Negyvenhat év szex, drog és rock'n'roll

Vágólapra másolva!
Alig fiatalabb egy nagykorúságnyi időtartammal a vasfüggönynél, mégis bőven túlélte azt (is) az angol Status Quo zenekar. Status Quo - ahogyan a név sugallja, az elmúlt négy és fél évtizedben valóban kevés változás történt a világ legrégebbi, még ma is aktív rock-zenekarának háza táján: időről időre piacra dobnak egy új albumot, majd keresztül-kasul körbebulizzák a világot, mintha még ma is "pornóra rejszoló, fiatal party-állatok" volnának. Igaz, közben a szex-drog-rock'n'roll életérzés némiképp alábbhagyott, no meg a hetvenes éveken átívelő kokain-függőség is rezignált nosztalgiává szelídült - Francis Rossi csapata viszont (talán éppen ezért) él és virul. Olyannyira, hogy július 3-án Budapesten, 6-án pedig Debrecenben csapnak a húrok közé. Figyelem, kedvcsináló Quo-történelem következik.
Vágólapra másolva!

Vissza a kezdetekhez. Francis Rossi már tizenöt éves korában ráébredt arra, hogy a kilenctől ötös taposómalmot valahogy nem neki találták ki, és egyébként sincs túl jó véleménnyel az intézményesített életformáról. Szerencséjére - még mielőtt abbahagyta volna a sulit - az énekkarban összefutott Alan Lancaster későbbi bőgőssel, és élből rock-zenekart alapítottak. Néhány éven belül csatlakozott hozzájuk Rick Parfitt gitáros, aki azóta is a zenekar kulcsfigurájaként funkcionál. A közös érdeklődés a kezdetektől adott volt: pia, csajok, zene - így, ebben a sorrendben.

A konzervatív Anglia kezdetben sehogy sem akart megbarátkozni a hard boogie-val, mivel azonban Rossi-ék sem kívántak jólfésült popcsapattá avanzsálni, az első évek kudarcait hamarosan autentikus pszichedélia követte. A fiúk ugyanis a hatvanas évek második felében - szerencséjükre - felfedezték a hallucinogénok, a Hammond-orgona és a tizenkét húros gitár mellett a pszichedelikus rockot is: a Pictures Of Matchstick Men hamarosan 1968 legnagyobb slágerei közé emelkedett. "A budiban írtam ezt a nótát - emlékezik az áttörés történelmi pillanataira Rossi, - de nem azért mentem oda, amiért az emberek többsége slozira jár. Szarás helyett egyszerűen csak a feleségem és az anyósom elől menekültem a lakás legkisebb helyiségébe ezekben az időkben. Itt vártam, hogy végre eltűnjenek, aztán egyszer csak homlokon csókolt a múzsa. A nóta háromnegyedéig jutottam, aztán hál' istennek elhúzták a csíkot, és én kijöhettem... végül az előszobában fejeztem be a számot." A Top Of The Pops sztárfellépőiként aztán annyira elragadta őket a hév (és a szesz), hogy a playbackről teljesen megfeledkezve csak vigyorogtak a színpadon, mint a vadalma - mintha képtelenek lennének elhinni, mekkora mázlijuk volt ezzel a számmal. Valahol ezen a ponton forrt össze a Beatles: Tomorrow Never Knows-féle pszichedelia a Who-féle bubblegum-hangzással.

http://www.youtube.com/v/hgLKrWx_0eM&hl=en
Pictures Of Matchstick Men - a vécén kezdődött a siker


A rocksztár-életforma innentől adott volt: slágerek és grupik jöttek-mentek (a Spicks and Specks-ben a Bee Gees keze is benne volt, de az 1970-es Roadhouse Blues már egyenesen Jim Morrison nevéhez fűződik). A csajozás ebben az időben éppoly elválaszthatatlan a Status Quo nevétől, mint fémzenéktől a fejrázás: Francis Rossi a kilencvenes évek végén, egy tévéműsorban vidáman mesél azokról az időkről, amikor a banda törülközővel ölében bámulta a hardcore pornókat. "Nem volt még videó, nem lehetett ugye előre tekerni a szexfilmeket, így aztán muszáj volt feszülten várni a kritikus jelenetet. Ülünk egyszer a tévé előtt öten a próbateremben, egyszer csak odajön egy grupi, hogy szívesen besegít, ha akarjuk... Muszáj volt szólnom, hogy cicuka, ez rossz időzítés volt, éppen saját kezűleg polírozzuk a bohócot..." Ha azt hisszük, az egykor csillogó szemű énekesből idő közben perverz öregember lett, tévedünk. Rossi ma példás életet él, tavaly ősszel például 50 ezer fontot nyert jótékonysági célra a Legyen ön is milliomos! angol változatában.

De ne szaladjunk így előre: a fiúk közben önálló stílust és ezzel saját ruhamárkát is teremtettek, ami azért a diszkógömbös-flitteres hetvenes évek hajnalán igen merész húzásnak számított, elvégre ezekben az időkben csak a "tejivó, meleg pop-énekesek" foglalkoztak trend-teremtéssel a divat világában. A koptatott Quo-farmer és póló aztán trademark lett, a fiúk meg ezalatt szépen csendben - egy torontói kiruccanást követően - rákaptak a kokainra.

Forrás: [origo]
Imidzs-érzékeny ruhadarabok egykor és ma...