"Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell" - húszéves lenne a Bonanza Banzai

Napra pontosan május 28-án, szerdán ünnepelné huszadik születésnapját a hazai könnyűzene egyik legsikeresebb elektronikus zenei formációja, a Bonanza Banzai. A kerek évforduló kapcsán felidézzük a Bonanza-jelenséget, a legsikeresebb éveket és ami utána jött.

A rendszerváltás korának egyik emblematikus popzenekara volt a Bonanza Banzai, a hazai elektronikus popzene egyik korszakalkotó csapata. A trió rövid idővel színre lépése után már komoly rajongótábort tudhatott magáénak, és mindössze hatéves fennállása alatt készített lemezei pedig mind a mai napig hatással vannak a honi elektronikus zenei szcénára. Több generációnak jelentett sokat a Bonanza, holott a történet tizennégy évvel ezelőtt véget ért. Épp a csúcson.

Hivatalosan 1988. május 28-án alapította Hauber Zsolt, Kovács Ákos és Menczel Gábor az együttest, de a közös történetük pár évvel korábban kezdődött. Hauber Zsolt és Kovács Ákos egyaránt a Fazekas Gimnázium padjait koptatta, és még ekkor megfogalmazódott a fiúkban, hogy egyszer együtt szeretnének muzsikálni egy zenekarban.

Ez az ötlet a katonaság alatt érett be igazán, Ákost a leszerelést követően már Zsolt levele várta, amiben egy zenei tehetségkutatóra, a Csillag születik nevű versenyre invitálta. Alig pár hónapra rá, 1987 októberében pedig már színpadon is álltak a tehetségkutató döntőjében, igaz, szólista kategóriában, mint Ede (alias Kovács Ákos) és a Bonanza Banzai. Ha érdemben túl sokat nem is hozott a Csillag születik, de ekkor ismerkednek meg későbbi menedzserükkel, Fábián Tiborral, aki pár héttel később bemutatta nekik Menczel Gábort, aki Hauberhoz hasonlóan többnyire szintetizátoron kísérte Ákos énekét. A fiúk elsőként 1988. május 28-án próbáltak először így együtt, az együttes történetét innen számítják.

A következő hónapok során tömegmozgalommá vált a Bonanza, egyre többen követték a zenekart a fellépésekre, s mire az első lemez Induljon a banzáj! címmel 1989 nyarán napvilágot látott, a triónak már masszív rajongótábora volt. Az éppen csúcson dübörgő hazai Depeche Mode-mánia kellős közepén berobbant formációra lényegében egy az egyben ráharapott a nagyszámú Depeche-közönség, a slágeres, szinti-popos dalok pedig tökéletesen megfeleltek a Mode-tábor igényeinek. A debütáló lemez tényleg fején találta a szöget, részben tökéletesen ráérezve a korszak zenei igényeire, szinti-popjával egy jókora űrt töltött be (melyet aztán mások is megtaláltak: Dr. Beat, Populär), részben mert az Induljon a banzáj című programadó sláger ironikussága még ma is átjön, részben pedig a félreérthetetlen rendszerváltó hangulata miatt is.

Bonanza Banzai - Induljon a banzáj

"Hihetetlen volt, ahogy a közönség ránk talált, pedig nem volt reklám, nem volt internet. Szabályosan szájhagyomány útján terjedt a banda híre. Ezt se menedzseléssel, se kapcsolatokkal, se más mesterséges eszközzel nem lehet befolyásolni. Koncertről koncertre egyre többen voltak kíváncsiak ránk, fantasztikus időszak volt" - emlékszik vissza Kovács Ákos.

Rá egy évre már jött is a folytatás A jel című lemez formájában. Ekkoriban a klub- és egyetemi koncertek után a Petőfi Csarnokot is jó párszor megtöltötte a Banzai, majd szépen lassan kinőtte. 1991-ben a boltok polcaira került a harmadik korong, az apokaliptikus képekkel játszó, borongós 1984. A George Orwell regénye által ihletett korong címe elég nagy értetlenséget váltott ki akkoriban a lemezgyárban, ám a dal és a lemez sikere kapcsán egyre többen vették kezükbe a Magyarországon korábban csak szamizdatban megjelent írást. Az együttes iránti rajongás pedig tetőfokára jutott, tinik ezrei tűntek fel 1984-es Bonanza-pólókban, idézték egymásnak Kovács Ákos szövegeit, szinte vallásos áhítattal követték a formációt. A trió 1991 novemberében hazánk legnagyobb fedett csarnokát is megtöltötte, korábban csak náluk jóval régebb óta regnáló előadóknak sikerült saját jogon telt házat produkálniuk a Budapest Sportcsarnokban, sőt a 15 ezer látogató mellett több ezren rekedtek a falakon kívül. "Fantasztikusan jó és egyben hihetetlen, én magam csak sokkal, hetekkel, hónapokkal később fogtam fel igazán. Az érzés, ahogy 15 ezer ember dübörög, olyan volt, mint egy földrengés..." - így emlékszik Hauber Zsolt.