Egy biztos, nem amerikai: találgattunk, kié lesz idén az irodalmi Nobel-díj

2008.10.09. 12:26

Október 9-én, csütörtökön délután egy órakor jelenti be a svéd akadémia, 2008-ban kinek ítéli oda az irodalmi-Nobel-díjat. Doris Lessing tavalyi győzelme azt mutatta, minden találgatás felesleges, az internetes fogadóirodák tétjei és a véleményformáló lapok spekulációi egyaránt messze mellélőttek. Ebben az évben mégis ugyanazok a jelöltek szerepelnek a világhálón keringő listák élén: Claudio Magrist, Adonist tartják legesélyesebbnek, és Philip Roth neve annak ellenére felmerül most is, hogy a bizottság főtitkára, Horace Engdahl nemrégen kinyilvánította, nem sokra tartja az amerikai irodalmat. Míg meg nem érkezik az eredmény, mi is spekulálunk.

Talán a 260 millió forintnak megfelelő szép summa teszi, de valamiért a nagy írónemzetnek nem igazán nevezhető északi ország akadémiája által odaítélt díj vált a legfontosabb és leginkább vágyott nemzetközi irodalmi kitüntetéssé. Ez akkor is így van, ha a napnál is világosabb, a döntésben a poétikai-stilisztikai szempontok másodlagosak. A Nobel-bizottság szándéka legtöbb esetben mintha inkább az lenne, hogy korrigálja az irodalmi kánonban (és a világban) mutatkozó igazságtalanságokat.

Horace Engdahl most például biztosan haragudhat az amerikaiakra, ha azt nyilatkozta, irodalmuk csapnivaló. A bizottság soha nem tesz közé semmiféle előzetes listát, és eddig egyik évben sem utalgatott szempontjaira, így meglepő volt, hogy most éppen a zsűri feje ragadtatja magát ilyen kijelentésekre. Mindenesetre úgy tűnik, Philip Roth és Updike mehet nyaralni. Tizenöt év telt el azóta, hogy utoljára amerikai szerzőt tüntetett ki figyelmével a svéd bizottság, akkor Toni Morrison kapta a díjat. Engdahl sommás kijelentése után idén sem valószínű, hogy amerikainak adnák; nehezen lehetne megindokolni a hirtelen véleményváltozást.

A tavalyi döntés nagy meglepetése leginkább azzal a tanulsággal szolgált, hogy jó játék az esélylatolgatás, de nincs sok értelme. Minden találgatás a levegőben pufog: Elfriede Jelinek vagy Harold Pinter díja (2004-ben, illetve 2005-ben) szintén döbbenetet váltott ki az előre spekulálókból. Néha mégis betalál a tipp, például két évvel ezelőtt a díjat elnyerő Orhan Pamuk győzelmét jósolták a szakértők. Most éppen Claudio Magris Triesztben született író, Adonis (eredeti neve Ali Ahmad Said Asbar) szíriai költő és Amos Oz izraeli író vezeti a bukmékerek listáit, de mi szívünk szerint inkább arra fogadnánk, újra egy ismeretlen szerzőt választ a bizottság.

Ha megnézzük, az utóbbi negyedszázadban kik kaptak Nobel-díjat, szemet szúr az egykori gyarmati országok szerzőire helyeződő figyelem, amely - akárcsak a feminizmus esetében - a Svéd Akadémia döntéseiben nem mint posztkolonialista irodalmi trend, hanem mint a világ egyensúlyát helyreállító erő játszik szerepet. Tavaly például Doris Lessing díjazásával egyszerre mindkét periférikus nézőpontot érvényesítette a Nobel-bizottság. Az idős írónő feminista ikon, az ötvenes évektől kezdve rengeteget írt a nők problémáiról, ráadásul számos műve egykori afrikai brit gyarmatokon játszódik, ő maga is ott töltötte gyermek-, illetve fiataléveit. Legismertebb művét, a The Golden Notebook-ot (Az arany jegyzetfüzet) 1962-ben írta, a könyv azóta feminista klasszikussá vált.

Bár a fogadóirodák favoritjai közül például Amos Oz kitüntetéséért nagyon lelkesednénk, szinte mérget mernénk venni rá, hogy ismét az euroatlanti irodalmi horizonton kívül eső szerzőre esik a választás. Távol-Keletre, Dél-Amerikára pédául igen régen irányította rá a világ figyelmét a svéd akadémia. A bejelentést a Nobel-bizottság honlapján élőben lehet követni, az eseményről természetesen mi is tudósítunk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK