Színes, szélesvásznú revü a Madách Színházban: József újra álmot fejt

Alig egy évvel a József és a színes szélesvásznú álomkabát londoni felújítása után, május 30-án a Madách Színház is bemutatja az eredetileg gyerekeknek írt pop-oratórium új dallal kibővített, látványos és modernizált változatát, amelyben kavargó díszleteket, csavaros jelmezeket, rengeteg táncjelenetet és - Lord Lloyd-Webber eredeti szándékaival teljes összhangban - erősen hangsúlyozott zenei stílusparódiákat kapunk. A Madách tizenhét évvel ezelőtti József-e után a mostani felújítás színpompás revübe ágyazott, üdítő paródiafüzér; Puskás Peti helytáll, a gyerekek cukik, a zenekar zeng, a gegek ott vannak, az új betétdal tetszeni fog mindenkinek, és szerencsére a darab "mondanivaló"-ja sincs túlhajtva. Negyvenéves a József, Webber pedig nem ciki, hanem egy külön világ.

Keleti kígyóbűvölő zene és swing, latinos calypso és Cole Porter-féle slágerek, melegpop és szirtaki - minden stílus előkerül Andrew Lloyd Webber egyik legkorábbi, szinte még kamaszfejjel írt musicalében, amelyet tizenhét évvel az első premier után a Madách Színház újra műsorra tűzött, immár zenekarral kiegészítve. A felújítás eredménye egy színes, valóban szélesvásznú, szórakoztató esztrádműsor sok humorral; más, mint a régi, de nyugodtan a West Enden futó londoni párja mellé lehet állítani.

A templomi orgonista és egyházi zeneszerző apuka mellett nem csoda, ha Webber élete során többször is bibliai témához nyúlt; a József és a színes szélesvásznú álomkabát és a három évvel később írt Jézus Krisztus Szupersztár azonban nemcsak emiatt rokonok. A rockosabb hangvételű musicalben is vannak vicces paródiák (főleg a charlestonos Heródes király dala), de a József végképp tobzódik ezekben: a húszéves (!) Webber fiatal korának minden szemtelenségét beletolta az iskolai évzáró ünnepségre megrendelt tizenöt perces, vicces kis művecskébe, amelyet már Tim Rice-szal együtt írt, a szokásos munkamegosztásban (Rice - szöveg, Webber - zene). A hasonlóság mellett persze épp ennyi a különbség is: a Jézus Krisztus Szupersztár sötét morális dráma a József popos, könnyed családi show-jához képest.

Praktikusan a József volt a zsenge szerzőpáros elsőként bemutatott musicale, bár csak a Jézus Krisztus hatalmas sikere után merték kivinni a tekintélyes West Endre - akkor már a ma ismert terjedelemben. A musical végső formájában József bibliai történetét meséli el egymást követő ironikus-popos dalok laza sorában egy tucat kisgyereknek, körülbelül azt a mélyenszántó üzenetet hordozva, hogy mindenki - de főleg öttől tizenöt éves korig - merjen álmodni, mert abból még jó is kisülhet.

Magyarországon 1991-ben mutatták be a darabot először, a Madách Színházban, a címszerepben Paudits Bélával (csak később váltotta őt Lippai László). A Macskák-kal nagyot dobbantó Madách évekig pályázott a másik hatalmas sikerű Webber-musical, Az operaház fantomjá-nak bemutatójára, de sem a színház műszaki állapota, sem anyagi helyzete nem tette lehetővé a produkciót, és tulajdonképpen helyette vitték színre a József-et, a szerző "kamaszkorában" írt, vicces kis szösszenetét. Árulkodó, hogy a kurta, egyfelvonásnyi előadásban zenekar helyett felvételről ment a zene, és a szcenírozásról sem mondható, hogy megközelítette volna a West End vagy a Broadway neves musicalszínpadainak látványvilágát.

A darabban azonban annak a színházi korszaknak a sztárjai játszották a főbb szerepeket: Paudits Béla, Hűvösvölgyi Ildikó, Szerednyey Béla, Vikidál Gyula, Zenthe Ferenc (Jákob kevésmondatos szerepében). Paudits karaktere egészen különleges színt adott az előadásnak; képzeljük el a mókázásában is drámai, groteszk figurát Józsefnek. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján persze nem volt túlzottan elkényeztetve vizuálisan a hazai színházbajáró; ha megkérdeznénk azokat, akik egykor látták az előadást, tíz emberből kilencen csak az élményre emlékeznének, és hiányosságokat senki sem tudna felidézni. A Macskák után ez volt az első Webber-musical, amellyel magyar ember találkozott.

Ugyanebben az évben (1991) a briteknek is volt egy József-bemutatója: a musical felújítását a londoni Palladiumban hatalmas sikerrel mutatták be Jason Donovannal a címszerepben, aki éppen popkarrierje csúcsán tartott ekkor, fülig a Kylie-epizódban. Ez az előadás azóta is etalon a József-történetben, bár 2003-ban még volt egy újabb kísérlet a musical átértelmezésére a Boyzone nevű fiúzenekar frontemberének, Stephen Gately-nek kevéssé sikerült közreműködésével.

Jason Donovan Józsefként

Akik a mostani Madách-előadás szereposztásában szemöldökráncolva fedezték fel két egykori megasztáros nevét (Puskás Péter és Gáspár László), azoknak érdekes lesz a londoni felújítás címszereplőjének sztorija. Webber hazájában tavaly döntötték el, hogy a József-et ismét előveszik, immár kifejezetten az 1991-es Palladiumbeli előadást tartva szem előtt. Az ötlet valószínűleg nem jutott volna eszükbe (vagy nem így), ha 2006-ban nem fut hatalmas sikerrel a How Do You Solve A Problem Like Maria című tévéműsor, amely az első "Társulat" volt a televíziózás történetében. Az azóta nagy karriert befutott, szereposztással végződő tehetségkutató valóságshow formátum története A muzsika hangja című musical castingjával kezdődött, Maria von Trapp szerepére keresték a megfelelő embert (először Scarlett Johanssont próbálták meggyőzni, vállalja el, de nem ment). A valóságshow-t és a musical bemutatóját is a kiváló üzleti érzékkel rendelkező Webber finanszírozta producerként. Mivel az ötlet bejött, logikus volt a folytatás: a 2007-es Any Dream Will Do (Webber-rajongók tudják, ez a József fődalának címe)-széria felülmúlta az előző műsor népszerűségét, a megduplázott döntőt nyolc és fél millióan nézték, és a végső győztes Lee Mead körül olyan Loopies-rajongóbázis (Lee-Obsessed People) alakult ki, amely korántsem csak tinilányokból áll.

Lee Mead a Close Every Door-t énekli a West Enden

A felújítás érdekessége, hogy Webber (aki a válogató műsor zsűrijében is ott ült) újrahangszerelte a negyvenéves musicalt, és egy vadiúj dalt is beillesztett. A King Of My Heart című szám zseniális kis betét, tulajdonképpen a darab fő poénforrásainak további kiaknázása: az Elvis Presley-karakterre épített fáraó szívhezszóló lassúja nemcsak dallamában Elvis-mix, de a szövege is híres számok címeiből áll össze.

A brit színikritikusok hajlottak arra, hogy kicsit csicsásnak, homokosnak ("camp"- ahogy az angolszász kultúra mondja) tartsák a West End-előadást, de el kellett ismerniük, hogy Lee Mead - hangjától függetlenül - megbabonázott mindenkit. Minket persze, akik nem drukkoltunk kilenc héten át egy jóképű fiúnak, annyira azért nem babonáz meg így YouTube-on keresztül, de az látszik, hogy a brit musical-rajongók szemében a göndör Lee viszi a hátán az egész darabot, szinte mindegy, mi történik még a színpadon. (Azoknak, akik mégis kíváncsiak lennének, mi történik, itt egy kis montázs mutatóba.)

A május 30-ra kitűzött Madách-bemutató e két előkép - az 1991-es hazai és az azóta is futó új londoni előadás - közül természetesen ez utóbbihoz igazodik, még akkor is, ha a régi Madách-os József rendezője szintén Szirtes Tamás volt. És hogy jöjjenek a magyar produkció kulisszatitkai: az egyik utolsó jelmezes próbán jártunk, és ennek alapján mondhatjuk, a majdnem kész Madách-os előadás a londoni előadással ellentétben nincs kihegyezve a főszereplő személyére: sem Paudits bizarrsága, sem a brit taxisofőr fia körüli cécó nem ágyazza meg a 2008-as Madách-os József-figura kiemelt jelentőségét.

Puskás Péter törékeny Józsefként | Nézz még képeket!

Puskás Péter szőke, ártatlan Luke Skywalkerként (vagy Tadzióként; kinek-kinek ízlése szerint) teszi, amit tennie kell, ügyesen hozza a kiskedvenc Józsefet, és később az enyhén pökhendi egyiptomi gabonaosztót. Intonációs problémákról nem számolhatunk be, és bár a szerkesztőség tagjainak eltér a véleménye annak megítélésében, hogy Puskás Peti mennyire tudja magát feltalálni a színpadon, összességében - a kételyek és fenntartások ellenére! - "jól megoldotta a feladatot" - Presserék is ezt mondanák. Gáspár László alkata pedig éppenséggel jobban is passzol az Elvis-fáraóhoz, mint londoni kollégájáé, a rock'n'roll királyának már önmagában is ironikus, kissé elpuhult kései korszakát idézi fel alakításában.

Gáspár László, mint Elvis | Nézz még képeket!

Míg 1991-ben két narrátor szaladgált egyszerre a színpadon (Hűvösvölgyi és Szerednyey), a mostani előadásban ez a feladat egyetlen nőre testálódik: Ladinek Judit nagyon rájátszik a mesélőre kiosztott tanár nénis szerepre, épp csak a szemüveg hiányzik az orráról; talán ebből adódóan idegesítő is néha, ahogy mozdulataival ide-oda utasítgatja a gyerekeket.

Ladinek Judit, a mesélő | Nézz még képeket!

Az énekes-színészekkel teljesen egyenrangú "szereplő" (ha nem egyenlőbb náluk) a gyakran forgó-pörgő díszlet és a színes, ötletes jelmezkavalkád. A friss előadás jobban játszik a stílusparódiákkal, mint elődje, és ez a jelmezekben és a díszletben is hangsúlyos: ne lepődjön meg senki, ha a Szphinx mellett az Eiffel-toronnyal is találkozik majd a színpadon... Szinte minden stílusváltásnál jelmezt cserélnek a szereplők, hogy a kosztüm passzoljon az újabb megidézett korhoz.

A tánc- és énekkar éppen a hatvanas évek stílusában | Nézz még képeket!

A díszleteket Erkel László Kentaur jegyzi, rutinos színházbajáróknak talán ennél többet nem is kell mondanunk, ő álmodta meg a Fantom és a debreceni József színpadképét, ez utóbbiból sok ötletet áthozott, de újakat is komponált a Madách-előadáshoz. A részletekben sok humor bújik meg, érdemes figyelni azt is. A díszletek látványosak, de nincs túlhajtva ez a része az előadásnak, nem uralkodik el az egészen. A tánckar és a sokféle színes jelmez inkább kér nagyobb részt a színházi élményből: cowboyok, kánkántáncosok, lakkcsizmák, hawaii-nyakék, tangó, diszkó, minden van.

Az előadás javára válik, hogy a sok zenei poén elnyomja a bibliai történet szívszorítónak szánt drámaiságát, a musicalnek műfajából adódóan ritkán áll jól a moralizálás; ha nem koncentrálunk görcsösen a szövegre, nagyvonalúan elsiklunk az olyan mondatok felett, hogy "Te is lehetsz József" és "álmaid valóra válnak", akkor istenien lehet szórakozni, szép, színes családi mozi ez - háromdimenzióban.