Vágólapra másolva!
Joggal sérti-e a feketéket, ha a soul stílusról egy mai fiatalnak Duffy vagy Amy Winehouse neve ugrik be? Lehet-e valaki sikeres reggae-sztár Jamaicában úgy, hogy fehér? A kérdések annak kapcsán merültek fel, hogy két, eredetileg fekete műfaj is egyre több fehér sztárral rendelkezik. Alább kiderül a válasz.
Vágólapra másolva!

Ha most eltekintünk attól, hogy Elvis Presley és a Beatles is sokat köszönhet karrierjében a fekete zenének, és csak a tradicionálisan fekete műfajokkal foglalkozunk, akkor is szembetűnő, hogy ezek nemcsak fehér közönséget toboroztak maguknak, hanem fehér előadókat is, akik közül egyre többen le is hagyják hazai pályán versenyző, fekete vetélytársaikat. Arról már nem is beszélve, hogy egyesek arra a bravúrra is képesek voltak, hogy még a fekete közönség is elismerte őket. Mivel két "nagyon fekete" műfajban is aktuális a téma, ezért a reggae-re és a soulra koncentráltunk most - a fehér hiphopra majd akkor térünk ki, ha reaktiválja magát Eminem, vagy jön egy új Beastie Boys, esetleg a nosztalgia újra a slágerlisták élére vezényli Robert Van Winkle-t, illetve ahogy a világ ismeri: Vanilla Ice-t.

A soul "elfehéredésének" már régi hagyományai vannak, de a téma most igencsak aktuális, tekintve, hogy Nagy-Britanniában - ahol az ún. blue-eyed (kékszemű) soulnak évtizedes hagyományai vannak - a két legsikeresebb új énekesnő, Duffy és Adele is soul énekesnőként vannak számon tartva a sajtóban, miközben egy harmadik popdíva, a brit slágerlistát jelenleg is vezető Estelle szeretné visszaszerezni a soult a feketéknek.

"Semmi bajom Duffyval és Adele-lel, csak egyszerűen nem értem, hogy-hogy nincs egyetlen fekete énekes sem a popsajtó szerint, aki soult énekelne" - nyilatkozta a Guardianben Estelle. "Adele nem soulénekesnő. Úgy énekel, mint aki egyszer már hallott egy Aretha Franklin-lemezt, és mélyebb hangja is van, de ettől még ez nem lesz soul. Ez semmit nem jelent nekem, mint feketének. Mint dalokat, meg tudom ezeket hallgatni. De feketeként csak így tudok reagálni: azt akarjátok NEKEM mondani, hogy ez az ÉN zeném? A fenébe már! A média akarja megmondani nekem, hogy mi az a soul, noha én nagyon is jól tudom, mi az, ne szórakozzanak már velünk! Ezzel valamennyi feketét kigúnyolnak ebben az országban!" - háborgott a 28 éves énekesnő.

Estelle Swaray elég kemény vádakat fogalmazott meg a brit zeneiparral szemben, nevezetesen azt, hogy az azonos zenei stílusban alkotó előadók közül csak a fehéreket támogatja, míg a feketék számára jóval kisebb a mozgástér. Egyik legfőbb érve az, hogy neki is Amerikába kellett mennie ahhoz, hogy befuthasson a saját hazájában. Első slágere, a négy évvel ezelőtti 1980 sikere olyan váratlanul érte a lemezkiadóját, hogy az nem volt felkészülve arra, hogy popsztárként próbáljon befuttatni egy fekete énekesnőt, akitől eredetileg csak egy kisebb, műfajon belüli urban slágert várt. Nem is sikerült a sikert meglovagolni, és miután több más brit kiadóval is hasonlóan járt, végül inkább átkelt az Atlanti-óceánon, ahol hamar meglátták benne a tehetséget.

http://www.youtube.com/v/soLlNubWltI&hl=en

Adele - Chasing Pavements

Új albumán olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Kanye West, John Legend vagy Will.i.am, és a Westtel közös American Boy című sláger hozta meg neki a sikert szülőhazájában is, ahol távollétében csupa fehér énekesnő - Duffy és Adele mellett Amy Winehouse vagy Joss Stone - soulénekesnőként lett beharangozva.

Persze annak, hogy egy eredetileg feketékhez kötődő stílust fehér előadókkal tesznek vonzóvá a nagyközönség számára, komoly hagyományai vannak - a hatvanas években Dusty Springfield vagy Tom Jones, húsz évvel később Paul Young, a Hall & Oates duó vagy a Simply Red, újabb évtized múltán pedig Lisa Stansfield, a Jamiroquai vagy éppen Christina Aguilera vitt sikerre világszerte soul dalokat. Estelle számára valóban nem lehet kellemes, hogy a soulhoz fehér előadók nevét kötik, de hogy a lemezkiadók szemszögéből is megnézzük a problémát, ők nyilván olyan előadókat szeretnének futtatni, akiktől nagyobb bevételt várhatnak. Egy fehér többségű országban pedig, mint Nagy-Britannia, momentán egy szőke lány a szomszédból, mint Duffy, jó eséllyel adhat el sokkal több lemezt, mint fekete vetélytársnője. Ez pedig jóval inkább tűnik szimpla üzleti rációnak, sem mint intézményi rasszizmusnak.