságtétel az ötvenes évek légkörében?), helyette hatalmas ázsiai területet kap például Szibéria mellett Irkutszk és Jakutszk, amely elképzelésnek csupán az a bökkenője, hogy mind Irkutszk, mind Jakutszk (akár városként, akár a város nevét megkapó kormányzati egységként nézzük) Szibéria része. A magyarok személyes sérelme az lehet, hogy Közép-Európa is hiányzik a térképről (talán Észak-Európához tartozhatunk), de kár sorolni az apró pontatlanságokat, tekintsünk messzebbre: lényeg a világhatalom. A régiók nem a földrajzi valóság, hanem inkább a könnyű azonosíthatóság és az egyenlő esélyek elve alapján helyezkednek el.

A játékban a legérdekesebb a pszichológiai mozzanat. A Rizikó-ért milliók rajonganak világszerte, hadtudományi munkának is beillő, vaskos könyv is született már Total Diplomacy: The Art of Winning Risk címmel (szerzője komplett site-ot is üzemeltet szépen kifejlesztett Risk Map Editor programmal), hogy a Rizikó-klón számítógépes játékokat már ne is említsük. Miért ez a szenvedély?

A mai társasjátékokkal összehasonlítva az 1957-ben született Rizikó, mondjuk ki, buta. Végtelenül egyszerű szisztémája és csúnya kinézete ellenére azonban még mindig népszerű. Ebben biztos szerepet játszik a nosztalgia is: a hetvenes-nyolcvanas években, a nagy társasjáték-forradalom előtt nem létezett a játékoknak akkora dömpingje, mint ma; a fiúk-lányok élvezettel játszottak azzal, ami volt. A hajdani felejthetetlenül izgalmas játszmák emléke még akkor is stabil helyet biztosít a Rizikó-nak a játékok népszerűségi listáján, amikor jobbnál jobb játékok látnak napvilágot. Hazánkban ráadásul csak közvetve érezhető az a nagy társasjáték-láz, ami Németországból kiindulva borítja el éppen a világot: sokan nem ismerik azokat az új típusú (esetleg magyarra még nem lefordított, hipermarketekben nem, csupán szaküzletekben kapható) társasokat, amelyekkel még játszhatnának.

De nyilvánvaló, hogy nemcsak a nosztalgiában rejlik a Rizikó vonzereje. Nyílt agresszió, hadi stratégiák és egyszerű szabályok: a játék előnyei épp azok, amik hátrányait is jelenthetik (egy másik nézőpontból). Az építkezés, a területek gyűjtögetése csakis ellenfelünk vérének ontása árán lehetséges: itt mellébeszélés nélkül lehet rárontani az ellenségre. Egy váratlan támadás, vagy egy gentleman's agreement felrúgása kiváló alkalom, hogy összeakasszuk az agancsot valakivel.

Fotó: [origo]
Csapataink harcban állnak: a szerkesztőség tagjai is csatáztak  |  Nézz még képeket!

A játékba nincsenek beleépítve olyan fékek, ami a régi törvényt árnyalná: az erősebb győz, a gyenge elhull. Norbert Elias és Eric Dunning szociológusok mutattak rá arra, hogy a sport az emberi állatban rejlő agresszió civilizált levezetési formája. Egy játszma Rizikó, és rájövünk, a társasjátékba szublimált háború is az.

Persze a Rizikó nem feltétlenül nem-specifikus: asszonyok-lányok éppúgy fanatikus rajongói lehetnek a játéknak (és játszhatnak mesterien), mint férfiak. De konfliktuskerülő és/vagy pacifista, szende lányoknak biztosan több játszma kell ahhoz, hogy ráhangolódjanak a csatákra.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK