Pereljük egymást, gyerekek!

2008.04.10. 16:48

Szép dolog az is, mikor egyik zenekar a másikat perli amiatt, mert úgy vélik, hogy lenyúlták az egyik dalukat. A legszebb mégis az, mikor egy zenekaron belül megy a huzavona, hogy az adott szerzemény melyik tagnak a tollából származik. A napokban zárult le a Procol Harum tagjai közötti per, s a megszületett döntés akár precedens értékű is lehet. Az alábbi írásban összegyűjtöttünk néhány esetet, amikor a tagok egymás ellen fordultak a szerzői jogok miatt.

Az egykor szebb napokat látott Procol Harum igazi egyslágeres zenekar. Igaz, az az egy sláger, a nagyszerű A Whiter Shade Of Pale minden idők legtöbbet játszott dala a brit rádiók összesítése alapján. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a zenekar tagjai az elmúlt néhány évet azzal töltötték, hogy eldöntsék, valójában ki is írta a számot.

A vita tárgya az egykori énekes-zongorista Gary Brooker és az orgonista Matthew Fisher között az, hogy melyikük milyen arányban járult hozzá a dal megírásához. Egy mostani döntés értelmében Brooker épp a napokban nyerte vissza az egész szám szerzői jogait Fishertől. Történt ugyanis, hogy 2006-ban az orgonistából lett számítógép-programozónak ítélték a jogok 40 százalékát. Az akkori döntés szerint a hatásos és felejthetetlen orgonaszóló - ami a dalt nyitja - Fisher nevéhez fűződik, így kétmillió dollár körüli összeg illeti meg. Az új döntés értelmében azonban a programozónak egy árva penny sem jár.

A bírósági ítélet szerint Fisher "vétkes volt a túlzott és megbocsáthatatlan késlekedésben", amikor 38 évvel a dal megszületése után (2005-ben) nyújtotta be igényeit a szerzői jogokra. Az orgonistának ezzel megüzenték, hogy fenntarthatja követelését a szám 40 százalékára, de ne higgye, hogy ő nyerhet a perben. Ez a döntés akár precedens értékű is lehet, megállíthatja azokat a hatvanas éveiket taposó egykori zenekartagokat, akik anyagi helyzetükön segítve próbálnak kisajtolni egy kis jogdíjat egykori zenekaruk slágeréből, annak ellenére, hogy tudják, hogy egy sort sem írtak (csak játszottak) hajdani szerzeményekbe.

Procol Harum - A Whiter Shade Of Pale

A Whiter Shade Of Pale történetéhez tartozik, hogy az együttes még létre sem jött, amikor Gary Brooker találkozott Keith Reid szürrealista költővel, akinek a versei - beleértve a kérdéses szerzeményt is -  nagyszerűen passzoltak Brooker komolyzenén edződött dallamaihoz. Bach III. D-dúr szvit-jének egyik tételéből született az A Whiter Shade of Pale című dal, amelyet már egy újonnan alakult zenekarral vettek fel (mely csak később ragasztotta magára a Procol Harum nevet). Brooker feladott egy hirdetést a Melody Makerben, majd megszületett az a zenekar, amelyben először játszott két zenész egyszerre billentyűs hangszereken. A dal azonnal hatalmas sikereket ért el. Az 1967 nyarán napvilágot látott kislemez hat héten át vezette az Egyesült Királyság slágerlistáját, de még a világ számos országában a csúcsra került.

Az megint más kérdés, hogy ez a nagyszerű sláger - amelynek a jogai felett ment a huzavona már három éve - mennyi eredetiséget tartalmaz. Bár a bíróság kimondta, hogy a dalt Gary Brooker szerezte, ha jobban végiggondoljuk, akár Bach is perelhetné az énekest. Sőt az emlékezetes orgonaszólóhoz kísértetiesen hasonló dallamvezetéssel is találkozunk a poptörténelemben. Érdemes meghallgatni Serge Gainsbourg Je T'Aime... Moi Non Plus című szexuálisan túlfűtött szerzeményét, amely mindössze néhány hónappal a A Whiter Shade Of Pale után született, vagy Percy Sledge hatalmas slágerét, a When A Man Loves A Woman-t, mely pedig néhány hónappal korábban született. Mindhárom dal dallamvezetése kísértetiesen hasonlít egymásra.

Ha a hatvanas években nem perelték egymást ezek a zenészek, akkor tényleg mókásnak tűnik 2008-ban, amikor a Procol Harum tagjai azon vitatkoznak, hogy ki is írta azt a nagyszerű, ám végletekig elcsépelt orgonafutamot.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK