Menők a perverz oroszok

2008.08.11. 9:23

Az egyik legjobb dolog a világon meglesni, ki mit tart az éjjeliszekrényén. Most minket elsősorban a könyvek érdekeltek, ezért szúrópróbaszerűen megkérdeztünk pár szívünkhöz közel álló művészembert, ők milyen regényeket tettek félre maguknak a nyárra. Kiderült, szofisztikált műveltségű celebjeink szeretik az enyhén perverz orosz írókat, de meglepő módon más baráti országok szerzői is népszerűek. Boribon és Kozmosz-könyvek, székely népmesék és Modern Talking - csaklizz jó olvasmánytippeket Lovasi Andrástól, Péterfy Boritól és a többiektől.

Beszélgettünk íróval és rendezővel, zenésszel és színésznővel, hallgattunk himnikus hangú lelkendezéseket kedvenc írókról, olyan könyvekről, amelyeket "muszáj" elolvasni, és örömmel nyugtáztuk, hogy mindenkinek van valamilyen irodalmi természetű becsípődése. Két dolgon mégis elcsodálkoztunk: az egyik, hogy valamiért Nabokov most elképesztően menő, mintavételezésre épülő kutatásunkban egyszerre hárman is vallották, hogy az orosz szerző különböző szövegeit bújják.

A másik megdöbbentő tapasztalatunk az volt, hogy a fentebb felsorolt foglalkozások űzői egy cseppet sem különböznek az átlagembertől abban, hogy nekik sincs idejük olvasni, káosz van a könyvespolcukon, többnyire elfelejtik a könyvcímeket, és lelkifurdalásuk van, hogy mennyi mindent kihagynak. Ennek ellenére jó tudni, hogy milyen könyveket hord a hátizsákjában Péterfy Bori, amikor éppen nem rohan fellépni; mit olvas fel négyéves kislányának Zságer Balázs esténként; miért szereti Mundruczó a sci-fit és Molnár Ferencet, és mit olvas Parti Nagy Lajos, amikor éppen nem ír. 

Péterfy Bori,
akiről jó tudni, hogy nemcsak ironikus popdívaként működik a Péterfy Bori & The Love Band nevű formáció élén, hanem színésznőként is aratja a babérokat - hosszú krétakörös évek után most szeptembertől az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház társulatát fogja erősíteni. Mindkét minőségében faggattuk könyvekről.

"Amit régóta hordok magamnál, az az új Szorokin-könyv, Az opricsnyik egy napja, már nagyon rég szeretném elolvasni. Nagy kedvencem Nabokov, egyszerűen imádom a könyveit. Amit most szeretnék olvasni tőle, az a Szólj, emlékezet! című önéletrajzi regénye. Már egyszer elkezdtem, de akkor valamiért muszáj volt leraknom, most szeretném újra elölről kezdeni. Gyönyörű. Kortárs verseket is kellene most olvasgatnom, lesz egy versírópályázat, amelyben a Karafiáth Orsival mi fogunk zsűrizni, ennek kapcsán rájöttem, hogy olyan lemaradásban vagyok kortárs költőkkel, hogy csak na. Téreyt például nagyon szeretem, de az Ultra című verseskötete is itt áll még olvasatlanul... Ja, és a Lovas Ildikó könyve, valami szerelem van a címében (Spanyol menyasszony - a szerk.), az érdekel, hallottam róla, hogy nagyon-nagyon szuper. A Dragomán Gyurinak a regénye csak most jut eszembe, A fehér király, azt is mióta szeretném már elolvasni, ez lesz az első, ha hozzájutok."

Forrás: [origo]

Parti Nagy Lajos,
akinek Sárbogárdi Jolán álnéven írt A test angyala című románca minden idők nyári olvasmányainak összegző paródiája, így aztán maga is a legjobb nyári olvasmány, bár Parti Nagy Lajos összes könyve nagyon jó erre a célra (kivéve a Grafitnesz című verseskötet, amit ősszel a legjobb olvasni).

"Ami az én polcomon áll, az először is egy rémséges nagy kupleráj, ahol ezer dolog van, amit olvasni kéne. Már én úgy vagyok vele, hogy nem is tudok szisztematikusan odakapni, hanem csak úgy átabotában. Bárhova nézek, tömegével kellene olvasni. Tisztán élvezeti olvasásra most nem is nagyon jut időm, mert a munkához rengeteg székely népmesét és Benedek Eleket kellett olvasnom - tettem egyébként ezt rettenetes nagy élvezettel. Az ember főleg a munkához olvas, én legalábbis az utóbbi időben már majdnem teljesen így vagyok vele... Mégis, mi volt most utoljára... Igen, Sebaldnak a Kivándoroltak-ját most olvastam végig, annak idején elkezdtem németül olvasni, de magyarul azért sokkal gyorsabban megy. Hát Sebald, őt olvasni kell - az Austerlitz-et is! Amivel még végeztem, az Ingo Schulze Új életek című nagyregénye a rendszerváltozás időszakáról, tavasszal jelent meg a Könyvfesztiválra, 700 oldal, elég terjedelmes. Meg aminek szintén most jutottam a végére, az a Semmi művészet, Esterházytól.

Amit még kéne olvasni... egy csomó olyan könyv van, amelyet kéziratban már volt szerencsém olvasni, de annyira tetszenek, hogy nyomtatásban is szeretném őket elolvasni, amint találok rá egy pötty időt. Ilyen például Magos Györgynek a Gramofon című nagyszerű regénye. Magos nevét nem ismerik annyira az emberek, ezért a kötetét is nehezebben veszik kézbe, pedig ez a könyve igazán magával ragadó családregény. Mindenkinek nagyon ajánlom nyári és nem nyári olvasmányként egyaránt. És persze a Závada új regénye, az Idegen testünk, azt is nagyon ajánlom, minél többeknek kellene elolvasnia. Nádasdy Ádám is most jut csak eszembe, itt áll a könyve a Könyvfesztivál óta, imádom olvasni ezeket a finom kis nyelvészeti munkáit, amelyek a Narancs-ban jelennek meg. Prédikál és szónokol, ez a címe a könyvnek."

Forrás: [origo]

Zságer Balázs,
aki azon kívül, hogy napjaink legmenőbb elektronikus zenekarának élén tevékenykedik (Zagar), és öccsével Demon Superior név alatt hobbiból bütykölget vidám, táncos számokat, sok Marék Veronikát olvas fel a kislányának.

"Éppen három könyv között lassítgatok. Krúdy az egyik kedvencem, és most kaptam meg egy nagyobb elbeszéléskötetét, amelyben szürreális kis novellák és Szindbád-sztorik vannak. A másik Nabokov, a Lolita a nagy kedvencem, de most a Tündöklés-t olvasom. Kicsit félbehagytam, mert olyan erős világa van, hogy nem lehet másfél oldal alatt belekerülni; hosszabb fejezeteket kellene olvasni belőle. Krúdyba vissza lehet zökkenni ennyi idő alatt, de a Nabokov komolyabb írás ahhoz, hogy elalvás előtt 10 percet olvassa az ember.

Állandóan olvasok művészéletrajzokat, elsősorban nem zenészekét, azokat már majdnem mind ismerem, hanem inkább képzőművészek élettörténeteit. Salvador Dalí naplójából állítottak össze egy kötetet A művészet én vagyok címmel, most éppen azt lapozgatom; a szüleinek, ismerőseinek írt levelekből áll. Mi van még itt? Igen, a Boribon és Annipanni, Marék Veronika sorozata, a kislányomnak olvasom elalvás elött, ha vele vagyok. Most a Boribon autózik van soron. Aztán, ami nagy kedvencem még, az Charles Bukowksi Nők című könyve. Volt egy film, a Tótumfaktum, amely Bukowski önéletrajzi ihletettségű novelláiból készült, ennek hatására kezdtem el a könyveit is olvasni."

Forrás: [origo]

Mundruczó Kornél,
aki most éppen úgy gyűjti a díjakat, mint más a bélyeget: Delta című filmje nyerte el az idei filmszemle fődíját, az első alkalommal odaítélt Arany Orsót, tízperces vastapsot és a filmkritikusok hivatalos elismerését kapta Cannes-ban, ahova nem gyakran jutnak el filmjeikkel a magyar rendezők, és pluszban még a legnagyobb színházi szemle, a POSZT fődíja is az övé lett, a Frankenstein-terv-ért. Ehhez képest sok ideje van olvasni.

"Volt egy orosz sessionöm a nyár folyamán: kezembe került Szorokin Bro-ja (Bro útja - a szerk.) és Az opricsnyik egy napja, ezek három-négy napig tartó könyvek, hamar a végére lehet érni. Szerintem A jég mindkettőnél jobb, sőt a korábbi kötetek még A jég-nél is jobbak, de bennük van Szorokin szelleme, szóval mindenképpen érdemes volt elolvasni. (Mundruczó Kornél a Krétakör társulatával vitte színre a szóban forgó A jég című regényt - a szerk.) Olvastam még Nabokovot, egyrészt novellákat, másrészt a Végzetes végjáték című sakkos kisregényét (ami most A Luzsin-védelem címmel jelent meg újra - a szerk). Ebben az orosz sessionben vettem elő újra Turgenyevet, saját szórakozásra, megint elolvastam tőle az Apák és fiúk-at, igazi nagy klasszikus regény.

Most éppen Sztrugackijt olvasok, két testvér, Arkagyij és Borisz, ők azok, aki a Sztalker-t írták. Két-három magyar nyelvű kötetük került a kezembe, az egyik a Fogadó a Halott Alpinistá-hoz, a másik a Kárhozott város, a harmadik egy novella, amelynek nem emlékszem a címére, de a Galaktiká-ban jelent meg még régen. Egy ismerősöm adta ide, akinek ezek a régi Kozmosz-könyvek megvannak, kaptam tőle egy stócot. Nagyon jó sorozat volt ez: igaziból a szerkesztés tette igazán jóvá, nem csak ponyva, fantasy meg horror jelent meg, hanem nagyon sokszor igazi, magas színvonalú szerzők is, gondolok itt a Frankenstein-re, a Lemekre vagy a Huxley-ra. Nagyon fontos megjelenések voltak.

Nyár előtt Molnár Ferenc-es sessionöm volt, és annyira döbbenetes volt, hogy mennyire tudott írni. Az az irodalom, ami rettenetesen nyelvi, az annyira nem áll hozzám közel. Fontos, hogy a nyelv olvasható legyen, szinte ne is vegyem észre, hogy van. Ez nem azt jelenti, hogy az ember ne akarna megküzdeni adott esetben fontos írásokkal..."

Forrás: [origo]

Lovasi András,
akit akkor kaptunk telefonvégre, amikor éppen zenésztársaival zötyögött egy vidéki fellépésre, így aztán ők is adtak a háttérből tippeket.

"Most éppen lengyel irodalmi áttekintést végzek: a Hogyan lettem író? című regényt olvasom. Nagyon jó kis könyv annak ellenére, hogy egy egyáltalán nem ismert lengyel írónak a műve (Andrzej Stasiuknak hívják a szerzőt - a szerk.). Úgy nyomta a kezembe egyébként egy lengyel író barátom, akinek a könyvét szintén elolvastam, Krzysztof Vargának hívják. Kaptam tőle egy komplett lengyel kulturális csomagot, a felénél tartok, már hármon átrágtam magam.

A dobosunk még azt mondja, hogy olvassam el a Mit keresett Isten a nappalimban? című könyvet, mert az is mennyire jó. Tényleg? Majd elolvasom. Én is adtam neki kölcsön könyveket, most akkor ő jön. A nyaralásra majd viszek több kötetet is, hogy legyen miből választani, mert általában úgy szoktam járni, hogy némelyiket, ami éppen nem tetszik, abbahagyom. A nyaralás első pár napja az akklimatizációról szól, és ez általában olvasással szokott telni. Nagy, vastag könyveket viszek nyaralni: általában végignézek indulás előtt a polcokon, és kiválasztok egy párat - most is ez lesz."

Forrás: [origo]

Fiáth Titanilla,
aki húgával, Fiáth Mariannával együtt a Ludditák nevű hiphop-duó alapító tagja, a Nyócker című animációs filmhez készült rapszámuk korunk kikerülhetetlen alapvetése, amelyen észrevehetően nyomot hagyott Titanilla kulturális antropológus végzettsége (is). Sajnos ahhoz képest, hogy frappáns rapszövegeik és Titanilla saját irodalmi munkássága (novellái megjelentek az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis című antológiákban) arról tanúskodik, hogy szerzőjük a magyar nyelv értő és bőbeszédű művelője, nyári olvasmányait firtató kérdéseinkre csak címszavakban válaszolt. Kifinomult irodalmi ízlése azonban egyértelműen kitűnik.

Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Douglas Coupland: X generáció és a Minden család pszichotikus
DBC Pierre: Vernon Little, az Isten
Hubert Selby: Az utolsó letérő Brooklyn felé
Charles Bukowski: Posta; Tótumfaktum; Nők, Hollywood; Ponyva
MERT
többnyire épp annyira cinikusak, okosak és szétesettek, amennyire az az ötven fokban való aszalódással még összefésülhető.

KAPCSOLÓDÓ CIKK